Miért Pisarev igazítja Molchalin és Chichikov orosz nyelv és irodalom

DI Pisarev - az egyik legelső irodalmi kritikusok a 19. században. Tehetsége igen változatos. Műveiben lefedi a mai orosz valóság. Köztudott, hogy azért, mert a politikai meggyőződés Pisarev tekinthető forradalmi demokraták. Ezért az ő véleményét, és ennek következtében a cikket kapcsolatban vagytok ezzel a politikai trend.

Csicsikov és Molchalin kritikus helyezi a sorban. A Chichikov kiosztása nyárspolgár „jól néz ki”, és Molchalin - „mértékletesség és a pontosság.” Ha belegondolsz, ezek a tulajdonságok hasonlóak, kiegészítik egymást.

Mit jelent a „jól néz ki” Csicsikov? Számomra úgy tűnik, először is, hogy ez a karakter nem vonzza a figyelmet a többi, nem állt ki a tömegből. Még kifelé Pavel Ivanovics volt valami homályos: „A kosár ült ura, nem szép, de nem rossz külsejű, nem túl vastag, sem túl vékony, Nem tudom megmondani, hogy a régi, azonban, és nem annyira fiatal is. "

Az emberekkel foglalkozó Chichikov volt minden udvariasság és udvariasság. Beszéde és szivárgott édesség és alázat kapcsolatban is. Emlékezzünk, hogyan okoz látogatások tisztviselők, ez a hős beszélt magáról. Beszédét azonnal vonják „könyv fordul.” Csicsikov nevezte magát egy féreg, méltatlan a figyelmet, azt mondta, hogy az ő életében is átesett sok nehézség és most azt akarja, a béke és a nyugalom.

Csicsikov volt egy nagy pszichológus. Minden társa, azt mondta, amit hallani akarnak. A beszélgetés tisztviselők Pavel Ivanovics „művészien tudta, hogyan kell hízelegni mindenki”: „A kormányzó utalt egyszer futólag, hogy az ő tartomány megadása, a paradicsomban, utak mindenhol bársony ... A rendőrfőnök azt mondta valami hízelgő a városban éjjeliőr ... és a beszélgetések alelnök kormányzó és a tanács elnöke, azt mondta ... még egy hibát kétszer „Excellenciás”, amit nagyon szerettem. "

A Chichikov földesurak is beszél a saját nyelvén, látva mindegyikük keresztül. Mivel Manilov beteges, édes és finom; egy doboz udvarias, de határozott; Nozdryov ismerős és pimasz; Sobakevich egyetért, de szilárdan áll a saját.

De mutatja az összes jelentéktelenség, szűzies Chichikov folytatta cél, amely úgy tűnt, hogy őt, mint egy gyerek. Kis Pavlusha akart lenni gazdag és boldogan él. Erre ő évek óta kitartó, pontos, tiszta, mindig kedves, nagyon szorgalmas, „Kora reggeltől késő este anélkül, hogy fáradt vagy szellemi vagy testi hatáskörét, írta, tobzódó minden írószer papír, nem ment haza, aludni irodahelyiség az asztalra, ebédelt gyakran az őrök, és minden, ami tartsa a tisztaság, tisztességesen öltözött, tájékoztatja az érintett személyt a kellemes kifejezést, és még valami nemes mozdulataiban. " Később Chichikov készült „kenyér város”, majd a „felhalmozó penny” a többi intézmény nem megvetve a legtöbb gátlástalan módszereket. Csicsikov vágyik le, és hogy ő semmi nem állítja meg. Így leple alatt egy jóképű férfi az utcán a hős rejtett lelke egy szélhámos.

MOLCHALIN valamint Csicsikov „mérsékelt és óvatos”. A ház Famusov ő volt a „szelíd, mint a bárány.” A félelem az ő kiváló, gondozó lánya, kedves lány. Azonban, ahogy Csicsikov MOLCHALIN mindig a megfelelő helyen, a megfelelő időben. Ez elengedhetetlen famusovskom házban:

Van mopsz pat időben,

Aztán idején kártya votret ...

Ez hős, mint Csicsikov, művelt és alázatos. Ő él mások véleményét, anélkül, hogy a saját, legalábbis a nyilvánosság előtt. MOLCHALIN - egyike azoknak, akik szolgálják a rang, nem ez a helyzet. Mindenféle MOLCHALIN mutatja, hogy a hölgy - a legjelentéktelenebb. Ő - egy szerény titkárnő, miközben semmit sem ért el az életben.

A beszélgetés másokkal MOLCHALIN - önmagában udvariasság és a jó modor. Nem egy rossz szót, rossz válasz nem fog hallani róla. Sőt, Molchalin nem érdekli, hogy a szavai - egy hazugság. Ez nem az a lényeg, hogy egy szekularizált társadalomban. A legfontosabb dolog -, hogy a dolgokat tenni. Mi az? MOLCHALIN - egy ember, aki hajlandó elviselni a megaláztatást, ha csak elérni a hatalom és gazdagság. Chatsky ad pontos meghatározást Molchalin és hasonló: „... nem a háború, és a világ vette a homlokát, kopog a padlón nem kímélve.”