Mit kell mondani a gyerekekkel a betegség, és miért
A világ változik. A 20. században, nyíltan beszélni a halálos betegség és rák, beleértve a nem fogadták el: még az orvosok próbálták elrejteni a diagnózist a páciens. Családok kimondott homályos felhangot: „ez a betegség.”
Ez a szokás volt annak következményeit. Egyrészt, az emberek nem találkoznak ezek az érzések, a tapasztalat, hogy nem volt képes. Folytatták szokásos egyensúlyt. Lehet, hogy a csésze szenvedés és bánat felülmúlják, de húzni ezt a terhet már szokásos és általában más módon - ez olyan, mint? Ki nem próbálta, nem tudta, és félt, hirtelen rosszabb.
Másrészt, az ismeretlen rejtélyes diagnózis ijeszt több, mint egy valós tény. Szorongás megfelelően növeli, és lesz egy pusztító erő a kapcsolatot. Feeling megbénult, tokozott, mint egy parafa palack, zárja el az érzelmek.
Ez történik a felnőttek és a gyerekek. Általában még a gyerekek nagyon értem, hogy a családi élet valami szokatlant. És most általánosságban mind rendelkeznek az internet és az idősebb gyerekek kezdik keresni a választ a keresők. Ők egyedül szembenézni a félelmetes gondolatokat. Nehéz nekik. De hogyan kell beszélni a gyerekekkel, és mit beszélni - nem egyértelmű, nem?
Annak érdekében, hogy tisztább, szeretnénk megosztani veletek tapasztalataikat. - Mi vagyunk a három nő, három terapeuta.
Svetlana kezelték tuberkulózis, és beszélt, hogy az ő tizenéves fia. Natalia volt rákos ugyanakkor anyjával, aki szintén volt a rák. Anna - lánya volt beteg anya rák és az anyja két saját gyermekét. Mi lesz őszinte veled, és reméljük, ez segít.
Svetlana Kilár, pszichoterapeuta szakosodott Gestalt Therapy: Egyszerű utasításokat jól strukturált világ a gyermek, aki megérti, hogy most az anyám nem haldoklik
Beszélje meg gyermeke, hogy mi történik, természetesen fontos, de meg kell vizsgálni a kontextusban: hány éves a baba, mi folyik, milyen mértékben a betegség. Amikor anya elveszti stabilitását, a gyermeki világ, persze, kilengene. Ezért fontos, hogy stabilizálják, és nem rontja még figyelni, hogy annak érdekében, hogy ne adja át a baba része a félelem.
Ehhez meg kell, hogy az érzéseidet, és nem kell félni, hogy a félelem, a könnyek, hogy nem fut el valahol a szobában kell zárni, és sírni a baba nem hall semmit -, hogy minél inkább arra utal, hogy köd, annál inkább a gyermek szorongás.
Nos, ha anyám találná támogatja máshol: a kezelt csoportban, a barátok, a szülők, férj, barát, akivel megoszthatják egymással tapasztalataikat nehéz. Aztán lehet stabil gyermek, lefordítani, még nem, hogy egészséges, továbbra is a családban, a kapcsolatot szeretteivel. Igen, nehéz volt most, és amit nehéz lehet, és ez lehet sírni és félni, de ez normális.
Az ember képes elviselni a félelmet, ez része az önfenntartás ösztöne, és talán ez nagyon fontos, hogy az anyám egy gyerek félt együtt. De minden attól függ, hogy mennyi a gyermek év. Ha 5 év, akkor levonhatjuk a félelmek és vasalt a fejét, és azt mondják, attól félek is. Ha ő 14, akkor ez egy másik történet.
És mi voltam? Azt mondta, hogy a fia, nem tudott mondani, mert én vitték a mentők, én fulladás, már tüdővizenyő 2 liter, majdnem meghalt, így nem tudhatta, hogy beteg vagyok. De beleesett egy kábultság, annyira megijedt, hogy nem jött el hozzám a kórházba. Ez megrémített, ijedt, fájt.
Aztán elhagyta a kórházat, és otthon volt, együtt voltunk ismét a szokásos környezetben. Mondtam neki, hogy segítségre van szükségem. Igazán szükség van a segítségre, hogy valaki, aki képes biztosítani azt. Azt találták, hogy nehéz, hogy a klinikára és vissza, és megkértem, hogy segítsen nekem. Így kezdte úgy érezni, hogy szükség van rá, és amikor ez segít, a félelem egyre kevésbé. Megtapasztalhatjuk, nyitva áll az érzelmek, amikor együtt csinálunk valamit, mint az emberi természet.
Fia volt velem a kémiáról. Mondtam neki, hogy pontosan mit kell tennie. Egyszerű utasításokat jól felépített világ a gyermek. Van annak megértését, hogy még ha az anya beteg, nem hal meg most.
Hagyta, hogy mászni, van egy napközi: jön, feküdjön le, és elkezd csöpögni a kémia. TV működik. Leült mellém kerestem a sebességváltó vagy válassza ki a zenét, hogy hallgattam a lejátszót. Élvezte. „Te fel a rock vagy pop? Mit most megy a kémia?”. Ezután mentünk egy sétát a Fontanka és gyalog haza. Son kezem, hogy ne, hogy vihar a hányinger.
Ő viccelődött egy csomó, megmutatta nekem az egyszerű dolgokat: galambok, kacsák leszállt a Fontanka. Azt mondta: „Van egy betegség, nem tudom, hogyan végződik.” Ő mindent tagadott, mondván, hogy ez lehetetlen, én nem is akar beszélni. És rájöttem, hogy nincs szükség a sajtónak: „Nem, figyelj, nem tudok meghalni.” Ez lenne furcsa. Ekkor már 15 éves volt.
Ez néha megkérdezte: miért mondani a gyermek a betegség? Itt él, megvan a saját világában: a szeretet, az iskolai vizsgák. Persze, mindenkinek megvan a saját világában, de van egy közös világban, amely az úgynevezett „család”. Ebben a mai világban van egy esemény, ez veszélyezteti a integritását a család. Ha bemegy az én világom és a „védelem” a gyermekek tapasztalatokat, hogy nem fogja törölni az esemény, amely jelentősen befolyásolja az emberi én, aki az alkotója ennek a világnak, mindannyian találjuk magunkat bizonytalan területen. Ez egy rossz.
Azt mondta, hogy most egy olyan esemény történik a világban, ami még mindig hatással van, mert mi - együtt. Így dolgozzon ki egy gyermek empátia és az együttérzés, elfogadás anyai sebezhetőségét. A gyermek felnő e. Fia azt mondta, hogy nagyon nőtt fel a két év során.
Befejeztem a kezelés után két hónappal anyja műtét, az ülésen azt mondta: „És menjünk a folyó sétálni?”. Leültünk egy padra, és gondosan elmagyarázta, hogy én is rákos. Anya merevített, visszavonult. Őszintén szólva, én kész volt ilyen reakció, mert tudtam, hogy az anyám. „Semmi, megemészteni, indulnak, és kapcsolatokat építeni, csak egy új utat” - döntöttem. És így is történt.
Poizuchat történelem és beszéljen orvosával, rájöttem, hogy még 20 éves anya életét nem számítanak. Két vagy három évvel a hatályba. Nem, persze, a remény hal meg utoljára ... de én inkább továbbra is költenek abban az időben, hogy kb semmit, de sajnálom.
Ez egy fontos pillanat. Én csak arra az időre, leült, és arra gondolt, milyen Sajnáltam volna, ha nem mondtam neki az életben, és elkezdte mondani. Szeretem őt. Mit adott nekem egy csomó. Mi ez - egy csodálatos anya és nagyon örülök, hogy ez született tőle.
Éltünk, behívott minden vagy majdnem minden nap, repültem, hogy látogassa meg, és segít. Lassan felolvasztjuk, és amennyire csak tudott, osztotta meg tapasztalatait. Lehet, hogy ő nem sokat - a legidősebb lánya egy család a háborús nemzedék, arra használták, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, és biztosítsa, hogy az ellátás mások, és nem magamnak. És még ez a kis, amit képes volt megváltoztatni elég szelíd, elfogadó viszony, mint azelőtt.
Anyám meghalt, két évvel később. Sikerült véglegesíteni mindent és gondoskodik. Mindez idő nagyon közel álltunk, és elkísértem őt pihenni húzás nélkül, a fény szomorúság, tudván, hogy mi volt mind azt mondják egymásnak.
Anna Shishkov, pszichológus: Éveken át él a tudatlanság, a szorongás és bűntudat rosszabb tudni az igazságot
Én magam is az anyám, amikor megtudtam, hogy anyám rák. Azt mondta, hogy néhány nappal később, miután tudva maga. Az, hogy nagyon hálás vagyok neki, mert a korábbi diagnózist az időben nem érzi jól magát. És amikor az oka világossá vált, a feszültség az ismeretlen eltűnt.
Most, mielőtt anyám volt a feladat: a betegség elleni küzdelemben. Ez volt a maga módján, és mit tehettem - ott lesz, hogy támogatást, hogy segítsen, hogy beszéljen, fogta a kezét. Nem is olyan kicsi, gyere gondolni. De annak ellenére, hogy a kapcsolatom az anyámmal elég közel volt, és a bizalom, én szembe egy nagyon nehéz helyzet maguknak. Az képtelenség, hogy támogassa az anyám.
Arra a kérdésre, „Hogy érzi magát”, ő mindig azt válaszolta: „OK.” Nem volt hajlandó segítséget elfogadni, és ha elfogadja, akkor úgy érezte, sok a zavar és a rossz közérzet. Volt néhány kellemetlen beszélgetést kezdeményezett velem, mielőtt anyám elkezdte az igazat magáról. Ez hozott egy nagy megkönnyebbülés, hogy mind a ketten. Ő úgy tett, és én már nem kell - kitalálni.
Elkezdett segítséget elfogadni, kérni kell, beszélni magukat. Tudtam, hogy nem tudtam megmenteni a betegségben, és mert nagyon fontos, hogy legalább valamelyest hasznos neki. Bár, természetesen, még mindig vigyázott rám. És ragaszkodott hozzá, hogy hazamentem az utolsó este. Természetesen nem véletlenül.
Sokszor látni egy ilyen történet: anyám beteg volt, a belső kör során, de a gyermek senki nem mond semmit. Ápolják. Nem akarják, hogy ideges. Attól félnek, hogy nem tudnak megbirkózni. Sőt, ez történik a gyermekek számára minden életkorban. Még már felnőttek a családjával.
Véleményem szerint ez egy nagyon kegyetlen helyzetbe. Nincs kétségem afelől, hogy megmondjuk a gyerekeknek arról, hogy betegsége mindenképpen megéri. Itt van miért.
Először is, a psziché a gyermek nagyon műanyag, sok esetben, ahol a gyermekek megbirkózni jobb, mint a felnőttek. Ne becsüljük képesek alkalmazkodni. Másodszor, a gyermekek érzékenyek az érzelmi állapot jelentős felnőttek. Nem értik, hogy mi történik, de úgy érzi, hogy valami rosszul megy. Ez ahhoz vezethet, rontja a pszichés állapot: a gyermek maga válik zavaró, agresszív, depressziós. Nagy a kockázata annak, hogy a gyermek fogja eldönteni, hogy ő a hibás. Ez azért van, mert az anyja annyira. És kevés az esély, hogy jöjjön, és beszélni róla. Csak élni fog belsejében egy maró bűntudat.
Ezért a felnőtt feladata -, hogy elmagyarázza, mi is történik valójában. Próbáld megtalálni egy egyszerű, érthető szavakkal. Beszéljen a betegség, amely a rák és hogyan készítették, ossza tervek kezelés és a gyógyulás. Hogy ismertesse az érzelmi állapot: mondjuk most nehéz, elfárad, akkor kevés erőt.
Ez egy nehéz beszélgetés az első helyen a szülő. De hidd el, évekig élnek a sötétben, a szorongás és a bűntudat sokkal nehezebb. A végén ő is hozhat enyhülést. A gyerek végül megérti, mi folyik valójában. És a felnőtt szükség többé tettetni, hogy minden rendben van, hogy elrejtse, és hazudni. Ez azt jelenti, hogy az erők, amit használt költeni valamire, hogy „tartsa arc” és nem „kikotyog”, most fordított a harcot a betegség ellen.
Minden fent leírt igaz a már felnőtt gyermek. Az egyetlen különbség az, hogy a felnőtt gyermek gyakran megvan az a képessége, hogy valóban segít. Figyelem, az idő, akció, pénz, egy szó ...
Azt hiszem, beszélek, csak annyi a gyerek megérti életkoruk miatt. Érdemes azt a teendő, ha az első sokk a hír már lejárt. Nos, ha valaki a család felnőtt jelen lesz a beszélgetés során. És ha megértjük, hogy itt az ideje, hogy mondjuk a megfelelő szavakat, és nem tudja felvenni - akkor mindig megvitatják ezt a komplexitást egy pszichológus.