A csillag az úgynevezett pekingi
A diavetítés elkötelezett az összes elhagyott és nyomorúságos a fiatalabb testvérek. És mindazok, akik önzetlenül és mindennek ellenére az életükért harcolnak, küzd a kegyetlenség, érzéketlenség, közöny, gonosz.
Bárki, aki elég bátor, a szeretet és az erők húzza a kis nyomorultak, a legnehezebb helyzetben - és mentse meg őket!
Ne felejtsük el bekapcsolni a hangot.
Kedves állatbarátok!
Csak két perc, és a terméket, kérjük, olvassa el a cikket.
Love Story.
De a dolgok eltérő lehet ...
Nem sokra emlékszem a helyre, ahol születtem. Ez a hely volt túlzsúfolt, sötét volt, és az emberek nálunk nem játszik. Emlékszem, anyám és az ő meleg és puha szőrme, emlékszem, hogy ő gyakran beteg, és nagyon sovány volt. Soha nem elég tejet nekem és a testvérei. Emlékszem sokan meghalnak, és azt nem értem őket. Emlékszem arra a napra, amikor mi voltunk elválasztottuk az anyjuktól. Én csak szomorú és féltem, hogy éppen kitört tejfogak, és én még mindig csak egy kicsit maradni az anyja, de ő nagyon beteg volt, és az emberek most majd megismételjük, hogy szükség van a pénz, és hogy unatkoztak ilyen kutya trükkök, az enyém és a nővérem. Mi valósult meg a ketrecben, és elvitte a furcsa és szokatlan helyen. Csak mi ketten. Mi tapadt egymáshoz, fáztunk és félelmetes, nem emberi kéz még nem simogatta. Annyi vélemények, hangok és szagok! Mi voltunk a boltban, ahol sok különböző állatok! Valaki rekedten valaki nyávogott, néhány élelmiszer ...
Mi ültetett egy testvér, vagy inkább tolt egy nagyon kis ketrecbe. Hallottam, hogy vannak más kölykök. Láttam embereket nézett rám. Szeretem a „kis ember”, a gyermekek. Úgy néznek ki, vidám és boldog, akarnak játszani velem. Minden nap töltünk egy kis ketrecben, néha rossz emberek dörömböl az üveg és ijesztgetni bennünket, folyamatosan húzza ki, és így a megjelenés a többi embert. Valaki húzott pontosan, valaki nem fáj, és valaki mindig azt mondja: „Ezek olyan szép, azt akarom, hogy ez” -, de soha senki nem vesz minket vele ...
Tegnap este, amikor a boltban sötét volt, a húgom csendben meghalt. Tettem a fejem a hasán még meleg, és hallgatta, mint az élet elhagyja vékony testére. Hallottam az emberek azt mondják, hogy beteg, és hogy kell értékesíteni féláron, csak azt, hogy gyorsan eltűnt a boltban. Reggel férjhez dobni a szemetet, és én csak arra volt ideje, hogy vinnyog utána ...
Ma egy család jött és megvette nekem .... Mi a boldogság! Ezek nagyon szép család, nagyon, nagyon akarta, hogy magam. Vettek nekem egy tálat és az élelmiszer-, és a lány tartotta velem a karjaiban, finoman és óvatosan.
Azt annyira szeretem a kis szeretője! Anya és apa azt mondta, a legcsodálatosabb a világon. Hívtam Angel. Szeretem, hogy nyalja az új emberek. A család vigyázzon rám, ők is szeretnek engem, ők gyengéd és óvatos velem. Ezek a betegek és megtanított, hogy mi lehetséges és mi lehetetlen, akkor etetni, és adj sok szeretettel. Azt akarom egész életemben, hogy kérjük a férfiak. Szeretem a kislány, szeretek játszani vele, és ficánkol az utcán.
Ma mentünk az állatorvoshoz. Ez egy furcsa hely, és féltem. Csináltam egy pár kép. A legjobb barátom, a kislány azt mondta, hogy nem nagy ügy, és én megnyugodtam. Valószínűleg az állatorvos azt mondta a család, hogy nem túl jó, mert nagyon ideges. Hallottam egy szót nehéz diszplázia A csípő ízületek és még valami, a szívem ... Hallottam valamit egy kiskutya malom, mintegy felelőtlen tenyésztők és egy beteg anyja ... Nem tudom, hogy mi ezeket a szavakat, de én nagyon fájdalmas volt nézni, milyen ideges a népemet. Mégis, ők is engem, és én szeretem őket őrülten.
Most már hat. Abban az időben, amikor körülöttem erősek és egészségesek, így tudnak futni, és ficánkol, én minden mozdulat elviselhetetlen fájdalom. A fájdalom soha nem áll. Fáj, futni és játszani szeretett kislány, és én nehezen lélegezni. Megpróbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy erős, ahogy azt kell, de ez nagyon nehéz. Szívem erőlködés fájdalom, amikor látom, hogy szomorú a csajom, és hallottam, a szülei azt mondják, hogy itt az idő. Mi már évek óta az állatorvos, és soha nem jó hír ismételten. Mindig beszélünk örökletes. És én csak azt akartam, hogy úgy érzi, a hő, hogy a napfény és a szeretet a család ...
Tegnap este volt a legrosszabb, a fájdalom most az én állandó társa, fáj, hogy még ülni a lábát, sem inni. Próbálok felkelni, de csak poskulivat fájdalom. Utalok az utóbbi időben az autóban. Minden nagyon szomorú, és nem tudom megérteni, hogy miért? Azt nem valami rossz? Próbálok jó és szerető, de mit csináltam rosszul? Csak azért, hogy megszabaduljon a fájdalomtól! Csak vigasztalni a kislányomat. Sír. Azt el kell jutnia a saját orrát, hogy nyalja a kezét, de csak nyafog a fájdalom. állatorvosi asztal ma különösen hideg, félek. A népem simogatni és ölelj, sírnak az én puha szőr. Úgy érzem, hogy a szeretet és szomorúság. Kislány finoman húz vele. Milyen hálás vagyok neki a szerelem! Még mindig van lágyan nyalogatni a kezét ...
Úgy éreztem, egy enyhe bizsergő érzés a tarkóján. A fájdalom fokozatosan elmúlik, úgy érzem, körülöleli a többit. Most már lágyan nyalogatni a kezét. Light ablakban keskenyebb és válik egy álom, és most látom anyám, testvérei, játszadozik a távoli zöld mezőn. Azt mondják, hogy ez nem a fájdalom és a boldogság és a nyugalom. Beszélek az ő emberi család „Viszlát!” Az egyetlen módja, hogy tudja, hogyan kell csinálni - finoman hullámzó farka ...
Azt hozták létre sok-sok évig, hogy nekik örömet, de ez nem így történt. Lásd, mondta az állatorvos, kölykök kisállat boltokban kínálat kiskutya malom ... Most végre a fájdalom otthagyott, és tudom, hogy lesz egy csomó, mielőtt újra látni a családomat. De a dolgok eltérő lehet ...
Ez a történet tovább kell adniuk - abban a reményben, megállás ezek a növények és azok, akik tenyészt kutyákat arányt.