A szülőhelye költészet Esenina - Szergej Jeszenyin, életrajz, az élet és a munka
Éneklek
Az egész lény a költő
A hatodik rész a föld
Olyan nevekkel Short „Russ.
Jeszenyin
A neve Szergej Jeszenyin jól ismert hazánkban. Költészete nem hagy senkit közömbösen. Ez hatja át szenvedélyes szeretete az anyaországhoz, az orosz természet. A költő azt mondja: „Az én dalszöveg él egy nagy szerelem, a szeretet az anyaországgal. Homeland érzés - a legfontosabb dolog a munkámban. " Őszinte szeretettel szülőföldjének, kifejezve sajátos érzéseket, hangulatokat, adta műveit különleges, Jeszenyin, egyedi hangzás, amely mindig érzékelhető az orosz szövegeket.
A legjobb munkák Jeszenyin szentelt Oroszországban. Látjuk, hallani és érezni az ő festék versek, hangok, illatok az erdők, mezők és rétek. A költészetben Esenina híven tükrözte az orosz képek és festmények, élő népi beszéd, valóban itt az „orosz lélek” és a „szaga”. Van nem egy vers, Oroszország, amelyben ő nem magasztalta természetét. Homeland kép megjelenik Jeszenyin már első verseket. A költő énekli diszkrét szépség és lenyűgöző természeti szépsége Közép-Oroszországban. Örömteli és sokszínű világ szó szerint lenyűgöz bennünket, amikor azt olvassuk verseit Jeszenyin. Látom a „harmat csillog a füvön”, a „pöttyök cseresznye hó.”
Amennyiben káposzta ágy
Vörös víz ömlik felfelé,
Klenenochek kis méh
Zöld tőgy szar.
Él te vagy a magányos.
Él te vagy az én, sivatagban,
Kaszáló vágatlan,
Erdő és kolostor.
De a szomorú volt ezeket a képeket, annál inkább a költő verseit hangzott határtalan szeretet az anyaországhoz:
Hideg bánat nem mérhető.
Te egy ködös parton,
De nem szeretlek, nem hiszem,
Nem tudok tanulni.
Ahhoz, hogy a magasból költészet Jeszenyin feltámadt a mélyén az emberek életét. Ryazan föld „ahol a férfiak kaszált, ahol vetettek saját kenyér” volt az otthona, ahol a gyerekkori kis Esenina. A világ Népi költői képek körülveszi Esenina az első nap az életét. És a tűz a hajnal, és a csapkodó hullámok és a kék kiterjedésű a tó - a szépség szülőföldjének az évek átalakult költészet, tele szeretettel szülőhazájában.
Ó, Russ, a hazám szelíd,
Csak te, én szeretem a strandon.
Vesela az öröm rövid
Egy hangos dal a tavaszi rét.
Esenina Középpontjában a fiatal korban elsüllyedt „szél könnyeket Oroszország” a szomorú dalok, könnyű bánat - kép hazaiak létre a vers „Goy te, Russ, kedvesem.” Homeland, amely nem látja a végét, és él - „csak szar kék szeme” - egy költő rendkívüli erejét a gyermeki szeretet. Örült, hogy hallja: „felhívja a fülbevalók, kislányos nevetés,” látni, mint a törpe kunyhók „cseng bánkódik nyár” és „a rétek vidám tánc.” Örülök, hogy úgy érzi, mint a „szagok alma és a méz”, és így tehát ismerik a hazájában a szeretet.
Ha kiabálni szent hadsereg:
„Kin akkor Russ élnek a paradicsomban!”
Azt mondják: „Ne paradicsom.
Adj a hazám. "
Jeszenyin, mint maga írt, volt egy forradalom a maga módján, a „paraszt torzítás” a spontán, mint tudatosan. Jeszenyin habozott értékelésekor az új szovjet életforma. Tudta, és szerette a régi Oroszország, a szomorú kép továbbra is tulajdonában költői képzelet:
Alszik toll. Sima drága,
És az ólom, friss tárkony.
Nincs más haza
Ne öntsük mellemben én meleget.
Most, hogy egy új megvilágításban
És megérintettem az életem sorsát.
Különben is, én költő
Arany napló kunyhó.
A költő úgy érezte, mint a jobb élet változik hazájába.
Most szeretnék mást,
És tüdőbeteg holdfény
Keresztül kő és acél
Azt, hogy a hatalom a natív oldalon.
De a költő messze nem volt valódi megértéséhez szocializmus és a forradalom. Így szinte elkerülhetetlen neki ugrik örömében, hogy csalódás, az élvezettől a kétségbeesés, a köszönés, hogy a díjakat. Jeszenyin kezd átok a „vas vendég”, melyen a halál a patriarchális falu és gyászolni a régi kilépő Oroszországban. Ezért úgy tűnt, hogy a „Iron City” ellenséges, hogy ez veszélyezteti a megsemmisítése a paraszti világ által táplált patriarchális romantika. Jeszenyin dalszövegek ezúttal festett szomorú hangon.
Jeszenyin volt a Kaukázusban, ahol írt egy sor lírai verseket. Megkapó szépsége keleti természet, enyhe szellő, könnyű szívvel a szeretett költő, de gondolatai az anyaországgal, és nem hagyja. Ők mindig magukban haza. A költő emlékszik vágy végtelen síkságok, ismerős neki ifjúkori, dal vaskerekeket, fűz az utak mentén, pusztaságot és nyomorúságos viskók. Tehát van egy kép a régi falu, amely nem tűnt boldognak, és most ő egy költő; meleg érzés, a tiltakozás és az éhség egy új ország:
Field orosz! csinos
Vonszolta eke a mezőt!
A szegénység fáj látni a
És a nyír, és a nyár.
Az erő és a varázsát a dalszövegek Esenina annak valódiság, az őszinteség és őszinte. Az ő éleslátó versek vésett képeket a természetes jellegét, az orosz lélek és egy mély szeretet az anyaországhoz