Gyermek történetek IV Grigorij Oster Read ingyen online
- Mi az? - Nem érti elefánt.
- És én - elefánt - ez nem az.
Elephant mondani akart valamit, de nem mondott semmit, mert nem tudtam, mit mondjak neki.
- Elveszett? - Parrot mondta. - És itt kerestél? - Parrot buzgón keresték a legközelebbi bokor.
- Kerestek! - sóhajtottam elefánt.
- És akkor? - papagáj nézett egy közeli fára.
- Nincs! És ott van! És akkor! - mondta a papagáj, nem hiányzik egy fa. Aztán megállt, és megkérdezte: - Mit keresünk?
- Tehát! - mondta a papagáj, amely hamarosan világossá vált, hogy nem értek semmit egyáltalán. - Mondjuk, minden elkezdődött?
- tól magad! - elefánt.
Elefánt, persze, azonnal mindent megértett, és rohant a boa.
Boa fekvő tisztás között a gyönyörű fehér százszorszépek és sütkérezett a napon.
- elefánt borjú! - örömmel boa. - Csak nézd, nem, csak illata jobb, mi szép százszorszépek! Te csak illata, és hamarosan meg fogja érteni, hogy mi szépek!
- Nagyon szép - mondta az elefánt, aki alig várta, hogy munkához. - BoA - kezdte elefánt -, akkor ...
- Nem tudom! - mondta a boa.
- Van ... - elefánt indult újra.
- Ott! - kiáltotta egy óriáskígyó. - Ott! Mindenem megvan, és én még mindig, mert van egy jó hangulatban ma.
- És te nem szállítható ...
- Mielőtt! - mondta a boa.
- Kérem! - Beleegyeztem, hogy a boa. - Az öröm!
Itt boa intett a farkát, mintha ő egy kalap, és ő vitte, majd intett egy kicsit.
- Nagy? - Megkérdeztem az elefántot.
- Óriási! Hot! - BoA újra intett a kalapját, amit nem.
- Köszönjük! - happy elefánt és rohant vissza.
Végre meghallották, hogy az elefánt fut. Hallották még távolabbról, mert az elefánt sietett és futott nagyon hangosan.
- Pe-pe-pe-handed! - lehelte elefánt. - BoA adtam egy hello!
- És amit közvetített üdvözletét? - Parrot mondta. - Nagy vagy kicsi?
- Nagyszerű! - elefánt. - Óriási! És a meleg!
- És én ... - én is azt mondta nagyon csendesen elefánt - és én ... és adtam már.
- Ne adja! - nyomatékosan megerősítette papagáj. - Láttam!
- Nem, nem, - én igazolt elefánt - Nem vesztettem. Tettem, tettem ... Azt hiszem ... azt hiszem ...
- Nos, - mondta az elefánt - Én ... most fut, és kérni fogja Boa másik hello!
- Ez így van! - Parrot mondta.
Boa feküdt ugyanazon rét, közül az azonos százszorszépek és ugyanabban a jó hangulatban.
Elefánt sétált mögött mindenki, mert ő volt zavarban, és úgy érezte, rettenetesen kínos. A papagáj séta a közepén.
- ... mert valaki elvesztette őket! - folytatta a papagáj hangja is szép, de nem szomorú és zavart.
- Valaki? - meglepett boa.
- Igen! Valaki! - mondta a papagáj nagyon nemes hangon. - Ne hívjatok senkit, bár volt egy bébi elefánt!
Elefánt vett egy mély lélegzetet, és eltolódott a lábáról.
És felakasztotta magát, és intett a farkát lengetve létező kalap, felkiáltott:
- Ott! - Bólintottam boa.
- Nem érzem! - kiáltotta újra. - Amikor én adott egy banán vagy kókusz, érzem őket! És a hi - nincs. Sehol!
- Ne növekedett jó hangulatban van? - Megkérdeztem boa.
- Gratulálunk! - Parrot mondta.
