Jevgenyij Astakhov - csizma kapitány shtormshtilya - 4. oldal
Az elöntött fedélzeten végű közlekedési szorongatva gyomrukat gépek, az emberek rejtjelező a kötött gyapjú sapkák. Kapitány Borisov egy, az egyik a törött hajó, mindazok ellen fegyverrel. Ő lő, de sokan közülük, sokkal több, mint a golyók a fegyvert kapitány. És Toshka látja halmoztak Borisov német tengerész, mint egy bunkó csepp vörös posztó zászlót ...
A mélységben a lakás üt az óra tizenkét. Zene megszűnik Seaside Park. Csak mozgékony mozdony és kabócák nem alszik hajnalig.
- Te nem vagy beteg, fiam? - Megkérdeztem az anyám ma reggel. - Milyen valamit, amit szétszórt. Túllicitálás, lehet ez?
- Igen, valószínűleg túllicitálni ...
Lánya kapitány Borisov nevű Tanya. Azonban Toshka értesült sokkal később. És így feltalált egy nevet. Ez nem jött azonnal. Toshka ment keresztül több tucat, talán több száz nevek. És egyikük sem nem alkalmas egy lány arany zsinór és fekete nyilak szempillák. És hirtelen felszínre a memóriában egy darab a dal, hallani egy nagyon hosszú idő, még mindig ott van Neftegorsk. Énekelt az anyám bátyja, Uncle Gogh, derűs, különc emberek.
... És a lánya a kapitány, a gyönyörű Clos,
Rügyek dobott valaki piastres,
Ó, mennyi víz folyt azóta.
Ez volt az, amire szüksége van. Körmös! Ez Körmös! És akkor is, ha Toshka megtanulta, hogy a lány akit Tanya egyszerűen, ő még továbbra is hívja magát neki, hogy ellentétben más nevét ...
Miután Toshka Ergo mellett ült a forró nap táblák dokkoló. Az alján a víz megingott, tolta az oldalon kiszállt a halom rákok. Rákok mozgatni a szemét üzenetét, és felemelte a szerencsétlen szőrös pók lábai.
- Mit, Toshka, az új házban laksz? Ami csak kívül a port?
- Igen. A rózsaszín, négy emeletes ...
- Te Olga Borisova tudja? Tovább lánya az ő Tanya. Mint te, tizenhárom.
- Nem, - mondta Toshka és elpirult.
- Ó, Olan! Az egyik házban laksz, és olyan jó ember nem ismeri. Amikor először találkoztunk, Hi elmondani. Mondjuk Ergo íj küld. És azt mondja, minden rendben lesz. Akkor mondd meg neki, minden rendben.
- Tudja meg?
- Természetesen Olan! Egy nagyon hosszú idő, gyermekkora óta, azt mondhatjuk ... - Boatswain gondolta. A szeme felcsillant. - Te jó gyerek, Toshka. Majd egyszer elmondom a régi időkben, amikor itt voltam ilyen. - Megmutatta, milyen volt, kijött - egy kisfiú. - Azt maradt apa nélkül, és Ivan Borisov, mondhatni túl. Húsz-első évben Toshka volt a huszonegyedik ... Van egy tankönyv, valószínűleg semmit azt mondja, talán két vagy három sor kis betűkkel. De megmondom neked valamikor ... én kapitánnyal Ivan Borisov hajózott tizenegy éve együtt. Mivel az idő, amikor „Colchis” járt. A zagranku. Van egy város Chile - Valparaiso. Gyönyörű város, Toshka. Minden dombok érdemes. Streets majdnem ott - az összes lépcsőn. Azt mondják, hogy a spanyol jelenti Valparaiso - Paradise Valley. Nem tudom, talán a kertben gyönyörű, de nem voltunk a kapitány Borisov ebben a városban nagyon sok. Jó barátok voltunk ott. Igen ... egy csomó mi hajózott. Én abszolút gyerek jött, hogy „Kolchisz”, tizenkilenc éves sem volt. Még mindig szerepel a második asszisztens.
- És milyen volt?
- Igen, túl fiatal, körülbelül három évvel idősebb, mint én. Egészen fiatal. És a háborúban, azt közlekedés vált fedélzetmester. A „Krím”. Emlékszel mondja shuranula tengeralattjáró. Akkor voltam a lábát összetört. Hogy jött ki, nem tudom. Reggel a parton mosott ki. Az mentőtutaj, én maradtam. Kapaszkodott, Toshka, a kéz nem tudta elengedni. Vágjuk a kötelet, és így egy kötelet az ő markába került sor a kórházban.
- És Borisov kapitány meghalt?
Toshka érezte, minden attól függ, hogy mit fog mondani Ergo. Elvégre ő egyike azoknak, akik utoljára látta a kapitány.
- Olan! Mit mond a szó! Borisov kapitány életben van.
- Miért nem jött vissza?
- Tehát, amíg csak tudott ...
- Ez egy szép esküvő, Toshka. Kérdezz meg bárkit, tetszik. Nagyon szép volt az esküvő ...
A következő napon, Toshka emelkedett a szokásosnál korábban. Az eső esett. Dobolt az üvegtáblák, sötét aszfalt, szürke háló lógott a tenger. Toshka gyorsan felöltözött, és mosás nélkül elcsúszott a lépcsőn. Az utca szaga cool. Az öreg hölgy szomszédja, forgalomba tetején egy drainpipe csengetés vödör. Vicces jet ömlött szélére, és a vödröt szakadt a kezéből, mint élő. Becsapta az ajtót, a szomszédban. Borisov százados felesége egy szűk bőrkabát átsétált az udvaron. Eláztat tócsákat, Toshka futott utána.
- Olga! - kiáltotta. - Olga! Üdvözletét Ergo. Vitorlamester küld íj. És azt mondja, hogy minden rendben lesz. A tökéletes rend!
Megfordult. Ránézett Toshka, és az első alkalommal látta, hogy egy mosolygó nő szomorú szemekkel.
4. fejezet Apa Boboski, penerli és a „Fekete Párduc”
A műhelyben Serapion négy vas kádat. Az kádak lőttek, és alattuk ón tölcsérek kipufogó csatornákat. A falak mentén sorakoztak hosszú, fedett linóleum asztalok, szekrények és biztosított. A bejárat közelében állt egy öreg tölgyfa pult, mögötte az ajtót a szekrényben, vagy ünnepélyesen elnevezte Serapion, raktár ingatlan.
A szekrény akasztók lógó kabátok, ruhák és kabátok, és az egyik sarokban, rejtett függönnyel, tele zsákok vegyszerek és festék.
- A raktárban menni ne merj! - végtelenül figyelmeztetett Bobosku Serapion. - elkapni - rossz lesz. A raktár csak le azt a jogot, hogy menjen - fejét. Megvan, ugye?
- Megvan. A fene nekem a szekrényben?
- Szigetek, amelyeknek hosszú nyelvet.
Boboska borzasztóan nem tetszik neki babrál zavarta, vagy amit néhány felesleges figyelmeztetéseket. Azt mondta, nem megy, akkor nem megy. Ami ismétlődik hússzor? Azt gondolnánk, hogy ebben a szekrényben arany van tárolva, nem pedig festett, átfestett régi odezhka ...
Boboski vámokat jó néhány. Ő öntjük kádak vízzel mossuk őket, húzta a raktárból széntüzelésű kályhák. A műhelyben meleg volt, mint a pokol, és félig sötét. Annak ellenére, hogy a harangok, lógott a kád, gőz megy a mennyezet és állandó cseppeket a falak festett olajjal festeni.
Úgy égett a tűztér az udvaron. Puttering róluk süket, Boboska csak segített neki. Kemencék voltak mély, puffasztott dühösen szájuk. Süketnéma piszkálni őket a hosszú acélrúd. Kroshplsya égő szén, kemence fenyegetően zümmögött és köpött tüzet.
Amikor véget ért a vegyi anyagok és a festék, Serapion lépett az udvarra, hadonászva, kiabálva süketnéma, mintha hallotta:
- Eloltani a tüzet! Nincs munka. Wah, milyen az élet, milyen az élet!
Süket és néma komor elárasztott kemence, kézmosás a hordóba, és elment az étteremben.
- Szükséges, hogy lezárja a banda! - mondta Serapion technológia. - Tehát nem tud dolgozni. Megy a fórumon, azt nem fogja. Szigetek, ez a munka? Rendelési nem, nem ...
Technológus nyugodtan hallgatta, és megvakarta kopasz fejét.
- fogyasztói szolgáltatások egyesítik, hogy nyissa ki az összegyűjtött. Az újság azt írta, - közölte a sokadik alkalommal. - Gyári tisztító mikor lesz. És festése. A verseny számunkra nagy.
- Nagyon jó! - Serapion ujjak borzolta a fekete fürtök. - Nagyszerű! Megyek vissza dolgozni. Kérlek!
Azonban, ahogy láttam Boboska, leállás workshop röviden elrontotta a hangulatot Serapion és társainak.
Csökkentette felére rozsdás vas függöny, dyers ült körül a számlálót. Boboska hogy az étteremben negyed „Isabella”, és Serapion kezét dörzsölve, azt mondta:
- Aba, igyunk egy kicsit. Aztán énekelni, hallgatni a tekerő.
Kénytelen énekelni Bobosku: Serapion nem szeret pénzt költeni a kintornás ..
- Igen Nem tudom! - tiltakozott Boboska.
- Semmi baj. Ön énekelni hangosan, és akkor nagyon szép. Aba, gyerünk.
Éjszakai zaj kikötők
Vendéglők csábító.
Amikor vidd a parton akkor
Amikor vidd a parton akkor
Ne felejts el.
- Jól van, Boboska! Nem vártam! Be, inni! - Serapion töltött neki egy pohár „Isabella”. - Igyál egy zsarnok! Azt akarjuk, hogy a tengerész. Dyer nem akar. Ba, és a tengerész, ha a bor nem tud inni? - Serapion eltávolította a zsebéből egy gyűrött rubel. - Tessék, itt magad, te jó gyerek. Mondtam én, hanem az apja.
Miután meghallgatta a szívét tartalmát Boboskinyh dal Serapion kihúzta a fiókot számláló kocka, dobta a tenyerével.
- Aba! Játssz a hajnal? [4]
Süketnéma bólintott, elvette a pénzt.
- Csak a kis - figyelmeztetett technológus és egy süketnéma megmutatta kisujj tintával.
- Gyerünk, kis-nagy! - Serapion dobott kocka. - Boboska! Játék lesz? A vámot hinni.
- Ba, amit zaburda! Ez lesz dühös, akkor halj meg fiatalon.
- Nem fogok meghalni, - dörmögte az orra alatt Boboska jön ki az oldatból.
Játszott dyers gondatlanul. Most aggódik Serapion. Megrázta a hosszú csontok a szorosan egymás kezét, megfordította, és dobta őket, ugorj fel, fogd meg a szív, felsikoltott, és forgalmazott.
- Sheshubesh! [5] Wah! Hol a boldogság. Apsus! [6] Megint elveszett!