Victor Maleev az iskolában és otthon 1
Amikor kijött az igazgató irodájában, látták, hogy Vladimir és az összes srác vártak minket a folyosón. Azonnal körül minket, és elkezdte kérni:
- Na és? Mit Igor mondta. Mi lesz?
- Egyszerű. Most lesz semmi, - feleltem.
- Nos, ez jó! - Toll ragadtatva. Gyere úttörőszobává beszélni. Beszélnünk kell.
Mindannyian tömeg ment a Pioneer szobában. Shishkin jött utoljára.
- Menj, Shishkin, ne félj! - mondta Yura. - Nem, nem szid.
Ültünk az asztal körül, és Volodya azt mondta:
- Most beszéljünk, srácok, hogyan lehet segíteni Shishkin. Ez kevéssé tanulmányozott, és végül arra, hogy valójában mi megállt megy az iskolába. De mi is az oka ennek. Mi nem figyel arra, amit a tanulás, és nem segített rajta az idő.
- Persze, mi is az oka - mondta Ivan. - De Shishkin kell értenie, hogy szükség van a jobban tanulnak. Ha nem vállalják, hogy most, ez megint rosszul végződik.
- Azonban Shishkin, csak akkor nem veszi sértésnek, akkor is a végén rosszul újra - mondta Yura. - És mi segítünk, ígérem! Minden, ami szükséges, csináld.
- Hogyan segíthet? - mondta Leon Astafjevs. - Mi az asszisztense azonosítani. Látható, Alex Sorokin rosszul foglalkoztak vele, ha ilyen eredményeket.
- Lehet, hogy nem csinál egyáltalán? - kérdezte Alec Volodya.
- Miért nem te? Részt veszünk! - mondta Alik.
- Hányszor csináltál?
- Nos, nem emlékszem. Két vagy három alkalommal.
- két vagy három alkalommal? - Yura kérték. - Igen, meg kellett küzdenie minden nap vele, ahelyett, hogy két vagy három alkalommal. Sam megígérte. Majd ez a bizalom kérdése, és még nem váltotta be a bizalmat!
- Hogyan is igazolja a bizalom? - mondta Alex. - Ahhoz, hogy jöjjön, és ő nem volt otthon. Vagy jön, és azt mondta: „Én most nincs kedve foglalkozni.” Így feladtam.
- Ó, te „kilép”! - Jura mondta. - Meg kellett volna a linkre kérdéseket tesz fel, hogy segítsen kapcsolatot. Shishkin mi szervezetlen. Itt tanulnak is, hogy vigyázzon magára, és gondoskodunk a társa nem akar ... Nos, én is az oka, hogy nem ellenőrizte Önnek.
- Most már jó lesz, hogy vegyenek részt Shishkin - mondta Alik. - lettem érdekel sakk, így is történt.
- Nem, - mondta Volodya - minél többet nem teszünk, hogy megbízik.
- Most pedig összekapcsolható Shishkin, - mondtam. - Mondtam Igor.
- Nos, - mondta Volodya - ha Igor nevezi, akkor kapsz erre az üzleti látszanak. Azonban, srácok?
- Persze - megállapodtak abban, hogy a fiúk. - Legyen elkötelezett egyszer Igor mondta.
Gathering véget ért, és mentünk ki az utcára. Shishkin az úton egy hosszú szünet, csak gondoltam valami, majd azt mondta:
- Tehát ez az, amit én csúnya! Nincs akaraterő, nem! Ahhoz, hogy bármit én nem képes. Egyik a jó fog kisülni belőle!
- Nem, miért? Maga nem is olyan rossz - Próbáltam megvigasztalni.
- Nem, én nem mondom, tudom. Csak nem akartam, hogy így legyen. Javítottam. De majd meglátod. Őszintén szólva, én korrigálni! Csak erre, kérem, segítsen nekem! Te Igor mondta. Önnek nincs joga visszautasítani!
- Igen, nem tagadom, - mondom. - Csak figyelj rám. Kezdjük a mai, hogy vegyenek részt az ugyanazon a napon. Vacsora után jövök hozzád, és elkezdenek összekapcsolódni.
Ebéd után rögtön elmentem Shishkin, sőt a lépcsőn hallottam egy kutya ugat. Bementem a szobába, láttam - Jigsaw már ül egy széken, és ugat, és Kostya pattan ujjait az orra előtt.
- Ez - mondja - Szoktatom neki, hogy a jel Igor tanított. Nézzük dolgozzanak ki egy kicsit szúrófűrészekkel, majd elkezdik csinálni a házi feladatot. Mindegy, mert szükséges, hogy tanítani szúrófűrészhez.
- Ó, testvér - mondom, - mondta egy lombfűrész elkezdi kezelni, miután a javítást az orosz nyelv, és meggondolta magát.
- Persze! - kiáltotta Shishkin. - Bazd meg, Jigsaw! Azaz, még nézni, hogy nem fog, amíg korrigálni orosz. Mondd, én egy rongyot, ha úgy látja, hogy mit csinálok szúrófűrészekkel. Nos, hol kezdjük?
- Kezdjük - mondjuk - egy orosz.
- Lehetséges, hogy a földrajz, vagy legalábbis számtani?
- Nem, nem - mondom. - Én a saját tapasztalat, tudom, ki indul. Hogy mi meg az orosz?
- Miért, - mondja - az utótag „Pontok” és „echk”, és még Olga megkért, hogy vizsgálja felül a szabályokat hangsúlytalan magánhangzók, és hajtsa végre a testmozgás.
- De ezzel, és akkor elkezd - mondtam.
- Nos, kezdjük.
- Ez a kezdet. Vagy talán azt hiszed, hogy veled fogok csinálni ezt a gyakorlatot? Fogsz csinálni mindent magának. Csak megyek, hogy ellenőrizze rád. Meg kell szokni, hogy mindent magad.
- Jó, jó, én szokni - Shishkin sóhajtott, és felvette a könyvet.
Gyorsan megismételte a szabályt, és elkezdtem csinálni a gyakorlatot. Ez a gyakorlat nagyon egyszerű volt. Meg kellett szakítani a példák és helyezze be a szavak hiányzó betűket. Itt Shishkin írta és írta, és ez alkalommal tanítottam földrajz és úgy tett, mintha nem figyelnek rá. Végül azt mondja:
Néztem ... Te jó ég! Van egy csomó hibát! Ahelyett, hogy a „hegy”, írta, „Gar” helyett „fun” írt „visoly” helyett a „kemény” - „tizholy”.
- Nos, jól! - mondom. - az derül ki, mint te itt!
- Mi az, nem sok hibát?
- Igen, nem annyira, hogy ennyi, és az igazat megvallva, nagyon.
- Nos! Tudtam! Volt jó szerencse nem lesz! - ideges Kostya.
- Ez nem így van a szerencse - mondom. - Tudnunk kell, hogyan kell írni. Te általában tanított?
- Nos, mondd: mit mondott a szabály?
- szabály? Igen, tényleg nem emlékszem.
- Hogyan kell megtanítani, ha nem emlékszik?
Megcsináltam vissza olvasni a szabályt, amely kimondja, hogy a hangsúlytalan magánhangzók ellenőrzött akcentussal, és azt mondta:
- Hogy azt írta: „tizholy”. Miért írsz?
- Valószínűleg, „már nehéz” kell írni?
- És nem hiszem. Tudod, hogy a szabály - használja szabályt. Változtatni a szót, hogy ez volt az első szótagra stressz.
Shishkin kezdett változni a „nehéz”, és megállapította, a „gravitációs”.
- Ah! - nagyon örült. - Szóval, nem szabad írni „tizholy” és nem „már nehéz” és „kemény”.
- Ez igaz - mondom. - Tessék, itt, és nem a gyakorlat újra, mert megtette, és nem használja a szabályt, és nem jelent előnyt nem lehet. Mindig meg kell gondolni, hogy mit kell írni a levelet.
- Nos, egy másik alkalommal fogok gondolni, és hagyjuk, hogy még ma is.
- Ó, testvér - mondom -, hogy nem fog! Nos, ha megígérte, hogy figyelj rám, figyelj.
Shishkin sóhajtva kezdte csinálni a gyakorlat újra. Ezúttal siet. A betűk belekapaszkodott a notebook és véletlenszerűen, megdöntötte az egyik oldalon, ugráltak fel és le a városban. Nyilvánvaló volt, hogy már fáradt foglalkozni. Itt érkezünk el a Jura. Látta, hogy mi, és azt mondta:
- Ó, igen! Ez jó! Mit csinálsz itt?
- Gyakorlat - mondom. - Megkérdezte Olga.
Jurij belenézett a notebook.
- Mit írsz ide? Meg kell írni: „fog”, és azt írta: „szín”.
- És mi van a szabály? - kérdezi Shishkin. - Én inkább hangsúlytalan magánhangzók, és ez nem hangsúlytalan magánhangzó?
- Itt, - mondom - ilyen szabály, meg kell, hogy írják le alaposan. Nézd meg, mi van írva a könyvben? „Fog”!
- Itt is van egy szabály - Jura mondta. - Meg kell változtatni a szót, hogy miután egy mássalhangzót, ami hallható nem világos, volt egy magánhangzó írni. Ez megváltoztatja a szavakat.
- Hogyan változik? „Fog”, mert „egy foga”.
- A szája fogakkal, és a nyelv még mindig ott van.
- A nyelv senki nem kéri. Itt megváltoztatta a szó „fog”, ez volt a „fogak”. Amit hall: „b” és „p”?
- Ezért meg kell írni „fog”.
Ekkor jött Ványa. Látta, hogy mi, és azt is mondta:
- Jól van! Ebben az osztályban, akkor mind azt mondják, köszönöm.
- Még ez sem volt elég! - Shishkin mondta. - Minden diák kell tanulni jól, így köszönöm semmi sem beszélni.
- Nos, ez az, amit az előbb mondtam. Az egész osztály akarja, hogy minden rendben van tanulmányozott, és ha egyszer megtanulod, akkor minden rendben lesz.
Ekkor kinyílt az ajtó újra, és belépett Bob Erokhin.
- Ó, igen! - mondja.
- Mi ez? - mondom. - Mindenki jön, és azt mondja: „Ó, nem”, ha mi vagyunk az első alkalom az életemben csinál, és azt megelőzően, és nem tanulmány egyáltalán!
- Én nem beszélek rólad, beszélek Shishkin - válaszolta Bob.
- Shishkin, hogy? Ha nem tanulnak? Ő minden tantárgyban nem olyan rossz jelek, csak oroszul ...
- Nos, ne haragudj, én csak mondtam. Azt hittem, hogy nem vett részt, mint ő, ez az, amit mondtam.
- Lehet, hogy semmi mást mondani. Ha nincs más szó a világon!
- Honnan tudom, hogy ez volt ennyire fáj? Véleményem szerint nincs semmi sértő nincs.
Ekkor kinyílt az ajtó újra, és megjelent a küszöbön Alex Sorokin.
- Most is, talán azt fogja mondani: "Ó, igen!" - suttogta Shishkin.
- Ó, igen! - mosolygott Alex Sorokin.
Mindannyian egy kis nevetés nem tört.
- Mit nevetsz? Mit mondtam vicces? - Alik zavarba.
- Ó, semmi. Nem nevetni, - feleltem. - Mit is?
- Ilyen egyszerű. Gondoltam szükséged van a segítségemre.
- Talán sakk egy elfogott? - kérdeztem.
- Ó, én kontár! Elfelejtettem sakk megragad! Itt már játszott itt!
- Nem, te tényleg egy sakk jobban megy el innen - mondta Yura. - Menjünk haza, fiúk, akkor nem zavarja őket, hogy nem.
- Hogy jött, hogy ellenőrizze megtudjuk-e vagy sem - mondta Kostya.
- Na és? - mondom. - Nincs semmi sértő nincs.
- Mi olyan kellemetlen? Nem azt mondom. Srácok jó, gondoskodó.
- És Olga mondtam anyámnak, hogy jártál iskolába? - Megkérdeztem Kostya.
- Said. És anyám azt mondta, néni Zina mondta! Tudod, mi nekem volt öltözködés le! Ja, és szégyen rám - életkor emlékezni fog! De semmi! Örülök, hogy, hogy minden véget ért. Szenvedtem, de nem megy iskolába. Miért nem meggondoltam magam ezekben a napokban! Minden a fiúk, mint a fiúk: a reggeli felállni - megy az iskolába, és én, mint egy hajléktalan kiskutya magával rántja az egész várost, de az ötlet más. És bocs az én anyám! Tudni akarom becsapni őt? De én becsapni, csalnak, és nem tudom abbahagyni. Más anyák büszkék a gyermekek, mint én, és ez nem lehet büszke rám. És nem láttam a végén az én gyötrelem: a további, a rosszabb!
- Valami nem vettem észre, hogy te annyira meggyötört, - mondom.
- Mi vagy te! Persze, én szenvedett! Ez az egyetlen módja, hogy úgy tett, mintha, mintha én még mindig nyugtalan, és legfeljebb a lélek macskakarmolási!
- Miért tetteti?
- Oh. Gyere, ha elkezd gyalázatot, és én, tudod, szégyen, úgyhogy azt állítani, hogy minden rendben van, ha minden úgy van, ahogy lennie kell. Nos, most a végén ez már nem ismétlődik. Mintha a vihar söpört át rajtam, és most minden csendes és nyugodt. Csak ki kell próbálni, hogy jobban tanulnak.
- Szóval megpróbálja, - mondtam.
- Már kezdett próbálni.