Olvassa el a könyvet tolvaj mágikus, szerző Andrew Levitsky Online oldal 1
Gigran. Világ megosztott. A világban a mágia és a motorok. Ő a felére csökken a közép hatalmas gerinc, és senki sem tudja, a lakosok a déli, amely mögött a nagy hegyek. Hellhole, száraz sivatagi, ahol a vándor lelkét a halottak, vagy közönséges valóság? Nem tudom ezt, és Kay Warr, más néven a földeket Arda Mágikus tolvaj. De most, hogy ő sem tudja biztosan: Tiltott nekromagiya kiszabadult, és ha nem akadályozza meg, az emberek véget. Nehéz léptek hangosabb gonosz sötétség elhomályosította a horizonton, de mi a forrása? Hogy mentse magát és másokat, Magic tolvaj köt szövetséget azokkal, akik lenézik: a céh a varázslók. Az összeesküvés nedves pincében, a régi házak, az elhagyott barlang ... És fokozatosan szeme előtt a hős nyit egy képet a nagy összeesküvés és a nagy árulás, amelyek kapcsolódnak a múltbeli Mágikus tolvaj.
Menüpontot.
- Van itt senki.
- Mondom - Hallottam valamit!
Amikor alattam voltak hangok, én némán bújt vissza a levegőbe is, megy fel a toronyba. Összefutottam falazat hajlított láb és a hát, könyök fel táskáját az övet. Úgy feküdt, hogy kellett vinnem a kincstár a House of relikviák. Felvettek az első alkalommal nem ellopni, hanem a befizetés ... és legyen minden, hogy tudok felvenni innen.
Két őr állt valahol az alján, így nem láttam őket. Nos, nem volt ideje, hogy a kútból a párkányon végigfutó fal a mennyezet közelében. Ez keskeny, nem igazán elrejteni lehetetlen pontosan hol fognak észrevenni. Hogy megvédje a fő kincstár a céh nevű relikviák House le a legtapasztaltabb harcosok. És én csak egy pár kés, mocsári itt karddal az oldalán, és egy fejszével a kezében lenne elég kényelmetlen.
De hallott? Végtére is, nem hang hallatszik. Bár jól, amelyen keresztül lement a kincstár, hogy nem blokkolták tüzes lombkorona. És ez zúgott - csendesen, de erőteljesen, komolyan, hogy már a falak remegtek. Most nem pezseg, mert nálam van tiltva. Curious: belép a kincstár, az őrök nem értem. Vagyis ott, a folyosón, valami érezték magukat, amikor a buzz alábbhagyott, de most nem tud rájönni, hogy mi folyik itt, túl ismerős hang számukra.
- Mondom, Aaron, nincs itt senki.
Voice alacsony, mogorva. És itt van az őr meg a láthatáron izmos márna barmitsa páncélinget a vállán, sisak nélkül, egy kardot és egy kis kerek pajzs. Megálltam, kancsalság szeme le, és várt.
Bajuszos fordult ismét elment a perselybe a mélység. Érthetetlen hangokat hallott, és visszament a nyitott ajtó vezet be a folyosóra. Az alábbiakban megint eltelt márna, majd a második, Aron, az alacsonyabb növekedés, erős, mint egy bika, egy rövid fejszével. Az ívelt penge járt tarka gondolatok, hogy mi volt a polcokon, a túlsó végén a terem.
Kimentek, becsapta az ajtót, csendes volt. Vártam csendben. Távoli hely ez kincslelet rejtve a fő torony a céh vár, csendes, félhomály, ott ritkán valaki lépésre gyalog. Úgy tűnik, hogy ez valahol a pincében, de valójában ez a szoba található, közel a tető, hogy közel van a nagyteremben a torony.
Tehát, a lábam hamarosan lábát ide. Még egy mozsárban, és egy jó potopchutsya mentén polcok, és akkor majd el kell távolítani innen, együtt az én fürge fiatal test és drága kis dolog, hogy vehetem fel itt. Mivel az őrök, úgy tűnik, ezt a munkát, hogy van, A folyosón állva mindkét oldalán az ajtó, és talán beszélnek tétlenül az unalomtól.
És ha igen -, itt az ideje kezdeni.
Első ki a kútból, bemásztam a párkányon. A szoba téglalap, ami a folyosón ajtó egyik végén, a polcon előtte. Ott pomigivaet, ragyog, és csillogott. Mit is mondhatnék, kincs a ház emlékei - nem a szekrényben vidéki boszorkányok, van annyi ... Vannak, persze, junk, azon kapta magát, ezen a helyen csak a régisége miatt, de találkoznak nagyon értékes elemeket.
Sok amely hamarosan az enyém lesz.
Lábak lógó, hallgattam újra. Beugrottam. Talpa puha bőr halványan csapott a kövezeten. A falak ebben a szobában is, kő, mint a mennyezet. Drága kő, hozta kőbányák Garvianskih, de az a baj, ne hagyja ki a mágikus kisugárzását. Hogy nincsenek itt voltak mentve, és helyezzük a belső vár falai a levegő is, majd a tető a fő torony.
Közelebb léptem, hogy a polcokon, nézte őket. Talpak érintse a talajt csendben. Boots Meg kell beszélni, mint egy erős, jól illeszkedő méretű kabát nadrág. Nincs semmi, amit nem csilingelő szóló, nyikorog és nem is suhogó, vén boszorkány varázslatok Ragdy él az erdőben, közel a vár, megbízható. Válltáska és két kés lógott keresztben.
Itt az ideje, hogy elkezd. Húzza ki a zsákból egy fém karkötő, azt csavarta az ujjai. Érthetetlen dolog. Vékony karika pont akkora, hogy egy szelíd lány fogantyú előtt vezesse őt az ágyba. Csak ezt az ajándékot, hogy minden lány szívesen, és nem vezetnek utána. Mivel a divergens karkötő sötét kisugárzása, és nem kell, hogy egy bűvész, hogy érezze. Black metal bevont unalmas vöröses írás ... nagyon fekete fém, nagyon unalmas régi jelek, bár homályos, de teljesen sötét. Nem önérzetes lány, hogy hercegnő vagy a lánya a vőlegény, egy ajándék nem fogadja el, és semmi nem perepadet belőle.
A polc valamit minden jó már tele. És ládák tele tőle. Állnak az oldalon a polcok, a felvillanások séta a kupolás tetejét. Mi van a kincstár történészek, ahogy nevezik az emberek a House of relikviák. Bár világos és sötét kövek, azaz tenevikov és albit, segíteni varázslók ügyeiket, csak nem, de bármilyen szokatlan ősi Gadgets - befejeződött. Néhány a koporsókat a gluhokamnya hogy megvédje őket a sugárzás mágikus szomszédok, így néhány hazugság. Vászon táska, megsárgult idő tekercsek bozontos élek, ősi amulettek és
Minden jog védett booksonline.com.ua