Könyv - Lily - Tsyplenkova Julia - olvasható online, 21. oldal
A tudat vissza lassan. Találtam magam a karjai Desmila, morgó jó evett.
- Desmil, mit csinálsz? - kérdeztem elképedve.
- küzdök velük - volt a válasz. - Öltöztesd fel, kérjük Lily, és gyorsan, mert úgy tűnik, hogy elvesztem magam.
- Akkor hadd - én utalt rá, hogy szorítva a teste a földre, nagyon nehéz, hogy a ruha.
- Nem tudok - mondta panaszosan Des.
- Most kiabálni - Megígértem, segítséget.
Megfordult az oldalra, és hamar felugrott csodálkozva bámult maga. Lehetetlen volt azt mondani, hogy meztelen volt, karcsú ing még mindig az én bal oldalon, de ez olyan szép feszes test, azt maga is akarja ... szegény Des.
- Lily - mondta tompa társam - nem lehetett megtenni?
- Mi az? - Kérdeztem érdeklődve simogatta saját csavarják, és megcsodálta az új szervezetben.
- Öltöztesd fel már, akkor ördögök késleltetése - fenyegetően kiáltotta Desmil.
- Oké, oké, hogy milyen ideges - motyogtam, és elindult, hogy megkeresse a ruháit.
- Nincs több tánc a holdfényben - elkezdett utánam.
Des csúnya. Azt összerezzent, és gyorsan felöltözött. Amíg a reggel Desmil nem beszél velem, nem is néz felém. Hogy látná magukat ebben a tánc ...
- Des és Des, és sárkányok a világ? - Én zaklatta Desmila kérdésekre már körülbelül húsz perc múlva, mert vadul unalmas.
- Voltak azonban kipusztult - mondta Das.
- A vérfarkas? Vérfarkasok?
- A mi királyságok nem találtak a Antayskoy gerincen.
- vámpírok ott, de ez élőhalott.
- Ez egy ésszerű vérszívók nem?
- Huh, milyen unalmas élsz - sóhajtottam. - Des, szeretnék enni.
- Várj, Lily - mondta -, hamarosan egy falu és egy snack.
Mi volt az alján egy nagy, hosszú szakadékba, benőtt a fű és bokrok. Desmil minden alkalommal nézi a top, de nem voltunk egyedül. A nap egyre magasabbra emelkedett, a vezetés egy álom, amely többször is megpróbálta, hogy lezárja a szemét, fáradt, de még mindig nagyon sok érezhető.
- Nem értem, egy - szólt egy idő után a vezetőm.
- Mi az? - Kíváncsi voltam.
- Nem kell aggódnia a sorsa azoknak a fák, amelyeket veszít el sírni. Elvárom hisztizés, kézzel tördelve, és nem is emlékszem.
Csak bámultam rá. A lényege a követelés nem volt világos számomra. Nos, igen, nem élte túl a fák a fejem, de sikerült megmenteni, hogy szükség tőlem valamit? Desmil megfordult és várta a választ, ne várja meg, és elfordult, újra körülnézett a szélén a szakadék. Megpróbáltam emlékezni valamit driádokkal csak eszébe jutott, hogy meg kell élni a fákat, de én meg itt? Én keveréke bulldog és egy orrszarvú: ember driada- banshee. Még adja félnek, akkor is minden összetevőt összekeverünk egy koktél nevű Lillian. De ahhoz, hogy elkerülje ezt a keveréket segített, és most itt vagyunk megint fut. Valahogy hirtelen eszébe Serebryakov és a pimasz nyilatkozatot még a kórházban, „Hány nem fut le, még felzárkózni.” Érdekes, hogy felzárkózzon, vagy nem? Ó, igen, itt van a börtönben sínylődik, fiatal sas. Miért rejtette oda?
- Des miért Blanian nem szereti a testvérét? - törtem meg a csendet újra.
- Attól tartok - röviden válaszolt a vezetőm.
- Hadd magyarázzam meg - kérdeztem. - Bro azt mondta, hogy mindig versenyezni.
- És ez is - Desmil mondta, és rájöttem, hogy ő volt zavaró számomra. De még mindig jött le, hogy a teljes választ. - Ők ikrek.
- Ó-y, - kinyújtottam hitetlenkedve. - Egyáltalán nem hasonlít, azzal az eltéréssel, hogy a növekedés és a cikket.
- Nem vagyok ikrek megszólalt I így szólt ikrek. Aleksian néhány percen át Blaniana. A legkisebb királyfi is nézzük gyorsan és egyszerűen, mint az idősebb, és mindig is szerettem, hogy tovább. Úgy tűnik számomra, hogy Blanian kellett törni, hogy szerelmes játékok fiatalabb. Azt hallottam, hogy a király Aminasa mint a gyermek, megmérgezte imádott bátyja kutya. Mindkét nő figyelt a legfiatalabb, de a régebbi fajta nem panaszkodnak. Általában Blanian nem bolond, és a király nem rossz, az ország vele virágzik.
- Nyilvánvaló, hogy - én foglalta össze, - egy felnőtt ember egy gyermek komplex. Ő készen áll, hogy megtörje a testvére játékok, szomorú.
Különösen szomorú, hogy legyen, hogy ugyanaz a játék, és én nem is rvus karjaiba Serebryakov, mert mérges. De próbálja mondani, hogy a bácsi egészséges, élő gyermekeket sérelmek. Gondolom, még a trón származó félelmek valamit együtt. A pokolba velük, hogy tudjanak harcolni egymással, és szeretnék otthon anya és apa. Legalábbis az élő szervezetben, azt jelenti, a szülők mennek keresztül, de nem gyászolni, és ez a nachitelno jobb. Rendben, köszönöm Alex az én élő szervezetben, de ez nem változtat semmit.
Közben, már elkezdett emelkedni. Desmil első volt a csúcson, intett, hogy álljak. Aztán lement újra leszállt, és intett nekem. Engedelmesen hajlítva. Des felkapott egy darab laza föld és dörzsölte az arcomon.
- Megőrültél? - Én volt háborodva, dörzsölés több szennyeződést.
- De ez nem a szépség, - morgott fattyú. - és néma, az isten szerelmére, Lily. Különben mi volna, hogy elhárítsa az éhes szerelem egy gyönyörű hölgy izgatott férfiak.
- Nem fáj izgatott a hangomat - morogtam.
- Ki mondta? - Desmil mogorván nézett rám.
- Hogy minden nehéz - sóhajtottam, és elhallgatott.
Felmentünk az emeletre. Száz méterre a szakadék ült egy csonk nagymama, aki kíváncsian nézett ránk. Des húzta fel neki, én engedelmesen hallgatott, ül lován. Társam kiderült, hogy mennyit kell még menni a faluba. Az idős asszony tartotta nézett felém, és én valahogy nem tetszik. Desmil bólintott rám, és mentünk tovább. Önkéntelenül megfordult, nagyi felállt, és vigyázott ránk. Megmagyarázhatatlan veszély érzete tudat röviden érintette, és gyorsan visszavonult. Nos, mit is vár el egy idős asszony? Des úgy tűnik, nem vett észre semmit.
Körülbelül egy óra eljutunk az ígért escort szélén. A gyomrom követelte azonnali befektetésre eleséget szesz süllyedt át a szót, a szemek már égett egy lyukat a hátsó nonweak Desmila, és a hangom, amit motyogott neki mindenféle aljasság, a testvére Hannah nyilvánvalóan bosszantotta, hanem izgatott.
- Megyünk, megyünk, és nem falvak - morogtam. - Kár, illetve lelkiismeret, néhány egyáltalán nem figyelhető meg. Ez Des nem adott meg a születéskor, a szégyen és a lelkiismeret? Nem kaptunk. Fogok éhen halni, és akkor nem is lefoglalt a köteg étel, amit főzött Khan. Én is egy úriember. Ettünk, majd több felfalja, mint mi.
- Lily! - végül nem bírtam Desmil. - Te vagy az én néma testvér volna vzhivetes a szerepe?
- Miért, azt mondják, és nem vette főtt csomót? - Nem megbékélt.
- Nem vettem?! - Felháborodva a vezetőm. - Ő készített neked, és elfelejtette.
- Megértem - nem adtam fel. - Volt egy stressz. Azt ígérték a vár, három gyermek és hét év az élet, és hogy még a legjobb forgatókönyv, ki lehetett menni, és kevesebb. És akkor ment, hogy megmentse a hercegnőt, mind biztosított.
- Úgy volt, hogy bosszantsa az uralkodó, a hercegnő, tanultam a helyszínen. Mégis azt kérdezem magamtól, miért nem fordult, és elment - Des dühös.
- Mert, mint aranyér - Kuncogtam. Ő desmil dühösen nézett rám, és én villant az ő fehér fogak. - És te kedves, nagylelkű és nagyon aranyos. De étel lehet, és megragad. Mi nehéz, hogy volt?
Desmil hirtelen megállt, hozzám fordult, ökölbe öklét. Azt nyelt, és boldogan hirdette:
- Ó, ez a falu. Minden, a Big Brother -, és rögzíteni az ajkán képzeletbeli cipzárral.
Desmil kis morgás, aztán felsóhajtott, és mentünk a nagyon falu nevezhető egy kis városban. Az első dolog, hogy találtunk egy kocsmában. Kövér arcú férfi, aki olyan jel egy tálban csúnya hal. Kezek letörik a festő, aki képzeli magát, egy művész. szinte senki sem volt a kocsmában, és az is világos, minden tisztességes ember már dolgoznak, de Desom vándorolt az utak mentén. kocsmáros maga vette a rendelést, de hozta lédús leányzó nyíltan kacsingat Desmilu. Meg tudom érteni, Des volt egy nagyon kedves fiatalember, még napfénynél én végül készült a normális. Des kacsintott rá, és csapott a fenék izgalmas, leányzó fordult nem kevésbé ideges, mielőtt a kísérőm, és adott egy kacér mosollyal. Alig ellenállt a rosszindulatú megjegyzések, eszébe jutott, hogy én hülye testvérem. Leányzó, hogy csavarja körül és leült szemben Desmila.
- Milyen messze van eszik? - kérdezte egy alacsony, de kellemes hangja.
- A Varidan - mondta Das. - Elviszem kistestvére a nagynéni.
- Valami furcsa ő rendelkezik - nézett rám, leányzó. - Mocskos egész.
- tette Fool - sóhajtott a társam és én majdnem megfulladt.
- süketnéma bolond - erélyesen megismételte Des, megfosztva engem a lehetőséget még pogrimasnichat. - Én elhasználódott vele - sóhajtott testvére Khans. - El sem tudja képzelni a szépség, milyen nehéz emelni egy ubogonkogo. Itt, vigye a nagynénjéhez, így legalább meg tudom csinálni, és az életüket, és hogy valójában a nők egyáltalán nem marad idő ... - és szánalmasan nézett mellkasán ... leányzó.
- Ó, a szegény - sóhajtotta, és letörölt egy könnycseppet. - És menjünk, van valami abban, ahogy összegyűjti.