Irodalmi folyóirat 1
„Mert én Irgalmasságot és nem áldozatot, és az Istennek ismeretét inkább égőáldozatokat”, - mondja az Úr (Os.6: 6). David jól tudta, hogy „áldozatot az Istennek a töredelmes lélek, egy megtört és bűnbánó szívet nem fogja megvetni, oh Isten” (Ps.50: 19).
ODUVANKA
_______ Polyxena Solovyov
Ott, a folyó, ahol az erdőben,
És az erdő és rét,
Nőtt a kis sárga virág
Becenevén Oduvanka.
Ő volt a fényes, arany,
Mint egy kis nap;
Emelte fel a hosszú listát,
Ahogy faragott veretontse.
Nyírfa laikus árnyék
Szúnyogok körül táncoltak.
Oduvanka egész nap
Nevettem kifulladásig:
„Ha-ha-ha-ha! Hee-hee-hee
Milyen nevetséges szürke moha!
Oldies rettenetesen szigorú,
Hogyan vicces toadstools láb.
Kalap - mint háztetők.
Ha-ha-ha-ha! Hee-hee-hee! "
Régi ősz hajú nagyapja,
Dandelion is jönni,
Nevetés hallott arany
És morog: „Milyen lehet?!
Milyen buta nevetés! -
Megrázza a fejét szigorúan.
Tehát nevetni még sin:
Öregségi is Istentől van. "
„Hogy vicces valahogy, oh-oh-oh! -
Oduvanka ismétli -
Nagyapa a fejét rázza
És sedinochki veszít.
„Várj, - jegyezte meg nagyapja -
Oduvanka arany,
Arany színű rövid életű:
Túl lesz szürke. "
Ugyanazon az éjszakán a szót vált valóra:
Felébreszti rét -
Nézd mohák, bokrok, fű -
Minden szürke Oduvanka.
„Ó, az én bajom, beda.-
Sírt keservesen hohotushka.-
Alszik fiatal.
És felébredtem - az idős hölgy. "
(Az útvonal a magazin)