Jenny Nimmo - Bíbor Király
De Charlie úgy tett, mintha nem hallotta volna:
- Nem ott van egy pár répát a nyulak és talán egy alma a hörcsögök számára?
- Persze, persze, Charlie. De hol voltak? - Ne hagyja, hogy Mrs. Komsharr.
- Hát ... nehéz megmagyarázni.
Több Komsharry még nem kérdez semmit. Ők voltak elfoglalva az állatok etetése és Charlie. Mrs. Komsharr csak öntötte a második pohár, amikor hallotta, valahol valaki kenetteljes hangon: „Hello!”
- Zárva vagyunk - kiáltotta Mrs. Komsharr és lehalkított hangon hozzátette: - Utálom kód rám talált a konyhában.
- Emlékszem, hogy becsukta az ajtót. - Mr Komsharr lábujjhegyen kiosont a konyhába.
Tért vissza néhány pillanattal később. Az arca leírhatatlan volt csodálkozva, és papagáj ült a fején.
- Itt van egy másik száj, kedves, vagy inkább a számlát, ami szintén kell valamit, hogy dobja. repült, mielőtt bezártam az ajtót kellene.
De Homer Nem kellett sokáig várnia kell kézbesíteni. Ő csapott le az asztalra, kihúzta egy darab a cookie-kat, és vette a felső polcon.
- Itt van egy cad! - mondta Mrs. Komsharr hogy a viselkedését a madarak, vagy a róla beszédet.
Ha minden állat feltöltött Mr. Komsharr újra megkérdezte Charlie, hol találta őket. Charlie talált nehéz válaszolni. Tudta, hogy Mr. Komsharru lehet bízni, de megígérte, Bartholomew hogy nem mondja el senkinek a házában, a pusztában.
- A hídon - végre találtam Charlie. - Úgy hallottam, az ugatás a Sprinter ... és én csak odamentem.
- Csak menj oda. - Mrs. Komsharr nézett rá gyanakodva. - És csak véletlenül találtam az állat barátok. És miért nem mások? Nem más macskák vagy a kölykök?
- Nos ... - Charlie húzva.
- Hagyd, drágám. Azt hiszem, hogy valaki valamit ígért. Igazam van, Charlie? - Mr Komsharr közbelépett.
Charlie csoszogott talppal a padlón:
- Hát ... igen. Elmondanám, de látod, nem tudok.
- Nem bízol bennünk?
- Nem, nem, a bizalom, természetesen, a bizalom, de ...
- Rendben, ember, nem szenvednek! Kutya hozza vissza Benjamin, a többit pedig tartsa otthon, míg a tulajdonosok nem jelennek meg, és nem értük. Mi jól vigyázzon rájuk, igaz, drágám? - Mr Komsharr halkan és feleségéhez fordult.
- Mi van a papagáj nem voltam biztos, de megpróbáljuk.
- Köszönöm. Mindketten olyan csodálatos - egyfajta Charlie azt mondta, a Sprinter vette a gallér, és vezetett a kijárat felé.
A ház több tizenkét Mogyoró utca felé közeledett vonakodva. Ki tudja, a szülők Benjamin viselkednek furcsán. Mi van, ha ő lenne egy hívatlan vendég?
- De te Ben kutyáját. Szóval, talán, akkor minden jobban megy haza, - mondta a Sprinter-Bob.
Kutya ugatott izgatottan, és ez döntött az ügyben.
Kinyitották az ajtót Mrs. Brown
- Charlie, milyen jó! Találtál egy kutya Benjamin! - Ez minden világít egy mosolyt.
- Benjamin! Sprinter-Bob található! - nézett fel a partra, sírt.
- Milyen. - Egy sikolyt hallottam fentről.
És a következő pillanatban, Benjamin, ugrás a néhány lépést, kiderült, hogy az alján. Sprinter-Bob ugrott körülötte, és felsikoltott örömében.
- Charlie, hogy megtaláltad. Hol volt? Ó, köszönöm, Charlie. Köszönöm, köszönöm! Te olyan jó!
Charlie állt, és nem tudta, mit mondjon, és ő ugrált a fiú és a kutya.
- Hol találtál rá? - ismét megkérdeztem Benjamin.
- Igen, de ... az utcákon. Talán most jött ide. - Charlie zavarban volt.
- Az utcán? Biztos vagy benne? - Mrs. Brown szeme összeszűkült.
Charlie nem tetszett, hogy úgy néz ki, Mrs. Brown.
- És hol van a többi állat? Azt hallottam, hogy a madarak eltűntek, és a kutyák az utcán senki.
Mrs. Brown volt ennyire gyanús, hogy Charlie akart csak kap az ajtó közelében.
- A másik, nem tudom -, hogy a saját meglepetésére, mondta. - Megtaláltam a Sprinter-Bob és idehozta. Ha nem tetszik, jól, túl rossz. - És ő