Book Macska-Warriors
Tény, hogy a katonák a törzs Shadows sem nézett abba az irányba ThunderClan, akkor buzgón szimatolva páfrányok oldalán a határ, mintha keresne valamit.
- Gyerünk! - Felugrottam Lionblaze.
Graystripe utána rohant, Mókus és Millie rohant utána. Farkú ugrott néhány farok és futott egymás mellett, amely az oldalán a járőr.
Árnyék harcosok és a megdermedt nyitott állkapcsa, amikor a vihar Macskák kiugrott a páfrányok és a lánc sorakoznak a határ mentén. Lionblaze tanult Ratslayer, Dymopyata és Gornostayku. Morogta hogy ki háta mögött macskák Svetlospinku mellette álló Snowflake és az olajbogyó.
- Mit csinálsz itt? - Lionblaze vicsorgott, casting egy gyors pillantást ThunderClan területén a határ közelében. Furcsa módon, nincs nyoma az invázió nem lehetett látni.
- Semmi köze hozzá! - Ratslayer csattant, négyszögesítése vállát. - Mit akarunk, és mi van a földünket!
- Veled ellentétben, - sziszegte Dymopyat.
Farkú laza gyapjú.
- Mit akarsz ezzel mondani?
Gornostayka felugrott, és felvisított harag törés hangja:
- Ha ő nem tudja! Elég tettetni! A macskák voltak a mi területünkön!
Lionblaze újra szipogott. Tehát ott! Most egyértelműen érezhető a levegőben, a friss illata a Dove. Mit csinált a területén a törzs Árnyak? Valószínűleg ő kémkedett a szomszédok? Tehát szükségünk van bármilyen volt, hogy elrejti őket!
Svetlospinka ugrott mögül Ratslayer, rohant a határ, és remegett a dühtől, sziszegett viharos macskák:
- Szabálysértőket! Gyilkosok és árulók!
- Tényleg? - Én sziszegte gúnyosan Lionblaze, bátran a szemébe nézett. - Hadd nézzem meg!
Ő határozottan átlépett a határon, és tüntetőleg csapott a farkával a címkén. Szippantás a szaga Dove, Lionblaze lépett, és határozottan fel karmaival a földbe, elrejtve bizonyítékokat.
- Azt gondolta! - jelentette ki pimaszul. - Nem érzem semmit.
- Kifelé a területen! - ordítottam Ratslayer.
Lionblaze karom, de nem mozdult. Borzongás öröm futott át a testén. Most azt bizonyítja, hogy Peplogrivke kihívás a cél!
- Gyere vissza, Lionblaze! - Rendeltem Graystripe.
- Mi az oka? - Azt kuncogott az egyik fordul társait. - Félsz, hogy hogyan véletlenül karcos mi ideges szomszédok, akik szerint minden bokrot lát karikatúrákat a gyilkosok és bűnözők?
- Gyere vissza azonnal! - emelte fel a hangját Graystripe. - Nem áll szándékunkban, hogy feltalál egy harcot.
- Tényleg? - felemelte a fejét Lionblaze. - Nos, én nem feltalál valamit. Azt hiszem, azért jöttünk ide, csak azért, hogy megakadályozza a sok bajt.
Ratslayer zavarba hátrált.
- Ő őrült? - kérdezte Graystripe, idegesen pillantva Lionblaze.
Graystripe nézett nagyon komolyan Lionblaze szemét, és halkan:
- Azt hitted nem igaz?
- Gyere vissza, Lionblaze! - kétségbeesetten kiáltott mókus. Zöld szeme elkerekedett a félelemtől.
Lionblaze dühösen integetett a farkát.
- Ezek vádolt minket, amely sérti a határ, - motyogta dacosan. - Azt mondtam, ha a macskák voltak a területükön. Megszagoltam a földön, de nem éreztem semmit. Nos, ha a szomszédok, így alig várja, hogy megtalálja az illat ThunderClan macska a saját területén, akkor én megyek velük találkozni. Itt van - élvezd! - Lionblaze szemű Ratslayer megvető pillantást, és nyomatékosan megrázta a farkát. - Nos, most már boldog vagy?
Ratslayer szemét.
- Meg fogja bánni az arcátlanság! - ő sikított és tolta előre fegyverhordozójának Gornostayku. - Itt az alkalom, hogy ültessék át a gyakorlatba mindazt, amit tanított meg! Tanulmányozása után erre szemtelen!
Vékony gyömbér macska kuporgott, fogai csupasz agresszíven.
„Nos, nem, én nem ezt! - gondolta Lionblaze. Állandó a hátsó lábait, könnyű, mint egy toll, habart squire puha mancs karom visszahúzódik. - Ha adok az ő fegyverhordozója, még mindig nem fogja elhinni! Nem, ember, most már van egy komolyabb ellenfél. "
Amikor Gornostayka vinnyog hengerelt a földön, Lionblaze bámult Ratslayer.
- Mióta az árnyék a törzs készült mögé a háta diákok? - vigyorgott. - Mi Ratslayer, a belek menni ellenem?
Ratslayer felsikoltott görbék csupasz sárga fogak.
Lionblaze szélesebb létre a lábát, és tegye a karmait a földbe.
- Azt akarja, hogy először meg kell díszítve a diák, majd rátért az Ön számára?
A vad csaholás Ratslayer lecsapott rá.
- Segíts neki! - Mókus könyörgött, rohanó a határon.
- Elindult a veszekedés, - morgott Graystripe. - Hadd csinálni, hogy szem előtt tartva.
Lionblaze kísérletet sem tett a harcot Ratslayer. Csak felemelte a lábát, hogy lezárja az arcát a legszörnyűbb csapásai karom, és a helyén maradt.
Csapás esett le neki minden oldalról, a vér fröccsent a mély karcok az oldalán, haj darab repült a levegőbe. Lionblaze összeszorította a fogát a fájdalomtól.
„Ne válaszolj! - mondta magának. - Légy türelmes, és ne válaszoljon!”.
Választott az átok nem engedte, hogy normális életet élni, beletelt Peplogrivku és reméljük, a boldogságot, de még mindig van ereje az ő sorsa - akar, és nem fog harcot, akkor sebesült, és legyőzte, mint a legegyszerűbb, nem választott, macska!
Mégis, volt úgy, mintha harcolni. Mi volt felborulhat a hátán, és egy kis lökés Ratslayer gyulladt hátsó mancsát. Természetesen a feldühödött katona nem állt meg, és hamarosan egy új düh csapott át a tehetetlen ellenfelet.
A fájdalom sokkal erősebb volt, mint Lionblaze tudott képzelni.
„Tehát ez a tapasztalat rendes katonák minden csatában?”
Nem lehet állni, Lionblaze felsikoltott hangosan. Ratslayer húzza a zoknit fel lökte át a határon, és megállt, lihegve.
- Kifelé a föld!
Lionblaze érezte, mintha valaki megragadta a gallérját, fölemelte a mancsát.
- Elég! - mennydörögte a fülébe egy hang Graystripe. - Várj meg! - Rendeltem a szürke mókus harcos és whitetail.
Erős lábakon cimborák Lionblaze tűzött a földre. Vér ömlött az oldalán, csöpög a pofáját.
- Elnézést kérek - mondta mereven Graystripe forrt a düh Ratslayer. - Nem fogunk átkelni a határon.
- Így a katonák nem engedelmességet? - sziszegte Ratslayer. A szeme csillogott diadal.