A mágia a költészet "
”. És a dühöngő tenger
Öntsük az olajat az egyeztetés. "
„Költészet” A vers általában nevezik. De a költészet - a koncepció túl széles. Nem kell neki a holdfényes éjszakát? Vagy gyermekkori emlékek? Vagy a zaj, a hullámok - és a zaj a propeller, amikor a rögzített és a hamis szárnya viseli egy repülőgép a felhők felett? Még ha korlátozza az a szó, akkor, nem is beszélve a „művészi” próza - megtalálható a „költészet”, és a tudományos értekezés. Szóval szándékosan leszűkíti a téma a költészet.
Ugyanebben a versben (amely szintén megtekinthető különböző oldalról) Érdekelne, főleg, hogy mi lett volna velem gyakran írásban - költői varázslat. Az irodalomban, mint bármely más művészeti - megvan a maga varázsa, a maga sajátosságai; a varázslat vers - ugyanaz, mint a „saját”, de ez - úgymond - még „különleges” minden egyéb, nem határozott megfoghatatlan, tisztább, egyszerűbb. Ő és illuzórikus - és valóban, ahogy a legtöbb tagadhatatlan valóság.
Mindez azonban leginkább azzal magyarázható, például. Itt van egy híres vers, magával ragadó az első sorból. Nem számít, mennyire nem érti, és nem emésztett, mi nem elkapni, mi volt, ahol ez a varázsa: „Egy hang hallatszik, és honnan jön, hová megy. »:
Ó, az oldalán a mi éves
Gyengéd szeretjük és babonás.
Shine, süt a fény búcsú
Dawn az utóbbi, a hajnal az este.
Az égbolt felét söpört árnyék.
Mindkét lejtőin éveink.
Mi az? Fogtuk lenyűgözött? Egyáltalán nem. Megnézzük az öreg, azt látjuk, hogy szállít a hangzatos szavakat, halljuk, hogy megértsék a jelentését. de a varázslat szóösszetétel nem jön le hozzánk. Eltűnt valahol az út közötti szakasz és a számunkra. Valaha a, hogy az azonos sorok, ami tovább él - de nem itt, nem most, nem a régi ember a színpadon.
Azt nem tudom, hogy Tiutchev olvassa verseit nyilvános (majdnem biztosan - nem). Nem is tudom, ha a többi költő a „költői” estek voltak, mint ma - ők talán nem volt megtalálható a régi időkben. Költők olvasni a baráti társaság, többé-kevésbé szoros. És ez még nem minden vers, és a választás. Ez egy más kérdés. Eszembe jut a régi történet Pleshcheeva; ő (és a harmadik, szintén egy közeli barát) Nekrasov olvasni csak írt egy verset „Anya”:
By éljenzés, lustán csacsog.
. Vigyél a tábora, akik elvesznek
Egy nagy szerelem.
Pleshcheev, ennyi év után, remegő hangon, azt mondta, hogy ő és egy harmadik is jelen van, mind zokogott, fejét az asztalra.
És itt egy másik példa az élet ellen és az olvasás „expresszív”, - a színész.
Így - egy este a költészet és a Sologub (read művészek). Mi voltunk a közönség: nem volt ott, én nem is tudom, hol ül Sologub. Én nem emlékszem, és mennyi idő telt el a kezdetektől olvasás naprakész koromban, hogy a hálózati fajta vezetett, és ellökte magát a teremben. Szó tolta: az ajtó kinyílik csak félig, és hogy fél Sologub találtuk magunkat az a második. Ő szomorúan nézett rám, én meg azt, és nincs szó, hogy megértsük egymást, és úgy tűnik, „művészi” értelmezése versek sologubovskih még jobban megdöbbent, mint az enyém, mert az utolsó dolog, amit hallottam, szorította az ajtón - hangos kiáltás az ő „swing”, „rázza, a pokolba veled!„, és hangos taps.
Ez - költészet (vers) a szavalat. És a következtetést a „példák” - egy másik, de valahogy cáfolja az állításomat, hogy a költészet (magic) soha nem éri el a hallgatót, a nyilvánosság számára.
Az első olvasatra Baratynsky elég sok, jó választás. A második vette Al. Tolsztoj az ő hosszú dolog (ahol van egy csodálatos vonal). Minden ment a rendelést. Meghallgattuk a kellemesség, taps kórusban. Végül jött a harmadik. Költő volt. még néhány, de a varázslatos költői érzés ritka.
És az első szavakat -
Mintegy prófétai lelkem!
Körülbelül egy szíve tele szorongással!
Nem tudtam segíteni kíváncsi: miért? Miért van itt?
Ő befejezte a verset. A közönség tapsolt. Perc - fél perc csend. De itt - és ugyanaz a hang - az azonos verset. Diákok, úgy tűnik, nem azonnal észre, hogy ez csak meglepett és zavaros - nem tudom. Az a dolog? Vagy hasonló?
Körülbelül egy szíve tele szorongással.
Mintegy prófétai lelkem!
Körülbelül egy szíve tele szorongással!
Ó, hogyan harc küszöbén
Hogyan kettős életet!
És végül még egyszer:
Lélek kész, mint Maria
Hogy Krisztus lábát örökre ragaszkodnak.
Bizonyára van valaki első, a „szíve tele szorongással,” állt a második és harmadik mögötte. emelkedett a helyüket, szinte minden, nyilván nem tudta, miért. És amikor jött az érzékek és tombolt kétségbeesett taps (nem tudván, mi és ki helytelenítem) - Olvasó eltűnt előttük.
Ez az egyetlen eset, amikor úgy tűnt számomra, hogy a „szíve” a vers jön mindegy a „sok” - a nyilvánosság számára.
Lehet egy mágikus vers, hogy „rossz”? Igen, abban az értelemben, hogy nem szigorú betartása a nyelvtani szabályok és a prozódia. Ez nem jelenti azt, hogy képes írni a szabályokat nem ismerő, autodidakta a „ihletet”. (Inspiráció általában van valami gyanús.) De amikor Lermontov kiadó, barátja, azt mondta, hogy nem mondják, hogy „a láng és a fény születik a szó,” a költő hosszú gondolat, majd legyintett, „hadd maradjon.” Sőt, hadd maradjon, ahogy vannak, ezek a mágikus vonalakat.
Vers magic is lehet (vagy sem) triviális: itt például egy „transzlációs” (az eredeti, az úton, nem magichen), meg van írva, anélkül elegancia, még rímet egy sorban; de ritkán közömbös a vonalak,
„A kék hullámok az óceán. „Stb
Miért van a „kék”? Sokkal jobb, hogy a „szürke”. De én nem akarom, hogy erősít semmit. Legyen úgy, ahogy van.
Példák magic húrok között lehet Lermontov továbbra is blokkolja. és az egység a mi emigráns költők. De az ügy bonyolultabb velük. Tenni valamit a kortársak nehéz írni (nem csak sőt még megmutatta magát), míg a párizsi költők, túlzott érzékenység, nem veszik észre, hogy nem tud írni, összehasonlítva egy költő egy másik, már meg, aki rosszabb, ki a jobb, és fontos, hogy minden kinyitni csak „arc” szíve „az ő” verseit. Költők érzékenyek hiánya összehasonlítások; Ez, bevallom, és beugrottam egy alapos mérlegelését - minden és mindenki a mi költők - az én módszer, természetesen.
Azonban akkor megáll, és így tovább. „Mi - mondd - a mi szörnyű idő, az összes horror és őrült események - írok verseket. Vagyunk akár a költészet? Ez Tiutchev, akit annyira szeretsz, és azt mondja:
Most már nem a költészet,
Mintegy orosz szó, drágám. ”.
Tiutchev, én nagyon szeretem. És a szemrehányás, hogy írok a verseket, hogy részt veszünk a költészet, a legjobb választ adni Tiutchev vers „Költészet”.
Között mennydörgések között fények,
Között fortyogó zybey,
A spontán tüzes állítását.
Ő repül le az égből a számunkra -
Heavenly - földi fiai,
Azúr egyértelműség szemében.
És lázadó tenger
Önti békülékeny fenyők.
ÚJ: Legújabb hírek. Paris, május 1939,12. № 6619. 2. S. Epigraf verset FI Tyutcheva "Költészet" (1850).
„Ó, az oldalán a mi év. „- FI Tiutchev. Last Love (1852).
"Shakes, a pokolba veled!" - F. Sologub. Bloody swing (1907).
Mintegy prófétai lelkem! - az azonos nevű vers FI Tyutcheva (1855).
Szerint a kék hullámok az óceán. - MY Lermontov. Léghajó (1840).
Most már nem a költészetre. - az azonos nevű vers FI Tyutcheva (1854).