Luly (Alex szél)
- Mash, amit gyakran veszekszik velem vált, nem gondolja?
- Nasty, mert - válaszolt nekem Mása.
- Lisa! - a hívás fiatalabb voltam. - Lisa! Masha bánt! Azt mondja, én vagyok csúnya.
Lisa futott mászik fel hozzám a kanapén, és felkel a saját lábát, és megölel.
- Lisa, mondd meg neki, mondd jó vagyok! Sírok - mondom sértődötten, és fedezi az arcát.
- Luly, Luly. - Lisa mondatokat, és megveregette a fejemet, hirtelen eszébe jutott a „baby” szót, még nem fejtették meg minket, vagy - a legjobb, vagy - a kedvenc, és talán több dolgot, de természetesen valami jó.
- Nem bízom benne, Liz - mondta Mása, obkusyvaya körüli bőr a köröm - tetteti magát. Ne sajnálom őt, ő nem sírt, és nem is fog, én tudom, hogy a bölcső, mindig úgy tesz, mintha!
- Ez néhány ilyen pelenkák, tudom - én undorodva - az Ön vagy az enyém?
Masha vigyorgó, boldog hozakodik ujjával felém:
- Látod, Lisa? Látod? Ne sírj egyáltalán! Elfelejtettem, hogy szükség van, mintha.
- Igen? És aki a közelmúltban tett, mintha lába fáj? Amikor rajzfilmek ment? Ki van az udvarban látott Serge és játszani akart vele, és a lábát, csak olyan beteg időben? Nem igaz, Mashechka?
- Nos, én nem. - Mása azonnal egyetért. - Ez nekem megtanultuk!
Anélkül, hogy nekem a szavakat mondani válaszul, ő ugrik ki a párnát, ami ugrott a szőnyegen, és is kap a kanapén, de a másik kezét. Most mindketten megölelt, Mása így egyszerűen megfojtja a karjaiban.
- Hagyj békén, tépőzáras! Meg kell dolgozni. Mert anya shuruyte! - Küzdöttem tőlük.
- Nem! - Mása kiabál a fülembe.
- Net! - visszhangzott Lisa.
- Nem akarjuk, hogy piszkálni anyukám! Hogy akarsz! - Mása már minden térd I ottoptala. Guruló nyomában neki, vagy mi?
- Scat, én csúnya, én mondom!
- Nem, te nem csúnya! Jó! Szeretünk! Igen, Lisa? Azt szeretnénk, ha!
- Szeretjük! - Egyetértek, és Lisa is lovagol csak a kanapén, térdelő neki nincs helye.
- Te nem szeretsz engem! Sértés! Elmegyek tőled. Az erdőben. Hadd gonosz farkas enni!
- Több, mint! - Mary felsikolt. - Azt, hogy többet enni bizonyos? Van három kismalac barangol! És Piroska a nagyanyja! Itt még enni!
- Igen, voltak bolondok, én is valami jót enni minden csontos nagymama.
- Akkor jobb azt eszel, igen, Liz? - Mása kezd rágcsál a vállamra, és az ingem azonnal nedves lesz.
- Élezése! - benne van a játékban Lisa. - Yum! - továbbá próbál levágja egy darabot belőlem.
Itt fel a fejem, toothy barmaleyki. Etettem őket, itatni, fürdetni, megtörölte az orrát, és harapnak?!
Azt jutalékos a karjába, és mindkét felkelni a kanapéról. Masha bunkó láb és megpróbálja kijutni. Lisa csak a tűz kapaszkodott az ingét.
- Cry, Lisa! - én parancsolok.
- Cho?
- Scream - elvezet a róka mögött sötét erdő fölé magasodó hegyek. És van még.
Lisa nevet és sír vegyes ábra tell.
- Sam eszel - mondja Maschke. - Vagy hagyja anya az, hogy fizetni a váltságdíjat.
- Lope? - azonnal megkérdezi kicsit.
- Tömeg - feleltem -, hogy hány kell font szárított!
- Mi zhYnye - kifogás Lisa.
- Dög akkor zsírmentes, hogy ez vagy te.
- Oyyyyyyy-ooy! - nyög, - vegye ki tőlem ezeket Heffalump!
- Anyu, ő számunkra a váltságdíjat igényeket! - panaszkodik Mása.
- Menyasszony ára a kereslet - Kira megpróbálja adja át, és rázzuk le leányvállalata.
- Oké, - mondom - én kezelni pénz nélkül, fontos vagyok, hogy időt futni, hogy a kanadai határon.
Azt elfut a szobába, és zárjuk le. Heffalumps azonnal futni utána, hogy a nagy öröm, az ő anyja. Csak a korai az örömre.
- Hadd menjen! - megköveteli, Mása, rángatja a kilincset.
- Ahhoz, hogy az anyja trapp! Meg kell dolgozni! - pimasz, kijelentem.
- Told - csúnya - motyogott az ajtón Mása. - Gyerünk, Lisa, felejtsük el azt a munkát.
Egy óra múlva ismét meghúzza a kilincset.
- Senki sem otthon! - Tájékoztatom őt.
- Nyisd ki! Redemption hozta!
Megyek az asztal mellől, és nem nyitotta ki az ajtót, és elkapta az illata valami finomat. Igen, pite alma. Badsome.
- Az én kanapén nem morzsolódik! - Figyelmeztetem egyszer.
Masha bólint, és felmászik a pite a kanapén. Dozhdeshsya néhány.
És Lisa már húz a nadrágomat, lehajolt, hogy egy harapás neki tortát. Finoman harapdálni. "Luly, Luly." Elítéli azt.