A történet „Bella” és „Taman” feltárásában a kép Pecsorin (korunk hőse Lermontov)
Egész kreativitás Lermontov megpróbálja megtalálni azt a hős képes fellépés jelentős cselekvés, de nem egy ilyen ember mellé: az emberek nem érdekli semmi, de a saját ügyeit (karrier, vagyon). Ez közöny mindent, uralkodó a fiatalok körében 30-es években a XIX században, és teszi az író megjelenés az oka ennek a jelenségnek az emberi pszichológia.
A főhős a regény Pecsorin. Ez mintegy a személyiség és az egész kompozíció a termék épül. Ez elég összetett: újszerű áll, öt különálló, független történetek, a link, amely a hős, és a fennmaradó karakterek, események, és még a narrátor nincs semmi közös. Ezt a technikát használták Lermontov, hogy különböző szögekből és különböző szögből, hogy felfedje a jellegét Pecsorin. A kép kiderült fokozatosan, kívülről befelé, hogy az intézkedések a érzeteket.
A történet „Bella” Pecsorin látható, mint egy tipikus képviselője a világi társadalomban. Ezt a legvilágosabban kifejezésre a kontraszt a hős hegymászók - „gyermekei” jellege. Béla, Kazbich, Azamat harmóniában élni a környezetet, ami hiányzik Pecsorin. A történet a kép a hős nem vonzó a Maxim Makszimics egyszerűen kimondja a tényeket, anélkül, hogy bármilyen vizsgálat, ezért a hős jelenik meg, kegyetlen és érzéketlen ember. Ez nem meglepő, hiszen Petchorin elrabolja Béla, figyelmen kívül hagyva a következményeket is, amely elválasztja haza. Az ilyen cselekmény csak akkor lehet indokolt, igen erős szeretet és Pecsorin nem érzi azt. Azt mondja Maxim Makszimics „Love vad kicsit jobb, mint a szerelem egy nemes hölgy ... unatkozom vele.” Hero közömbös, hogy a mások érzéseit, az ő hozzáállása a szeretet, ahogy az a történet, ezt bizonyítja. Ha a bíró Pecsorin az első történet - ez a szörny, de Lermontov teszi az olvasó pillantást a hős, másrészt, a saját szemével, és a novella „Taman” a történet megy a nagyon Pecsorin.
Itt van, hogy van egy teljes és pontos lélektani portré a hős. Azonban a történet „Taman” - ez a legromantikusabb hely az egész munkát. A leírt események Pecsorin, nagyon érdekes, bár kisebb szerepet játszik bennük; Mégis, a hős kiderült, hogy egy ember, ami maradt egy csomó romantikus. Pecsorin szokatlanul jár a szabadság, amely megtestesíti Jankó Undine, egy vak fiú ... Élnek egységben az elemek, a tenger, de ez túl a törvény. Ez minden bizonnyal vonzza Pecsorin, és az intézkedések is egyre inkább vakmerő, például menni csónakázni, nem tudta, hogyan kell úszni. De ez a világ nem neki való. Pecsorin idegen ott. A „Taman” is létezik egy másik világ - a világ a hétköznapi tartományi életben. Ahhoz, hogy tartozik a rendőr, művezető, és így tovább. Ezek a megtestesítője a régi, nem szabad világ, ami Pecsorin csak undorodik a nyomorúsága. Ennek eredményeként, a hős találja magát egy idegen világ a romantika és a realizmus a világon. Pecsorin sehol nem talál menedéket.
Story „Taman” nem a csúcspontja a regény, hanem azt, hogy elindul, hogy felfedje a belső világ a hős. Pecsorin mondja magáról őszintén nélkül színlelés, amely szigorú értékelése önmagát és tetteit.
A történet „Taman” és a „Bella” az olvasó nem látja a teljes nyilvánosságra hozatala a kép, de a hős, mivel úgy tűnik, hogy a nyilvánosság először a külső, majd a belső. Mindkét is mutatnak néhány új romantikus elemeket, amelyek azt mutatják, inkompatibilitás és aláhúzás karakter romantika.
Az ő regénye „korunk hőse” Mihail Lermontov gondosan vizsgálja történelem „az emberi lélek.” Megpróbálja megtalálni az oka a lelki visszaesés a fiatalok 30-as években a XIX században, ő lefesti a „hős az idő.” Feltárva annak természete különböző szögekből, az ilyen művészi eszköz, alkotó egy nagy termék egyedi történetek, amelyek mindegyike úgy van kialakítva, hogy egy adott szerepet feltárásában a kép a hős.