A jobb az Európai Közösségek alapelveit - a modern orosz
Törvény az Európai közösségek alapvető elvei
Lepeshkov Yuri A. - posztgraduális hallgató Tanszék Nemzetközi Jogi Kar Nemzetközi Kapcsolatok
Az európai közösségi jog - az egyik legérdekesebb és egyúttal komplex jelenségek a modern jogtudomány. Kiderült és folyamatosan fejlődik, ma során integrációs erőfeszítéseinek számos nyugat-európai országok, amelyek tagjai az egyik vezető regionális és nemzetközi szervezetekkel.
Az egyediség a jogok az Európai Közösségek nagyrészt a sajátosságait a fent említett nemzetközi oktatás, különösen annak jogi természetét. Érdekes megjegyezni, hogy sok szakértő területén a nemzetközi közjog, hosszú ideig megfigyelni a fejlődését és működését az EU-ban, nem jött, hogy a konszenzus, amit ma az Európai Közösségek: „klasszikus” nemzetközi szervezetek, amelyek ennek ellenére számos igen sajátos, vagy valamilyen gosudarstvopodobnoe kialakulhatna egy szövetségi vagy konföderációs típusát. Talán az igazság ebben a kérdésben valahol a kettő között, és hogy a végén a második évezred közösségi jelentése államközi kialakulását egy speciális fajtája, amely túlment a hagyományos megértése a nemzetközi szervezet, de még nem érte el a fejlettségi szintet, amelynél lehet beszélhetünk stabil szövetségi vagy konföderációs elemeket.
A bizonytalanság a jogi státusza az Európai Közösségek természetesen vezetett a megjelenése sok különböző véleményét az uniós joggal. Különösen nem volt elég heves vita abban a kérdésben, hogy mi történt pontosan, és a jogot, hogy az Európai Közösségben. Vagy ez egy általános nemzetközi jog, vagy az a fajta átalakulás, és talán még az is egyfajta „harmadik” rendszer az úgynevezett „nemzetek feletti” law.1?
Meg kell jegyezni, hogy az eredeti jobb, az Európai Közösségek merült pontosan alapján az általános nemzetközi jog. A kiindulási pont itt volt a három nemzetközi többoldalú létrehozó szerződés, az Európai Szén- és Acélközösség 1951-ben az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség 1957-ben azonban a jövőben az uniós jog fejlődött elsősorban az úgynevezett „joggyakorlat „t. e. alatt az ellenérték és a felbontás az EU bírósága egyedi esetekben. Idővel ez vezetett a közösségi nagyrészt különálló, autonóm jogrendszer, amelynek rendelkezései nem lehet egyértelműen tulajdonítható bármely nemzetközi közjog, sem a hazai jogszabályok. nézet lett elég gyakori, hogy az uniós jog egyrészt, továbbra is része az általános nemzetközi jog (elsősorban annak a ténynek köszönhető, hogy a származás alapján számos nemzetközi megállapodások). Ugyanakkor úgy vélik, úgy is, mint egy szerves része a hazai jog az egyes államok - a résztvevők EC2.
Az európai közösségi jog középpontjában a teljes egészében a részes államok és ott együtt a hazai nemzeti jogba. Az egyik a döntések, óriási hatással van a későbbi joggyakorlat az EU Bíróság hangsúlyozta, hogy”. Ellentétben a hagyományos nemzetközi szerződések létrehozó szerződés EES3 megalkotta saját jogi rendszer, amely vált szerves része a jogrendszerek a tagállamok és amely köteles a kérelemnek a nemzeti bíróságok az államok „4.
Ezzel szemben a hagyományos jogok nemzetközi szervezet, amelynek fő célja, amelynek célja, hogy szabályozza a vállalati tevékenységét a szervezet maga a jogot az Európai Közösségek elsődleges célja, hogy biztosítsa a fejlesztési integrációs folyamatok között az egyes tagállamok az EU-ban. Emiatt ez számos igen sajátos, amelyek között a következő elsődleges fontosságú:- Európai Közösségek jog elsőbbséget élvez a nemzeti joggal, a tagállamokban;
- Egyes rendelkezéseit van egyfajta „horizontális”, „átható” A cselekvés és kötelező nemcsak a részt vevő országok, hanem a fizikai és jogi lits5.
Ezek két megkülönböztető jegye kulcsszerepet játszanak a működését az egész közösségi jogrendszer és közötti kapcsolat meghatározása a közösségi jog és a nemzeti jogrendszerek a tagországok. Több mint négy évtizede az európai integrációt, elfordultak „sajátosságait” az alap, alapvető jogelvek az Európai Közösségek:
1) a szabály az uniós jog egész hazai nemzeti joga a tagállamokban;
2) elve közvetlen hatása a normák uniós jog területén a részes államok.
A mindegyikének tartalmát ezeket az alapelveket és a későbbiekben megtárgyaljuk.
Az elv a közvetlen cselekvés
Középpontjában a teremtés, az Európai Közösségek három többoldalú megállapodások önálló és független európai állam. Klasszikus nemzetközi jog tekintetében a nemzetközi szerződés megállapodást, amely tartalmazza a kölcsönös kötelezettségvállalásokat az érintett felek - az alanyok a nemzetközi jog: államok, népek és nemzetek, a nemzetközi szervezetek. Az a kérdés, jogait és kötelezettségeit az egyes nemzetközi jog inkább kivétel az általános szabály a nemzetközi jogi személyiséggel, ahogy ismert, nem rendelkezik jogi szerződések megkötésére. Ugyanakkor az elmúlt ötven évben a helyzet megváltozott elég jelentősen, és talán ez a gyakorlat az Európai Közösségek, mivel mást nem, azt mutatja, ma a dinamika szemléletváltoztatásban arról a helyről, az egyes kortárs nemzetközi joggal.
Azonban a tényleges kidolgozása és végrehajtása elvének közvetlen hatása a normák uniós jog területén részes államok nagy mértékben a tevékenysége eredményeként a Bíróság, amely annak ellenére kezdeti ellenállása néhány országban továbbra is elismertséget, majd ezt követően a tényleges ezen elv alkalmazása nemzeti jogrendszerekben. Lehet, hogy egy kulcsfontosságú szerepe ezen a területen játszott az Európai Bíróság ítéletet, Van Gend en Loos (1963), amelyek rendkívül fontos, és később kiderült, óriási hatást gyakorolt számos nemzeti bíróságok határozatai.
Ezen kívül nagyon fontos volt a következtetés az EU Bírósága, hogy a konkrét jogok az egyén akkor is előfordulhat, azokban az esetekben, ahol ez nem biztosított közvetlenül az alapító Szerződés ugyanakkor az következik tartalmát a kötelezettségeket, amelyeket a Szerződés ír elég határozott módon az állam résztvevői az európai közösségek hatóságok vagy közvetlenül individov8. Mivel ez a doktrína a „közvetlen hatás” lehet használni a gyakorlatban, és nemcsak a már korábban említett előírások, hanem a rendelkezéseket az alapító szerződések, nemzetközi megállapodások, az EU, valamint a vonatkozó irányelvek és határozatok szervei által hozott egy nemzetközi szervezet.
A logikus következménye adott az Európai Bíróság érv az volt a döntés, hogy a cég Van Gend en Loos joga van jogaik eredő 12. cikke tartalmának létrehozó szerződés, az EGK és a nemzeti bíróságnak meg kell tennie minden szükséges intézkedést, hogy helyreállítsa és megvédje a megsértett jogok az egyén. A logikus következménye ez a döntés volt az a tény, hogy a hazai jogszabályok, létrehozni, megsértve létrehozó szerződés EGK magasabb a behozatali vámok, azt találtuk, hogy nincs jogi ereje.
Az a képesség, néhány szedett az uniós jogi rendelkezések közvetlen hatást gyakorol a területén a tagállamok természetesen ad okot, hogy egy nagyon fontos kérdés, hogy hogyan lehet abban az esetben, ha a közösségi jogi rendelkezés, a hatalom közvetlen akció, ellentétben a norma a hazai nemzeti a jobb oldalon egy állampárt. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen konfliktus csak akkor oldható standard rögzítő prioritása egyik a másik fölött. És egy ilyen kapott elsőbbséget azt a jogot, az Európai Közösségek, ami kétségtelenül az volt az egyetlen helyes döntés. Az ellenkezője történt - és a meglévő államközi kialakulása aligha lenne képes teljesíteni a feladatokat, hogy a részes államok által idején teremtés. Számos szakértő szerint az, hogy az EU képes normálisan működni veszélybe kerül, és az építkezés egy „egyesült Európa”, amelyen fűztek nagy reményeket, akkor aligha lenne valaha dostignuto10.
A világ gyakorlatban tudja egy másik ilyen nemzetközi szervezet, amelynek joga van ilyen világos és valós elsőbbséget jogi szabályozás az egyes tagállamokban. Nagyon figyelemre méltó az a tény, hogy kezdetben ez a szabály nem rögzíti sem a három alapító szerződések az Európai Közösségeket létrehozó. A vonatkozó rendelkezések már megteremtették, és később többször is megerősítette és fejlesztette az EU-ban a Bíróság során, hogy az egyes esetekben.
Ez az első alkalom a tanítás fölény uniós jog nemzeti jogrendszerekben a részes államok lett kifejlesztve a Bíróság által az Európai Közösségek a fent hivatkozott Costa kontra. ENEL (1964). Ebben az esetben, a lényege az ügy a következő volt.
EB, alaposan tanulmányozott anyag az ügy, nem ért egyet a helyzet az olasz kormány és rámutatott arra, hogy az államok maguk is - az EU tagjai, határozatlan ideig, a Közösség saját szervezeti felépítés, a saját jogképességgel a jogot, hogy a nemzetközi porondon mint önálló jogi személyiséggel, korlátozták szuverén jogaikat (bár csak bizonyos területeken), és létrehozott egy rendszert a törvény kötelező érvényű mind a saját maguk és w idicheskih és fizikai lits11.
A fent hivatkozott Costa kontra. ENEL EB megfogalmazott két fő következtetés tekintetében a viszonya az uniós jog és a nemzeti jog a részes államok. Először is, az utóbbi tájékozott és egyértelműen átruházott részét szuverén jogaikat, a Közösség javára általuk létrehozott, és nem, hogy a visszatérés a későbbi egyoldalú lépéseket, amelyek nincsenek összhangban letelepedett uniós jogrend. Másodszor, nem részes állam nem kérdőjelezheti állapotát az uniós jog, mint a rendszer egységesen és általánosan alkalmazandó a Közösség tekintetében. A fejlesztés az utolsó a következő rendelkezések az EU Bíróság által a fent hivatkozott Internationale Handelsgesellschaft (1970) hangsúlyozta, hogy „az érvényessége valamely közösségi aktus nem érinti, és annak hatékony alkalmazása területén az állam - az EU tagja lehet veszélybe eredményeként állításokat, hogy a törvény ellentétes az alapvető jogok és szabadságok megsértését a nemzeti alkotmányban, vagy ellentétes a hazai egység. „12
Az egyik legfontosabb szakaszában a konszolidáció és a további fejlődés a jogállamiság szabályait uniós jog nemzeti jogi rendelkezések részes államok döntés volt, a Bíróság a Simmenthal-ügyben (1978), majd később kapott egy jelentős társadalmi-politikai és jogi következményekkel jár. Anélkül, hogy a tényleges, az eset részleteit, szeretném megemlíteni azokat az alapvető pontokat, amelyeken a Bíróság különösen nagy hangsúlyt helyezett. Először is, a Bíróság megállapította, hogy a közvetlen feladata a nemzeti bíróság -, hogy a területén az egyes részes államok teljes és hatékony működésének szabályait az uniós jog, valamint tartózkodjanak a valamennyi ellentétes belső jogi rendelkezés, még ha az utóbbi vették pozdnee13. Másodszor, az EB hangsúlyozta, hogy a szabály nem mindenek elfogadott jogszabályi rendelkezések keretében az EU, hanem csak azok, akik állapotát szabályainak „közvetlen tevékenység” területén uchastnikov14 Államokban.
A szabály az uniós jog egész hazai nemzeti jog a részes államok úgy ma, mint íratlan (ennek hiányában a rögzítés bármely alkotórésze az EK-Szerződés), de ugyanakkor az alapvető hatályos szabályok keretében az Európai Közösségek Bizottsága. Ez attól függetlenül érvényes, a természet és a forma végleges rögzítése az egyik vagy másik jogszabályba. És az is jellemző, mind a szabályozás az EU által elfogadott (akár okirat, cselekmény hatóság a nemzetközi szervezet, vagy például egy olyan megállapodás, néhány harmadik ország), valamint a cselekmények a nemzeti jog részes államok (az alkotmány vagy más deriváltja ez előírás). Ezen kívül, mint már említettük, az ezen elv alkalmazása nem függ, ha az elfogadott egyik vagy másik belső aránya a nemzeti jog előtt vagy után életbelépése nem megfelelő szabályokat az uniós jogot. Minden sluchayah15 prioritás marad az utóbbi.
Meg kell jegyezni, hogy a hozzáállás a szabály az uniós jog a különböző tagállamok messze nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik első pillantásra. Egyes országokban, mint Portugália, Spanyolország, Hollandia, Luxemburg, Görögország, az elv már elfogadta a nemzeti jogrendszerek elég gyorsan. Azonban néhány más országban (Egyesült Királyság, Németország, Dánia, Írország, Olaszország), ez a folyamat már tele van nagy nehézségeit. Például az alkotmánybíróságok Németország és Olaszország kezdetben nem volt hajlandó elismerni, hogy még. Évekbe telt, akár évtizedekig, hogy a tanítás a közösségi jog elsőbbsége miatt végül mindenki által elismert államok kivétel nélkül - az EU tagjai.
Mint látható, a jobb, az Európai Közösségek nagyrészt létre úgy ítéli meg kezét. Több mint négy évtizedes fennállása a Bíróság vált igazi motorja az integráció. Ő e területen elért nem lehet túlbecsülni. Ez EB kulcsszerepet játszott a kialakulása sajátos autonóm uniós jogot. Ez a bíróság, mivel senki más, fix, a fejlett és megvédte alapelveit közösségi jog: a elsőbbség elve az uniós jog egész hazai nemzeti jog a tagállamok és az elv közvetlen hatása a normák uniós jog területén a részes államok. Ezek betartása természetesen elengedhetetlen a fenntartható működésének a közösségi rendszer, sőt, a garancia, hogy nem oldódnak számtalan nemzeti szabályozás nem elmosódást idővel, az uniós jog és annak rendelkezéseit.
1 Hirschler M. Zimmerman B. nyugat-európai integráció társulásai. M., 1987. S. 6.
4 Costa v. ENEL ügyben [1964] // Európai Bíróság Reports 585.
5 Lásd. Hirschler M. Zimmerman B. nyugat-európai integráció egyesületek. S. 78-79.
7. Van Gend en Loos ügyben [1963] // Európai Bíróság jelentések 1.
11 Costa v. ENEL ügyben [1964] // Európai Bíróság Reports 585.
12. Internationale Handelsgesellschaft ügyben [1970] // Európai Bíróság Reports 1125.
13 Simmenthal ügyben [1978] // Európai Bíróság Reports 629.
. 14 Lásd még: Ratti ügyben [1979] // Európai Bírósági Határozatok Tára 1629; Marshall ügyben [1986] // Európai Bíróság Reports 723.
Fehérorosz folyóirat
nemzetközi jog
és a nemzetközi kapcsolatok
nemzetközi jog
№ 3, 98
Yuri Lepeshkov