Book Harry Potter és a Tűz Serlege online olvashatók Joanne Rowling 176. oldal
Betűméret megváltoztatása - +
Hermione olyan gyors volt, hogy Harry és Ron alig lépést tartani vele. Csak egyszer a memóriában Harry olyan dühös volt. Mikor csapott Malfoy egész arcát.
- És Hagrid már nem lesz tőle. Talált mert mi! Mit jelent ott alig vánszorog? Hamarosan!
És futott, hogy a szellem a várkapu két szárnyas kant pilléreken és egyenesen Hagrid kunyhója. Harry és Ron kihagyom vele.
A függöny az ablakok a ház Rangers mind jól húzott, a belső hallotta az ugatás a Fang. Dörömbölt az ajtón, azt kiáltotta:
- Hagrid! Hagrid, nyissa ki az ajtót! Te otthon! Mi a különbség a óriásnő anyád, vagy sem. Meg köpni a hack Vitrol. Nyisd ki, Hagrid, te ...
- Nos, ez egy hosszú ideje ... - Hermione elhallgatott a mondat közepén. A küszöb helyett Hagrid állt Albus Dumbledore.
- Jó napot - mosolygott nyájasan.
- És mi van, hogy Hagrid - dadogta Hermione.
- Ez az, amit gondoltam - mondta Dumbledore, és a szeme csillogott szórakoztató. - megy le?
- Menjünk ... talán - értett egyet.
És mind a három bement a kunyhóba. Fang, haladéktalanul razlayalsya, mint egy őrült, rohant Harry és nyalogatni kezdte a fülét. Harry kivette a kutya, és körülnézett.
Hagrid ült egy asztalnál, amelyen állt két nagy bögre teát. Külseje, csak mondjuk, volt egy rettenetes szeme duzzadt, vörös foltok az arcon, és még a haját, és semmit sem mondani - borzas, néztek ki a hatalmas gombolyag kusza vezetékek.
- Szia, Hagrid - mondta Harry. Hagrid felemelte a fejét, és azt sziszegte:
- Ó, helló.
- Azt kellett volna még egy kis teát - mondta Dumbledore, elővette pálcáját, és megrázta a levegőben. Az asztal fölött volt egy tálcán egy teáskanna és csésze egy csészealj és egy tál süteményt. Dumbledore csökkentette a tálcát és sütemény az asztalon, leültek és a tisztesség megállt. - Hagrid, hallottad, hogy sikoltozva az ajtó Miss Granger? - Dumbledore elmosolyodott.
- ítélve Hermione, Ron és Harry voltak tele az ajtón, még mindig nem bánja, hogy barátok veled.
- Hát persze, Hagrid! Ön a legjobb barátom! - kiáltott fel Harry. - Lehet-e, mert ez a gagyi ... Sajnálom, igazgató úr - tette hozzá, bűntudatosan nézett Dumbledore.
- Nem hallottam Harry, azt mondta. Süketség történt, vagy mi? - mondta Dumbledore, nézte a mennyezet, kanyargó egymás köré hüvelykujját.
- Ah ... igen, - zavartan Harry bólintott. - Csak azt akartam mondani ... Hagrid, mit gondol, ha miatt a riporter ... mi veszti barátok veled?
Két hatalmas könnycsepp gördült ki Hagrid szeme, és lerohant a bozontos szakáll.
- Mondtam már, Hagrid. - Dumbledore még mindig nézi a plafont. - A levelet a szülők? Majd én megmutatom nekik. Úgy emlékszem, hogy mivel maguk voltak a Roxfortban. Olvasta. Ha lövök akkor most, így nem hagy ...
- Nem minden. Valaki azt akarja kiutasítani.
- Amíg van, hogy üljön le, bezárva egy kunyhóban, ha meg akarja várni, amíg az összes szeretni fog. - Dumbledore kissé összeráncolta a homlokát, és úgy nézett a szemüvege felett Hagrid. - Amióta itt volt a rendező, nem egy hét megy iskolába nem egy bagoly érkezett egy levél elégedetlen a munkámmal. Nos, akkor a parancs, hogy Bezárkózom az irodámban, és nem látja vagy hallja?
- De nem fél-óriás - Hagrid rekedten.
- Gyerünk, Hagrid! És én rokonok, akik? Dursley család! - Harry nem tudott ellenállni.
- Nos, Hagrid, akkor jó példa - fogott Dumbledore. - És az én testvérem? Aberforth hibáztatta, hogy ő a tiltott kecske varázslatokat.
Minden újság írt róla.