A Gnarlpine
Nagy és noduláris bevont réz mérleg évekig állt a tőzegesek Gnarlpine. Az őszi-e, a tavaszi - bármikor az év tűnt a mocsári komor, unalmas, csak Gnarlpine kellemes a szemnek.
Északról szigorú volt, száraz. Pótolja az északi csupasz törzs és ágak borították a szél.
Ahhoz, hogy a keleti, egyértelmű volt, hogy tényleg fenyő görbe. Red trunk szorosan hajlítva a jobb oldalon. Mögötte ugrott ágak, de aztán visszafordult, feszült és kemény, kapaszkodott a felhők, kiegyenesedik a törzs, hozta vissza a régi módon.
Délről látható görbület. Széles tűlevelűek kalap lógott a tóba. Úgy nőtt fel a gyepen, mintha a nagy és sötét gomba.
És a nyugati tűnt görbület púp deformitás. A nyugati, úgy nézett ki, mint egy hatalmas fenyő merevítő célzó ég.
Közvetlen villámcsapás került egy fenyőfa, spirál kiiktatott törzs, fakéreg felszántásakor fa és beugrott a gyepen. Ettől az évtől a villám szárított borovi, de még sokáig állt fent a mocsarak, száraz, kemény ezüst. Őszi szél - laposabb megragadta a feje tetején, hogy nyomást a púp és a sodrott gyökereit. Laza gyep nem rendelkezett a gyökerek.
Két évvel később, miután vadásznak gyep.
Ez volt kora tavasszal, és a kacsa repült rosszul. A mocsarak ragyogott több sárga savanyú jég, de a bankok már kialakult a hó tavalyi fű és a halom tőzeg.
Közös nyárfa jöttem egy tisztásra, ahol görbe fenyő feküdt. Télen a hó halmoztak fel rajta. Root-vyvoroten minden benőtt, és égnek állt között nyárfa fehér púpos bikát. A nyárfa hó elolvadt lassan, mint a nyílt - látható mindenütt voltak fényes foltok, és a téli nyúl számokat.
Vsprygnuv a törzsön, néztem a másik oldalon egy kidőlt fa. Volt még több hó - hó, és a hó, bujkál, volt egy nagy szürke szörnyeteg.
A szem lebegett vörös foltok lettem sdorgivat hogy a váll egy fegyvert, de az állat nem mozdult. Állás után egy pillanatra, azt óvatosan leszállt, ő lépett elő.
Kinyújtóztatta hosszú lábait hosszú lábú, fejét hátravetette, a hó előttem feküdt losonok. Ő volt szürke, mint a mosható nyúl, - sötét színű nyárfa fülbevaló vissza, és a hason szőr fényes, felhős. A szeme csukva volt. A közelben feküdt néhány marcangolta nyárfa ágak.
Odamentem, és nem tudom, mi megérintette a csizmájával. Leg hit, mint a csonk - ő már régóta merev. Az oldalon nem volt észlelhető fehéres rózsaszín folt - lőtt sebek.
Egyértelmű volt. Valaki lelőtte losonka és megsebesítette. Shot a vadorzó, bolond. Tudta, hogy az elk beat-prescheno. Lövés, félt, hogy mit tett, futott haza.
Sújtja a fájdalom az ő oldalán, losonok nem egy másik nap bolyongott az erdőben, és idejött Aspen Crooked fenyő. Itt lefeküdt a hóban és a laikus által védett gyökér-vyvorotnem a szél.
Cigarettára gyújt, dobtam a pisztolyt a háta mögött, és azt akarta, hogy megvizsgálja a sebét, de megdermedt.
Tíz lépés, az éger bokrok, felemelte a fejét, csak a föld felett fekvő elk. Mozdulatlanul feküdt, és kemény, rám nézett figyelmesen.
A falu vadászok Stryukova kicsit. Men hiányzik a kollektív mezőgazdasági munka, és befut az erdőben két vagy három. Ez vadász itt egyedül - az állami erdész Bulyha.
Én találtam rá a ház előtt, a kertben. A lépcsőn, létrák, elvágta alma hajlított késsel.
- Figyelj, - kiáltottam - losonka található! Halott.
Bulyha kiszerelték, elővett egy cigarettát „Pamir”, leguggolt, hátát a törzs az alma. Rágyújtott egy cigarettára, és azonnal burkolva füst. Ráncos arc és az egész hasonlít egy nagy fej most komor falu fürdőház, amely megfullad a fekete: minden repedések böfögés füstöt.
- Az oldalon a seb - magyaráztam. - Valaki lövés. Egy anya hazudik ott vár, hogy mit fog kapni.
- Moose a számlámon, - Buliga mondta. - Meg kell nézni - jogszabály összeget. Ugyan - megjelenítését.
Az egész napos felhős volt az időjárás, de öt óra elteltével válnak hideg felhők gyakran eltűnt az ég, ez nagyon könnyű. Mezők és erdők vizsgálták alaposan, és majdnem volt egy pár nyírfajd, ül a nyírfák a nevezetes kilométerenként.
Mentem mögött Bulyha ott Gnarlpine, és azt gondolta: „Ki tudja lőni losonka? Miért? "
Nem messze a fenyők már nyárfa, Bulyha megállt.
- Figyelj - mondta hirtelen - ha kopogott, hogy őszinte legyek.
Ránézett mellettem, elfordult.
Minden csak kinyújtva és fejét hátravetve, feküdt a hóban losonok. Elk közeli, éger bokor. Valószínűleg nem felkelni, mióta elment. Rekedten kiabált át a kidöntött fenyő repült két szarka.
Bulyha nézett lábnyomok a hóban, és a gyepen, aztán odament losonku és fölé hajolt. Azonnal volt egy zavaró recsegés.
Nehezen, Elk esetlenül talpra. Úgy nézett ki, óriási vékony, száraz láb, és különösen nagy volt a feje egy komor ajkát. A lába remegett.
- Ekoe Buylo - Buliga mondta lépve a biztonságos oldalról a másikra. - Sgas a barátja, sgas ...
Vzdornuv ajak elk rágják nyárfa ágat sgryzla vele kéreg.
- Azt hittem, te megütötte. Most már látom: nem. És ha nem te, akkor sura pajta. Miután bement az erdőbe, keresi, mondjuk, kosachinye áram.
Elk poglodala nyárfa kérge, majd szünet a fogak ág és elment losonku. Állt, odahajolt, hogy egy ág a hó.
Másnap reggel repült át a falu Stryukova seregélyek. Ezek füttyentett a kerítés a füzek, az istállókban. Utak és felolvasztott kertek voltak szétszórva a seregély, mint napraforgómag.
És a kertekben, a mező fölé emelkedő magas az ég felé, a pacsirták énekeltek folyamatosan. Meleg vaj felhők felett lebegő a talaj tarkított pacsirták, mint a mazsola.
Reggel ivott Bulyga tea és tea voltunk csendben, várva Shurka Szarajevóban. Mi szippantja, szuszogva, a görbe a savas áfonya!
- Hé, főnök! - kiáltotta az utcáról sura pajta. - Házak, vagy mi?
Thunder ajtó, sura belépett a házba, a falnak támaszkodva a fegyvert, és leült a küszöböt.
- Duck csizma piszkos.
A fehér kötött zokni sura bement a szobába, leült a kanapéra, vásárolt a vendégek számára, árnyékos vissza hímzett függönyt, kék kakas.
- Mondja, sura, mint ahogy az a - Buliga mondta.
A hangja nyugodt volt, de azt hallottam, egy jövőbeli vihar, és sura kezdett aggódni:
- Taco! - utánozta Bulyha sietve othlobyvaya tea. - Gyerünk, adja a fegyvert!
- Kako? - megint nem értem sura.
- Mi az? - Bulyha ugatott, és köhögött, fuldoklott áfonya. - Adj ebben a pillanatban!
Sura felugrott a kanapéról, és húzta a fegyvert a hordó egy folyosón. Ez fogott a küszöböt, és nem húzta be a szobába, függött.
- Ne kiabálj - sura mondta, és átnyújtotta a fegyvert, és nem érti még, hogy mi a baj. - Értse meg először, majd kiabálni.
- Mi már foglalkoztunk mindenben - mondta fenyegetően Bulyha. - Minden megdermedt. Tudjuk, kinek ez a helyzet.
Sura feszülten leült a kanapéra, egy kék kakas less el a válla fölött.
Bulyha törte meg a fegyvert, és beleszagolt a hordóba, majd elkezdte felfedezni a látszólag Shurkina pisztoly belsejében.
- Így van, és kiderül - mondta, és belökte az orrom eltört fegyvert. - Látod?
Nézzük a rozsdás, ungreased vár, motyogtam:
- Ez az, amit látok - mondta Bulyha és felállt az asztaltól. - puska, sura, meg kell venni tőled.
Nyitva a szekrény-öltözőben, ő azt Shurkina Tulkut.
- Várj, várj - mondta sura, felugrott a kanapéról és megragadta Bulyha könyök. - Ne rontsd el! Nem vesz egy fegyvert!
- Üljön le! - Bulyha mondta, és elfordult a kabinet. - Ülj le, válaszolt a kérdésekre. Voltál már az erdőben?
- Baromság! Kacsa nem repül. Ki lőtt? Beszélj!
- Kit! - kiáltotta sura. - Mit csinálsz, macskaköveken!
- Oké - mondta Bulyha hirtelen megnyugszik. - A bíróság meg fogja érteni.
Ezek a szavak Shurka megdöbbentette, ő mereven bámult értetlenül tál áfonya.
Az ablakon túl, fütyült seregély, napos nyuszi átvágott egy doboz palánták, állva az ablakpárkányon, futott a kanapén, egy kék kakas.
- Nem tesz semmit - mondta szomorúan sura. - és lőttem valami egyszer - akart ijeszteni.
Szarajevóban Shurka barna szem. Ő tudja, hogyan kell játszani a harmonika.
Minden este sura jön a csapat, leül egy székre közepén szobák, ők pedig mennék: pam-ba-na, pum-ba-pa ...
Önti harmonika zene és sura rázza a fejét, hogy az ütemet, és nagy terhet ró a bal basszus.
Mert Shurka zene a falu tartani. Nem mindenki fog játszani a harmonika, és még, hogy lépést tartson a bal, jobb és jobb, hogy nem ordít beluga, finoman lenyomva a gombokat.
Elveszett sura most ül a kanapén Bulygin - kék kakas célja vele a templomban.
- Nos, ez ... - mondta sura. - Nos, ami azt illeti. Nos, elmentem, és itt a jávorszarvas. Kiugrott a bokor - és én. Azt akartam, talán tapossák. Nos, én pugnul hogy mögé.
- Mi ütött losonka? - kérdeztem.
- úgyhogy már a lövés! - örülök oka sura. - A bokrok, és ott volt losonok.
- Jól van, nem látja?
- Nem láttam, nem látni, hol van, hogy - bokrok, fák ... Karácsony
Sura megpördült a kanapén, aztán rám nézett, majd Bulyha: hinni, vagy nem?
- Menj be az udvarra - Buliga mondta. - Vegyünk egy lapáttal.
Bulyha nem válaszolt, és úgy döntött, sura, úgy tűnik, nem vitatkozni; Felállt, odament a fehér zokni a szőnyegre, nyögött, fel a csizma az ajtóban, és csendesen becsukta az ajtót.
- Menjünk, és mi - Buliga mondta. - Meg kell határozni losonka, és hogy valójában nem távozik attól. Sgasnet.
Az udvaron Bulyha vágott ruhaszárító kivetett nyír, és mentünk Gnarlpine. Sura egy lapáttal a vállán, és előrement a nyomvonal kanyarokban megállítani.
- Csak a tárgyalás előtt nem érv - kérdezte Bulyha bocsánatkérően integetett egy lapáttal.
A nyárfa hó szinte eltűnt. Hótorlasz amelyen feküdtem losonok, összerezzent, megsárgult, alatta podtekla meleg pocsolya. És most a jávorszarvas fekvő távol a Crooked Pine, és elfordult, a mocsarak.
- Gyere ide egy pillanatra közelebb - Buliga mondta. - Nézd.
- Mi vagyok én? - mondta sura nemtetszését, és elfordult, játszik egy lapáttal.
- Nos, nézd. Akkor mi van? Mi ragadt?
- Áss egy lyukat - mondta Bulyha és köpött már a sura.
- Nos, én ásni, akkor mi van?
Sura ment keresztül egy tisztás körül fenyőfák megbökte egy lapáttal.
- Föld morzlaya - sajnos mondta.
Végül Például talált néhány kisebb lyuk, akkor kezdett terjeszkedni. Tőzeg így rossz: nem felolvasztott megfelelően. Sura ás fájdalmasan, gyakran megállás pihenni.
- Nos, én ásni egy gödröt, jön. Csak, hogy bíróság nem érv. Azt akarta, hogy tapossák. Nyert néhány arc, ő tapossák minket!
Elk elfordította a fejét, hogy a zaj, de nem kelt fel, de csak nézte, hogy sura.
Egy órával később, a gödör kész volt, és a sura kötött lábak losonka ruhaszárító. Ezután dobott egy kötelet a válla fölött, elkezdte húzni őt a gödörbe.
- Segíts nekem, igaz, - mondta feszülten minden erejével.
Bárcsak lenne egy kéz neki, hogy esetleg jön mindez nehéz dolog, de Bulyha elvitt a hüvely.
- Hadd magát - mondta. - megölte magát - nem is beszélve temetni.
Már a gödör losonok ragadt a bokrok. Sura megrándult hevesen és vágja el a kötelet.
- Junk! - kiáltotta, szinte sírva, és integetett a törmelék. - Kötél a dolgokat! Punk.
Megrepedt bokrok - elk lassan felállt, és kiment a sura, nagyon emelő lábak, válasszon egy helyet, ahol a futófelület.
- Meg fog ölni! - kiáltott sura, dobott a kötelet. - Emlékszik rám!
- Gondolom, nem fog megölni - Buliga mondta. - És megölni - temetni. Yama ez csak kész.
Sura köpött és kerestünk egy másik jávorszarvas és hirtelen vetette magát az oldalon.
- Hol? - kiáltotta Bulyha.
De sura nem válaszolt, tört kurva, kiszállok a nyomvonalat.
- Vertan, bolond! - kiáltotta Bulyha.
Jön ki a bokrok a tisztásra, elk megállt, felemelte a fejét, hogy a lány rövid kis szakálla volt látható, és zihált. Ez súlyosan lesoványodott és piszkos-barna szőrzet rajta gubancos és lógott cafatokban.
- Ez veszélyes mindegy - mondtam. - halálos kimenetelű lehet.
- Gondolom, nem fog megölni - ismételte Bulyha. - Maga alig kapott levegőt.
Elk beleszagolt a kötelet, kilélegzett és elméne ismét esett erősen a bokrok.
- Hé, - kiáltotta Bulyha - Vertan!
- Ne gyere vissza! - válaszolt sura közelben. - Emlékszik rám!
Tőzeg bekent szakadt homlok sura elment egy fenyőfa, oldalra, oldalra ment losonku hajlítva, felvette a kötelet.
- Majd én - mondta. - Megpróbálom. Meg Toko a bíróság nem érv.
Losonka csökkentette a gödörbe, akkor hamar a sura for-brasyvat földre.
- Minden - mondta. - Most már minden. Menjünk haza.
- Várj - mondta Buliga. - Lássuk, mit tenne.
Elk hosszú feküdt a földön, majd felállt, és elment egy rakás tőzeg, sebtében felvázolt sura. Felemelte a fejét, hirtelen zihált röviden, motyogott valamit, és meghatározza a gyomra egy halom tőzeg.