irodalmi folyóiratok
Mandelstam, Pasternak, Ahmatova.
Boris Pasternak Leonyidovics (1890 - 1960), orosz író. A költészetben - megértés, a világ az ember és természet a saját többszótagú egységét. Versek, beleértve a „Kilencszáz és az ötödik évben,” gyűjteménye versek, regények. Fordítása Shakespeare, Goethe és Verlaine, a grúz költő. Az új „Doktor Zsivágó.” Amikor Hruscsov kénytelen volt elhagyni a Nobel-díjat a veszélye kiutasítás a Szovjetunió.
Ahmatova (Gorenko) Ahmatova (1889-1966), orosz költő. Pszichológiai női érzések, megértése országos tragédiáit a 20. században, amelyek eredményeként a személyes tapasztalatokat. Gyűjteményei „este”, „tiszta”, „Requiem” cikkeket Puskin.
Vezető és Osip Mandelstam
„Tudomásul kell vennünk alatta nem érzékeli az országban,
A hang nem hallható tíz lépést.
Csak hallani a Kreml hegymászó -
Gyilkos és muzhikobortsa”...
Nagyezsda Mandelstam írta később: „Akkor nem volt kétséges, hogy ezekben a versekben, hogy az életével fizetett.” De a költő nem kerül végrehajtásra, és száműzték három évig a távoli Ural város Cserdiny.
1937-ben, ugyanabban az évben Osip Mandelstam írt tiszteletére a nagy vezér a híres „Óda”:
„Nem én, és nem egy másik - saját népe -
Emberek - Homer dicséri reggel.
Festő, őr és őr katona:
emberiség Forest őt énekelni, gusteya,
A nagyon jövő - zsálya között
És hallgat rá gyakrabban, annál is inkább bátran.
Odahajolt a dobogón, mint egy hegy,
A halmok a fejüket. Az adós erősebb állítást.
Mighty kedves szeme határozottan,
Vastag szemöldöke valaki ragyog közel ...
Sztálin szemében, hogy álljon a hegyi
, És hunyorogva a távolba a síkságon.
Ahogy a tenger ránctalan, holnap tegnap -
Mielőtt a nap barázda eke egy óriás. "
Orosz író Pjotr Pavlenko, aki dolgozott abban az időben, együtt Eisenstein a forgatókönyvet a film „Alexander Nyevszkij” nevében a Szovjetunió SP otvetsekretarya V.Stavskogo, véleményt írt a legutóbbi Voronyezs versek Mandelstam: „Mindig azt hittem, hogy ő nem egy költő, és versíró, hideg, fejfájás fordító verses művek. " Az ítéletet a recenzens az utolsó vers a költő ez: „Vannak jó vonalak” Versek Sztálin”... Általában ez a vers is rosszabb, mint a külön versszak. Ebben sok nyelv, hogy helytelen a témában Sztálin. " A többi az utolsó vers a költő Voronyezs egyértelműen nem szovjet, bevallotta: „Ha engem felmerült a kérdés: vajon nyomtatni ezeket a verseket - azt mondanám - nem, nem.”
Ahogy meglátjuk ő személyesen IV Sztálin ezt a második letartóztatás egyáltalán nem vesz részt, bár Osip Mandelstam a továbbiakban a fő „áldozatai sztálinizmus”.
Vezető és Borisz Paszternak
„Írók szervezetek nem csinálja 1927" óta. - „De ő a barátod?” Pasternak habozott, és egy rövid szünet után, Sztálin folytatta a kérdést: „De ő a mester, mester?” Pasternak így válaszolt: „Nem számít ...”. Pasternak úgy gondolta, hogy Sztálin azt ellenőrzi, hogy azt ismeri a költészet, és hogy ő kifejtette remegő válaszokat. „Miért vagyunk még beszélünk Mandelstam és Mandelstam, már régóta szerettem volna beszélni veled.” - „Mi az?” - „Az élet és halál.” Sztálin letette. "
Leader túl nagyra az időt vesztegetni való fecsegés általános témák ... Pasternak nem érti. Ezért hívta vissza a titkárságnak Sztálin. De a második vezetője az író nincs csatlakoztatva. Pasternak felesége azt mondja, hogy a férje megkérdezte, hogy beszélni ezt a hívást. A Titkárság igenlő választ adott.
Az a tény, hogy Sztálin letette Pasternak nem jelenti azt, hogy meggondolta magát az író. Ez volt, és továbbra is barátságos. Itt a bizonyság Zinaida Pasternak: „Miután Sztálin hívás néhány órával később az összes Moszkva tudott a beszélgetést Pasternak Sztálinnal. Az Írószövetség minden kiderült. Ezt megelőzően, amikor jött a étterembe vacsorázni, már senki kinyitja az ajtót, senki nem nyújtott be kabát - ruha magukat. Amikor ott voltunk a beszélgetés után a portás kinyitotta az ajtót nekünk, és futott velünk levetkőzni. Az étterem lett a különös figyelmet szolgáltatás, köszönti őt, a lényeg, hogy amikor Boris meghívást az asztalra igénylő írók, akkor fizet az ebédet Írószövetség. Ez a változás összefüggésben van nekünk a Szovjetunióban Sztálin hívására mi ütött. "
Egy másik szembetűnő tény. A 1935 nyarán Párizsban rendezett International Congress of Írók Defense of Culture. A képviselő a szovjet küldöttség eredetileg tartozó Boris Pasternak nem volt. De aztán, az irányt a IV Sztálin, Borisz Paszternak A.Poskrobyshev interjúra hívják, és felajánlották, hogy nem csak, hogy vegyenek részt a nagyszabású antifasiszta esemény, hanem hogy végre Párizsban, hogy ő egy nagyon fényes, és tette.
Vezető és Ahmatova
A 1935 őszén, Anna Ahmatova egyszer letartóztatták férje és fia. Ő azonnal Moszkvába ment közbenjárni értük. Ahmatova segített Bulgakov Pilnyak, Seifullin és Pasternak. Írt egy levelet, hogy Sztálin, nagyon rövid, ami végül ezekkel a szavakkal: „Súgó Sztálin!” A levelet Ahmatova vouched, hogy a férje és fia nem összeesküvők és az állami bűnözők.
Borisz Paszternak is írt Sztálinnak, hogy ő tudja, Anna Ahmatova már régóta figyeli őt teli életet méltóságát. Ő soha nem panaszkodik, él szerényen, soha semmit maga nem kér. A levél végül ezekkel a szavakkal a Borisz Paszternak: „Az ő állapota szörnyű” ...
Mindezen erőfeszítések siker koronázta!
Writer Lydia Seifullin különböző független értékelések, szilárd elvek, az igazságosság és a hitelesség. És bár nem volt jelölve a Sztálin-díjat, a vezető nagyon megbecsült és tiszteletben tartják. Így nézett a színházban Vakhtangov vele játszani „Virineya” elhagyta dicsérő beszámolót a vendégkönyvben, megjegyezve, hogy a dráma - „a szelet az élet, vett maga az élet.”
Egyszer, az ülés során Gorkij jelenlétében írók, IV Sztálin, a beszélők száma beszél annak szükségességét, hogy húzza az irodalomkritika, és az egyik író is hívják, hogy kapcsolja be a klub. IV Sztálin csendben hallgatta. Az utóbbi szólal Lydia Seifullin. Writer megvédte a kritika konstruktív és jóindulatú, tisztességes kritikát. Azt mondta, hogy nem minden a feje ellenálljon sokk „stoerosovoy klub.” Dubina csak árthat, írók kell vigyázni ...
Az ő teljesítménye volt látható részt, mint egy kihívás, és sok vendég Gorkij rögtön kő arc, és elfordult Seifullina. A IV Sztálin a szünet után küldött egy feljegyzést író, amely kimondja, hogy igaza volt. Figyelembe a padló, IV Sztálin egy nagyon tiszteletteljes hangon beszélt az író a Szovjetunió, és felszólította őket a mérnökök az emberi lelkek.
Szerint művészettörténész Jevgenyij Gromov, „nincs menekülés a tény, hogy sok tehetséges és kreatív emberek becsületesek tápláljuk Sztálin tekintetében, és néha imádták őt. És dicséretét vers és a próza gyakran hatja át egészen őszinte érzéseit. " Itt egy példa. A beszéd a 18. kongresszusán Mihail Solohov mondott IV Sztálin ilyen meleg szavakkal: „Ez már hagyománnyá vált, így lesz a jövőben is, elvtársak, hogy az öröm és a bánat, mindig hozzá fordulni mentálisan, hogy az alkotója egy új élet. Minden szerénység a legmélyebb emberi Sztálin van neki elviselni a kiáradása a szeretet és az odaadás, mivel ez nem csak nekünk, akik élni és dolgozni az ő vezetése alatt, hanem minden dolgozó emberek minden remény fényes jövő az emberiség elválaszthatatlanul kapcsolódik a nevéhez. "
”... És ugyanazon napon, a parttól egy ősi kőfal
Életek nem egy ember - törvény: cselekmény magas, mint egy gömb.
A sors adott neki egy csomó a korábbi különbség.
Ő -, hogy a legmerészebb álma, de senki sem merte.
E mögött a mesés dolog, ahogy a dolgok sértetlen maradt.
Ő nem húzzák fel egy égitest, nem torzul, nem sérültek ..
A mesegyűjtemény és ereklyék fölött lebegő Moszkva Kreml
Az évszázadok úgy szokott hozzá, hogyan kell harcolni a toronyóra.
De olyan ember volt, és ha a nyúl vpererez
Palnet telén kivágása, ez az egész erdőben válaszolni. "
„Legyen a világ emlékezni fog ezen a napon örökre,
Legyen örök hagyott abban az órában.
A legenda szerint a bölcs ember,
Hogy mindannyian egy szörnyű halált mentve.
Örül az egész ország sugarai a hajnal borostyán,
És a legtisztább öröm nincsenek korlátok -
És a régi Szamarkand, Murmanszk és Polar,
És kétszer Sztálin menti Leningrádban.
Azon a napon az új év tanár és a barátja
Song fény köszönhetően énekelni -
Hagyja, hogy a vihar dúl körül
Vagy hegyi ibolya virágzik.
És a második város a Szovjetunió
Minden barát város köztársaságok
És azok a munkavállalók, akik megfojtotta kapcsolatok
De kinek a szólásszabadság és a kinek lelke büszke.
És ezek a gondolatok szabadon repülni, hogy a főváros a dicsőség.
Ahhoz, hogy a nagy Kreml - harcos az örök fény,
Hely éjfélkor gyékény impozáns himnusz
És az egész világ úgy hangzik, mint segítséget és üdvözlet "