Teljes tartalom Vanka Teplyashin Shukshin
Vanka Teplyashin feküdt egy vidéki kórházban egy nyelvet a nyombélben. Feküdtem magát és hazudik. És eljött a kórházba egy férfit a járási, Vanka idézte az orvos, ők, hogy a személy Vanka csavart, zúzott, préselt a hasán, csapott a hátán. Pogo valamit egymásnak, és azt mondta Vanka:
-- Akkor megy a városi kórházban?
-- Miért? - érteni Vanya.
-- Lie. Szintén hazugság, mint feküdt itt. Itt van. Sergey fogják kezelni.
Vanka egyetértett.
A városi kórház elintézte is. Ez létezik az úgynevezett acél-kádban „témájú beteg.”
-- Amennyiben témájú beteg akkor? - Megkértem a nővérem.
-- Dohányzik, valószínűleg a mosdóba - megfelelnek Vankina szomszédok. - Hol máshol.
-- Ismét dohányzik? Mi köze hozzá, ezzel Thematc.
Vanka valami nem tetszett a városi kórház. Minden faj a szomszédok az egyházközségben, hogy ez történt az életedben, mint azt az elmúlt évben, a sofőr jogait lenne elvenni, mint az egyszeri süllyedt a gép.
-- Ice megelőzve egyedül, mert a púpos - csúszda. Én az ajtón, azt nyomni gazku. Hirtelen - Lementem. - Vanya, amikor azt mondja, siet, hullámzó py, ugrik az egyik dologról a másikra. - Nos, én megyek. Természetesen, mint egy hullámvasút! Víz - Hlobil én szélvédőre! Egy ajtó úszó shvarknulo és elakadt. És én, menj az aljára, és az ajtó nem nyílt. És ő már lebeg a kabinban. Aztán kotorászni egy másik, kiszállt a taxiból csörlő-és kezdeni körül.
-- Te, mint ez. A fürdőt „kiszállt a Nachi átvizsgálást.” Kevesebb valahol.
Vanya ágyán kinyitotta a becsületes szemét.
-- Hazudok. - Egy darabig még jobban szót sem. - Forró. Mit jelent? Hogyan válhat egy hazugság! Hoth.
És ez igaz, nézd meg Ványa -, és egyértelműen az lesz, hogy ez talán hazugság nem tudja, hogyan. Ez is - szükség van, hogy képes legyen.
-- Nos, jól? Ezután Wang. Nem fizetnek a figyelmet.
-- Úgy értem, felnézek - lásd: Blue Hole ez az, ahol nem sikerült. Én ott a pincében.
-- Igen, hogy van a víz alatt volt valamikor?
-- Tudhatnám? Valószínűleg nem sokáig, mondom sokáig. És még megszakadt.
-- Nos, jól?
-- Nos, én kiszálltam. Számomra már fut. Elhoztuk az első házban.
-- Jobb - vodka?
-- Köln első letöröljük. Én egy héttel később „vörös szegfű” bűzlött. Csak akkor futott vodka.
. Vanka nem vette észre, hogyan állítsa be, hogy hiányzik. Álltam órákon át az ablakon, és nézte, ahogy valaki más éli az elme és a szív az utcán. Furcsa életét: zaj, kiabálás, és senki nem hallja egymást. Minden siet, hanem azért, mert a tetején minden ember Odie, úgy tűnik, hogy nem kerülheti el: néhány futásra a helyszínen. És Vanya hamarosan megszokta, hogy csúszik az utcán megjelenés - az emberek a gépek. Tovább pass, nadlamyvayas a derék, bármilyen fifochka rövid szoknya, Ványa nézte. És így - minden ugyanaz. By Vanka jön egészen vágyakozás. Úgy érezte, magányos.
És mi volt a meglepetés és öröm, amikor ő alján ez a világ hirtelen látta az anyját. Th settenkedik ki, körülnéz - félnek. Ó, te drága, drága! Itt kitalálta valami.
-- Anyu jön! - kiáltotta mindenki az osztályon az örömtől. Így váratlan volt, mert sírt szabadon, öröm az ember, hogy mindenki nevetett.
-- Amennyiben Ványa?
-- Igen vannak! Vaughn, egy zacskó valamit! - Vanya dőlt alól, és felkiáltott: - Ma-am!
-- Elmész vele találkozni az alján, - mondta Vanka. - És ez még nem fog hiányozni: a mai nap nem kap valamit.
-- Igen, hadd! Azt mondja - a faluból. - találgatás acél.
-- Üres! Ha ez áll, ez a vékony, vörös GLA, ez soha nem elengedni.
Vanka lefutott.
Anyja mellett állt, hogy a gonosz vörös szemek, kérdeztem. Vörös sem hallgat rá.
-- Ez nekem! - messziről mondta Vanka. - Ez az anyám.
-- Szerda, szombat, vasárnap - fa prokuko szigetek vörös szemű.
Anya is örült, hogy Ványa, még ment az volt, hogy találkozzon vele, de a piros-tartotta.
-- Ago.
-- Igen, nekem akkor is! - kiáltott Vanka. - Ön.
-- Szerda, szombat, vasárnap - ismét ezt a szar háromszor. éjjeliőr, vagy valami, amit nevezik őket.
-- Nem tudom - imádkoztam anya - Én vagyok a vidéken. Nem tudom, haver. Most üljön velük bárhol, akár ma.
Vanka először ütközött, - aki rámutatott - amit az anya rögtön egy szánalmas hangon, sőt egyfajta tanult, szerencsétlen, nyomorult rendszeresen, és ő azonnal újra a hangját. És Vanke elszégyellte, hogy az anyja így szerényen kérdezi. Azt mondtam neki, hogy maradjon csendben:
-- Kuss, anya.
-- Igen, én magyarázza valakinek. Mi az?
-- Kuss! - újra elmondtam Vanka. - Elvtárs - vezh és méltósággal, megfordult, hogy az őr, takarító, de el ne nézett feléje. - Elvtárs! - fokozott a Vanka. - Én beszélek!
-- Wan - figyelmezteti az anyja azt mondta, tudni sy, hogy ő, minden látható ok nélkül jönnek ki a bevágás.
Vörös összes üres tekintettel bámult abba az irányba, ha az egyik nem volt ott, és ő nem kér a hátsó és az első.
-- Menjünk oda, és üljön - küzdött nyugodtan azt mondta anyjának Vanya, és rámutatott, hogy a padon a gondnok. És ment mellette.
-- Naz-ass - valahogy még undor mondta. És Vanya bővíteni akarta a hüvely.
Vanka pontosan vártak erre. Csak vörös szemű megérintette őt, és Ványa kéz mozgását fel hirtelen levette a kezét, és takarító már halvány, de mégis nyugodt, az anya azt mondta:
-- Itt van itt, itt, ezen a padon.
De akkor is, azt várta Vanka - várt krasnogla megragadja hátulról. És a piros-megragadását. Vanka gallér csíkos pizsamában. És fájdalmasan megrántotta. Vanka elkapta a kezét, és megszorította, hogy a piros szájú Skree Township.
-- Ismét megjegyzem, hogy a kezedbe kerül raspus. - Roly halkan az arcán, nem csak a megállapítás jó szó - mondtam. Majd veled egy nagyon komoly beszélgetést.
-- Wan - szinte könnyezve könyörgött anyjának. - A Szűzanya, Isten.
-- Ülj le, - mondta Vanka összeomlott egy kis hangot. - Ca itt van. Elmondja, hogy ott van.
Vörös szemű rövid ideig meghökkentette költözött, és adott egy hangos riasztást.
-- Stigaeev! S. Lizaveta. - kiáltotta. - Hozzám! Itt az önkényesség. - és ő széttárt kezével, mintha meg kellett fogni dühöngő őrült, mentem Ványa. De Vanya leült a földre, csak az egész napruzhinilsya és nézett a lenti piros szemű. És nézd, ez megállt a vörös szemű. Megfordult, és kiáltotta újra: - Stigaeev!
Az oldalon a szoba, az ajtó bukkant tér Eves fehér
fürdőköpeny, zsemlével a kezében.
-- És? - kérdezte, vajon hol van a merénylet ka önkényesség.
-- Rám! - kiáltotta, vörös szemű. És kinyújtott Roux, csökkenni kezdtek Vanka.
Vanka elfogadta. Wachter repült hátra. De itt és láttam Evstigneev „önkényes”, és rohant Vanka.
. Vanka nem sikerült megragadni. Ő nem futott el, de ne hagyja magát megragadni, bár ez a férfi volt Evstigneev erős és megpróbálta őket piros szemű minden erejével, és Vanka több őrzött, úgy, hogy kisebb repülő székek és asztalok. Mégis, éjjeli vahterskaya repült, és repült gras és részenkénti vele. Creek felfordulás. Ez futott fel a fehér köpenyt. Rohant Szergej Nyikolajevics, az orvos Vankin. Vörös szemű és Yevstigneyeva alig megbékélt. Vanka vették fel az emeletre. Sergey vezetett. Ő nagyon mérges volt.
-- Nos, hogy ez, Ivan.
Vanka, éppen ellenkezőleg, nagyon csendes. Rájött, hogy ő megy haza. Még utasította az anyja, hogy ő kell várni rá.
-- Mi a fenének jöttél lépni vele valamit? - nem tudott egy fiatal Szergej Nyikolajevics. Vanya egy nagyon elismert orvos.
-- Nem hagyja, hogy az anyja.
-- Igen, azt mondanám, tettem volna! Menj a ház, adom azt.
-- Nem megyünk haza várni.
-- Mivel otthon? Akkor mi van?
De Vanya bizonyult érthetetlen magát feltartóztathatatlanul. Ő megnyugodott, és mert valami hazamegy. Sergey kezdett meggyőzni őt a kis tanulmány. Még mondta:
-- Hagyja anyád fog élni, amíg én. három napig. Hogyan akarja! Van egy hely, ahol élnek. Mi nem vitte az ügyet, hogy a végén. Érted? Azt csak én összefoglalni. Nem figyelnek azokra bolondok! Mit lehet tenni velük? És anyu bú hozzád.
-- Nem, - mondta Vanka. Eszébe jutott, hogy az anyja uni kérte ezt vörös szemű. - Nem Mit!
-- De nem írja ki az Ön számára!
-- Kiugrottam az ablakon. A pizsama megszaladna éjjel.
-- Gyere be - mondta Szergej sajnos. - Nem kellett volna.
-- Semmi - Vanka volt még szórakoztató is. Egy kicsit kár, hogy az orvos. ez egy sajnálatos, hogy ő volt ideges. - És te Nai senkinek egy fekély. Az ablaknál feküdt, valami piros, ő is egy fekély.
-- Ebben az esetben nem. Nem kellene, Ivan.
-- Nem - Vanka vált könnyebbé. - Ne sértődj rám.
-- Nos, jól. - Sergey mindig nagyon versenyeken. - Tehát
hogy mindig is haszontalan. Talán akkor gondolom. Nyugodj meg.
-- Nem. Úgy döntött.
Vanka futott a ház - gyűjteni Coy milyen Island. A ház kezdte verseng egymással, hogy visszaélés:
-- Bolond! Akkor ment volna.
-- Végtére is, akkor gyógyítható ide, Sergey, hogy ha a végén.
Ők nem értették ezeket az embereket, hogy nemsokára leül az anyjával a buszon, és körülbelül egy óra múlva Vanka haza. Ők valahogy nem értette.
-- Köszönhető, hogy néhány bolond magad nem akarod egészséget. Ó, te!
-- Szükséges, hogy az ember - néhány bosszúálló béke, talán még diadalmasan mondta Vanka. - világos?
-- Nyilvánvaló, hogy világosan. Hiába döntött láz valamit a semmiért.
-- Az ember azt átadta neki ötven dollárt, ez a vörös szemű, és minden rendben lesz. Mi vagy te?
Vanka szórakozás minden elköszönt, azt kívánta minden zdo és könnyű szívvel ugrott le.
Ő még nem volt az ő ruháját elvigye a földszinten. És kiemelkedő ruhák csak ez Evstigneev. Ő nem gonosz nézett Vanya és még azt mondta sajnálkozva:
-- Kirúgták? Nos.
És amikor így ruhát, ő lehajolt Vanka és halkan, egy megkésett szemrehányást:
-- Van ötven cent ez adott, és az összes - nem shu nem. Ifjúsági, fiatalok. Olyan nehéz a kutyák?
-- Szükséges, hogy egy ember, nem leüt ötven dollárt - mondta Ványa ismét fontos. De itt, a pincében, többek között a készlet akasztók, a naftalin fojtogató felhő, ezek a szavak nem jönnek ki ünnepélyes; Evstigneev nem figyel rájuk.
-- ez a cipő? Tiéd?
-- Saját.
-- Nem hasznosított és megy.
-- Dolechus haza.
-- Pre-ohm! Dolechissya haza.
-- Áldjon meg, John Doe! - mondta Vanka.
-- Maga egészséges. Kérném az orvos. Talán ostavyut. Hiába a kapcsolatot ez a bolond valamit.
Vanka nem magyaráz meg semmit Evstigneev, és menj aludni, hogy az anya, ami azt hiszem, ül közel a vörös szemű és sír.
És ez így volt: az anya ült egy padon egy takarító és Tirano kendő könnyek. Vörös szemű áll közel az ágyához, és nézte a folyosón -, hogy a kamrában. Állt egyenes, mint a bot. Mi is Vanka szíve kalapált az izgalomtól, amikor meglátta. Még lelassult a lépést - mint a Napos-Ledo valamit mondani neki. Erősebb. De nem helyes locat.
-- Légy egészséges! - mondta Vanka. - virágzik.
Piros-meglepetten pislogott, de nem fordult a fejét - minden végignézett az óráját.
Vanya vette az anya táska, és kisétált a magasztalt prehvalenoy-városi kórház, ahol a pletykák szerint, szinte a rák gyógyítására.
-- Ne sírj - mondta Ványa anyja. - Mi vagy te?
-- Sehol, fiam, valahogy nem bejutni - mondta az anyja, egy keserű gondolat. - tól FZU tada is.
-- Gyerünk. Valis nekik szakiskolák. Mégis azt mondom, egy dolog: ne kérdezd, mert senki sem, mint korábban krasnosharogo kért. Soha nem kérte senki. Világos?
-- Sok megtenni - nem kér valamit!
-- Nos. és így nem lehet túl. Figyelj szégyen.
-- Szégyen neki. Nyertem Wait gumazhki gyűjteni toll - fut körülbelül egy percig a nevét, de nem kérte. Sok gyűjteni?
-- Oké, oké. - anya soha nem beszélnek. - Hogy lehet az, amit otthon?
-- NICHO. Ne magad valami fog dolezhivat?
-- Ta-a. Nem tudom, - mondta Vanka. - jobban érzem magam. Egy idő után ott ültek a buszpályaudvar és hazament.