Búcsú - Vladimir Vysotsky nélkül mítoszok és legendák
Négy órakor Vysotsky valósult meg a koporsót, és elbontották le a hallba. Játszik kvartett diákok pálinka. Kiállja szétnyitható kai gyászszertartást. Voltak az anya, apa, Marina Vlady, fiúk, Ljudmila Abramova Oksana, más rokonok, barátok, szomszédok, senki híres ember, aki jött az utcán. A koporsót a testület szállították a színház reanimobile.
Az első koszorút a sír a Kamaraszínház. Alexander tette Podbolotov.
Jóval azelőtt, hogy a gyászszertartást jött Hubenko Miklós és Jean a Bolotov. Ők maradtak körülbelül két órán át, nem emelkedik.
Hat órakor (és néhányan az éjszakai) a Taganka Square, Nagy Radischevskaya az utcán a színház Start sorban. Tíz órakor ő már a végén a szomszédos párhuzamos utcák - Volodarsky keresztül Yauza és a távolság-lány a töltésen a Moszkva-folyó, és elérte a sokemeletes épületben Koh telnicheskoy vízparton. Tizenegy órára a hely már a töltés - az összes helyet tele volt emberekkel. Kapcsolja, viszont, viszont - végtelen, elképzelhetetlen.
A.Makarov: „utaztam egy társ autóval a vonal mentén a színházban: a sorban kilenc kilométer hosszú!”
Szerint operatív jelentések a moszkvai rendőrség aznap a Tugun-CIÓ terület és a környező utcákon mintegy 108-mi-te syach moszkoviták. És ez a város, zárt az olimpia! Csak egy kis töredékük képes lesz közel menni a sírba.
Ez volt a tragikus látvány, és ez volt a látvány torzhest-vennoe. Minden második - virággal. Rengeteg régi Liu Dei, még a régiek. Hangsúlyozzuk veszteség értékét.
Szerint a moszkvai újságíró, egy ritka testvér-CIÓ bebetonozta a nap, több ezer, korábban ismeretlen Liu Dei: „Soha eddig nem láttam körülötte e mennyiségi sziget gyönyörű, fényes egyének. Valahogy meglepő mol-türelmesen vesz le és zsúfolt és meleg. Szinte minden virágok voltak, és annak ellenére, hogy sütött néhány gyötrelmes nap-száz ember Ralis tartani néhány esernyők, hogy az első UK-dig csokrok. "
Ez volt a gyász, amely egyesíti és magasztalja, hogy homlokát századi férfi, és a tömeg - az emberek.
Közelebb a színház - a rendőrség kordon, fémtartalmú újra kerítést. Abból az alkalomból, az olimpia, a rendőrség - fehér. Ez - a milícia - hibátlan volt ezen a napon: udvarias, bajusz-luzhliva, figyelmeztetés. Hála neki, mindent blagopo íjászat - senki sem lábát nem ad egy hatalmas tömegben. Naver Noe azonban, hogy abból az alkalomból, az olimpiai játékok Moszkvában gyűlt össze a legjobb képviselői. A legtöbb rendőr is egyházi Nilis tekercs otthon a rekordokat. És ők, ahogy tudott, igyekezett adni az utolsó szempontból a költőnek. Akadályozzuk meg a vágási temetésén. Eltemették Vysotsky, hogy eltemesse kapitány Zheglova.
Vezetőjük, a General Nikolai Myrikov. Ő eredetileg „elsősorban az olimpiára.” Minden moszkoviták emlékezzen majd beindul a fővárosban a sorrendben: iszákosok és a prostituáltak küldött 101. kilométernél a városban autók voltak csomagolva a gyűrűn. Minden, ami volt a gond. És amikor a katasztrófa sújtotta, Myrikov is átvette a parancsnokságot.
Mi gondoskodunk nemcsak az emberek a sorban, hogy a sír, hanem vár provokációk. Moszkva tele van a külföldiek - a kényelmes SLU tea. Ezekből a megfontolásokból a Taganka Színház száz rendőr volt szolgálatban, egészen a Vagankove halottaskocsi kísérte a közlekedési rendőrök, és a temető a menet várt ötszáz őrök a rend-ka és a személyzet két „elsősegély”.
Babak Serush: „Ez minden lezárták, és senki nem megengedett. Nem számít, hogyan próbált - nem történik semmi. Nos, minden! És az összes pro-feszített le - szinte a hotel „Oroszország”. Majdnem sírtam.
A francba! Nem búcsúzom, hogy Volodya. Voltak av-tobusy. És vettem, és csak kúszott a busz alá. Felkelek, és a rendőr nem tudja megérteni -, honnan jöttem? A szigorú cher Mr. ruha - alól a busz. „Nos, ott van legalább néhány azonosító?” - „Van egy kép Volodya. Látod, én vagyok a barátja! „És én mentettek ez a fotó. A rendőr hadd pro, és elbúcsúztam Volodya. "
Mivel az összes szovjet mozi és a televízió operatőrök voltak elfoglalva az olimpián, és a lövés akik ugrik magasabb, aki gyorsan pro-fut, az egyik METNET lándzsa, egyikük sem küldtek a film a temetés. A bérelt külföldiek.
Filmre krónikája temetés tudósítója a dán televíziós Samuel Rachlin. Megdöbbentette népszerű bánat. Egy évvel később S.Rahlin kiadja az egyik első a világon a dokumentumfilm fil-mov Vysotsky - „Vladimir Vysotsky - népdalénekes, a népi hős» ( «Vladimir Vysotsky: Folksinger, Folkher»).
BIO óra a teremben csendben elkezdődött a zene - "Vigil" Rahma-Ninov, Beethoven, Chopin, Prokofjev, "Requiem" Mozart "Stra-sti Máté" Bach. Next - Sosztakovics, zenét "Gamla ezt." És a templomi kórusban.
Lassan, nagyon lassan, kettesével egymás után, a tömeg kezdett, hogy kiszűrje a színházba. Nem egy személy nem a kíváncsiság volt, nem volt őszi-sek. Gyász volt őszinte és tiszta. Nyíltan sírt férfiak és nők egyaránt.
A színpadon ült a sír az apja, anyja, Marina, a gyermekek és más közeli Kie emberek, társulat, és a többi - a földön, és az erkélyen. Alapú forgatókönyvek, jól elkerített a csarnok egy sor fiatal férfiak kék inget. Ez karate diákok, ami a kérelem A.Shturmin Lyubimov: „Volodya, valószínűleg nem lenne kényelmetlen, ha a színház volt a rendőrség. „Mi változott az őr a sír színházi színészek.
emberek jönnek és mennek. Órás, második, harmadik. Valahogy sikerül feküdt a virágok - úgy tűnik, hogy a színpadon nincs helye.
Yu.Medvedev: „Azt akartam búcsúzni, és hagyja. Ezen a napon, nem látja a telosz ho ember keresi szemével Marina Vlady vagy fia az első házasságából. Tévedtem. Álltam az ágy mellett, az én fogságban-nek kötelessége volt, hogy kérni az embereket, hogy ne maradjon a gro-ba. Elvégre tudta megállítani minden ezrei minden ember, aki eljött, hogy elbúcsúzzon Volodya.
- Kérlek, menj, kérlek. Kérjük ne késlekedj-él.
Álltam a sír, míg Volodya nem került sor a színház. És nem vie del sem a kíváncsiság! Csak egyfajta nagy lich távú veszteségeket.
És a könnyek. Úgy tűnt, hogy én már régen elfelejtette, mi az. És akkor a könnyek folyt folyamatosan mindazok óra. Valami nem egészen világos számomra történt. És nem csak velem. "
L.Filatov”. Minden lehetetlen volt nem észrevenni. És toro-ital: „Elvtársak, gyorsan, gyorsan, - mondta csendesen. - Siess, elvtársak, mert egy csomó ember. " És hirtelen megállt egy idős ember a mankó. Minden megrendelések. Az ősz hajú férfi teljesen hófehér, az egyik lábát. Ott állt át a koporsót. És nem ez, persze, nem mertem mondani, hogy „Gyere, akkor-varisch, jöjjön!”
Vagy, mondjuk, egy idős nő egy teljesen ortodox platoch-kyo. Nos, nehéz elképzelni, nézi az öreg nő, hogy ő szereti a dalt Vladimir Vysotsky. De ő kérte, hogy kissé felemelte - ő igazán akart búcsúzni, és megcsókolja Vladimir.
Ez az, amit úgy hívunk egy igazán nemzeti veszteség. "
Azért jöttünk, hogy elbúcsúzzon a művészek a moszkvai színház: „ency - hőcserélő”, és a Moszkvai Művész Színház, Színház Malayai Bronnaya és Yermolova, Kis, szatíra, Vakhtangov, Moszkva Városi Tanács. Egyének megismerjék a képernyő nem azonnal felismerhető: M.Ulyanov, G.Bortnikov, M.Boyarsky, I.Savvina, L.Durov, Kozák V.Dashkevich, M.Zaharov, A.Miro új M .Vertinskaya, Yu.Kim, R.Bykov és sok-sok más. On-eve kulturális szívében az olimpia volt a koncert, és ezek a szavakat, de a jelenet, a személyzet átkerült ide.
Jött az űrhajósok. Zajlanak az általános várakozási sorában, akkor Stana vyatsya a díszőrség. Gyere leszállt a színpadról, és leült a folyosón. De a sötétség és a csend a benyomást keltette, hogy a szoba üres.
R.Bykov”. Ez egy nagyon szép nap, meleg, kék, nem-bong, hangulatos felhők. A közönség már a színházban, mint a társ-obschili, mintegy harmincezer. Az emberek ültek, állt a tetőn, mov, áruház kioszkok. És az első dolog, ami meglepett, és érdemes megfontolni, ha lesz egy csomó ember, száz, két sti, háromszáz (és még ezer van valószínűleg), van egy részeg, és egy zsarnok. És egy részeg, és egy zsarnok, nem számít, hogy mi történik a körökben, megpróbálja, mint mondják otthon „húzza a takarót maga” lesz a figyelem középpontjába. Nem volt között talált harminc syach akkor az emberek nem részeg, nem zaklatják. Talán részegek voltak az emberek, és még biztos. De nem húzza-e a takarót magára. A napirend világos volt, és aggódott összes - temetni Vysotsky.
Ezek voltak a népi temetésén. Ültem a padlón. A koporsó állt a színpadon. Leültem elé. Ez csak azért történik - jött, és leült. És akarva-akaratlanul néztem és néztem az arcokat járókelők a koporsó órákig. És ezek az emberek vonzódnak Atte beállított, annak ellenére, hogy eltekintve attól a ténytől halálának Vlad világ Semenovich nehéz volt. És mégis, az a tény jelentős volt-ing. Ki volt elbúcsúzni? Volt egy új Moszkva, amely szembe addig a pontig, tudtam, nem túl közel. Moszkva, amely a mélység az én-ko tetszett. Azt sem tudom, hogy ő is így egyértelműen önálló sztrájk van. Ez volt a fiatal Moszkva. Nem évesen 18-19 éves, és évesen 25-35 év. Ők voltak a fiatal pár - férj és feleség, a család - ez volt látható. Az egyének voltak nagyon intelligens, nagyon egyszerű. Nem volt hivalkodó fájdalmát: aki sírt, sírt, akik visszafogott volt, a - visszafogott. Ezek az emberek természetes természetes NYM arckifejezéseket. "
Becslések ben mintegy 7000 Egyéb syachi-te nem tudtak menni, de szeretném mondani, hogy az egyszerű Xia, még ha ez éjjel. Ő naivan remélte Mini kulturális minisztériumok lehetővé teszi, hogy mozog a show tartanak ugyanazon a színpadon hétfőn este, de nem messze tőle.
Korai a harmadik, világossá vált, hogy az elválás, ha nem marad-novit, továbbra is a végtelenségig.
Emberek, akik felismerték, hogy még mindig nem látom küldött neki virágot, hogy az előtte álló és virágok lebegtek a megállási-sheysya folyón.
És a teremben hangzott: „A világ otpuschaeshi te szolgád. "
Alig néhány perc múlva a temetés hangzott tiszta és SPO-Koine hang Hamlet-Vysotsky:
Mi tartozik a szemrehányás én az utódokban
Bár senki sem tudja az igazságot!
Nem, ha a barátom, te időben
Kapott boldogság. lélegzik
Még a munka világa és elmesélik
És a hozzáférés megszűnik. Pár perc pihenő, nincs beceneve, de nem mozog, nem fotósok pattintsa a kamera.
Lyubimov indított polgári temetés.
Efros: „És volt egy félelmetes pillanat, amikor egy szeretett jött és azt mondta - azt akarta mondani:” Hadd kezdjem a rally „de azt mondta, csak” Legyen. „- és nem fejezte be. Ez a hiba „vonat” Lyubimov erős volt, mint a meglepetés számomra. És az egész állt, és ott volt a csend, a hihetetlen csend uralkodott. "
Lyubimov mondja, mintha valaki vitatja, vagy gyűjt Xia vitatkozni vele: „Van egy régi szó - bárd. Az ókori népek - gal halászat és kelták - az úgynevezett énekesek és költők. Megtartották Rita-al azok az emberek, ők élvezték a bizalmat az emberek. A Teremtő különböző CIÓ az eredetiség, az egyediség. Megtartották a hagyományok a nép, az emberek bíztak, megbízható és megbecsült őket.
Ezzel a csodálatos törzs tagja, aki nyugdíjas, amely abban rejlik, előtted, és aki játszott előtted a következő táblák hosszú alkotó élet. Látod a függöny rajta az „Gamla-ta”. Már hallottam a hangját, amikor befejezte a szép játék ebben a fordítás zseniális Boris Pasternak.
Vladimir ember volt, kitépte a szívét, és ez nem vyder-szúrás - megállt. Az emberek fizetett neki sok szeretettel: Tre-ti napon az emberek mennek éjjel-nappal, hogy elbúcsúzzon tőle, hogy álljon a port PETA virágot felfedi napernyők és virágok, hogy megvédje a nap, így azokat nem fakult. Van keveset on tároltuk az élet - úgy tűnik, ez egy keserű hagyomány orosz költők. De minden, amit itt látni, önmagáért beszél. "
A második hangszóró V.Zolotuhin, akkor - M.Ulyanov, G.Chuhray, V.Anurov - vezetője a végrehajtó bizottság a moszkvai városi tanács Kulturális Minisztérium.
Az emberek mászni a színpadra, áramlás a koporsó körül két oldala van. Pro-walking, sok tegye a kezét keresztbe fegyver. Alapvetően ezek a szereplők különböző színházak és közeli hozzátartozóira. Amikor az összes soca-schalis Lyubimov azt mondta: „És most kérem, hogy hagyja el a termet, tova-rischi”.
Elkezdtük, hogy elbúcsúzzon az emberek legközelebb. Először jött Tatya-Ivanenko. Csókolta sokáig, és nem volt egy csepp ak-terstva, szerelem volt, és a fájdalom egy szerető nő.
Marina jött. Nagyon hatásos - az arc és megismétli, esik az ovális kivágás a fekete ruhát, és kéri egy ősi ovális medál. Nem csók, szépen letette a karját -, meg minden.
És most ismét a zene a „Hamlet” - a legtragikusabb megjegyzés. És az ő koporsója felett lebeg a tömegben. Ha ki akarunk lépni az ajtókat a színházban. On-mindig. Coming out a színház csodálkoztak az emberek száma itt összegyűjtött - minden Taganskaya terület mindkét oldalán ESTA-Kady tele volt emberekkel. Az emberek tele a tetők és a házak ablakai, aluljárók, éttermek „Kama”, kioszkok, áruház.
Lyubimov kérte a hatóságokat, hogy engedélyezzék, hogy elbírja a koporsót a temetőbe a színházban a karjában. De erre nem volt szükség, hogy blokkolja a forgalom a központ körül - ami, persze, mert az olimpia nem engedélyezett.
A zavart és idegesség elfelejtett fiai Vysotsky.
Nikita emlékeztet: „Én sok órát töltött a színházban, akkor menet közben a szolgáltatást bejárat a Garden Ring és látta, hogy a terület - ez volt az” élő”. Emberek betöltötte az egész teret, álló szerelék Shah a standokon. Horror. És akkor Arkagyij majdnem elhagyta a színházat. A felnőtt ült a buszon, és azt, hogy valóban emelték pro-fújt a vezető előre. Szabad hely a bal, az ajtó zárva volt-las, és a busz elindult. Állok mellette Arkagyij, és az egész tömeg-chu zhih emberek. És hirtelen Kobzon megragadja velünk, és kitolja annak hullám is. Ha ő nincs, akkor egyszerűen nem temette az apja. "
Ahogy a menet elment a Taganka terület, a kerekek ka-tafalka repült virágok. És néhány száz méterre férfi dobta, és dobott virágok kerekei alá a kísérő busz. Ez GDS nem volt a divat, hogy tapsol az eltávozott művész vagy költő. Gép hagyja a Garden gyűrű felé Vagankovsky kincs gmina biszcza.
V.Tumanov „Hogy a rögöket, verte a virágok az ablakban a halottaskocsi. Repültek minden oldalról. Ezek dobott ezer kéz. A gép képes la sem mozdult. Nemcsak azért, mert a korlátozott és zsúfoltság a téren. A sofőr nem látta az úton. Virág zárt szélvédőre. Belül sötét volt. Ül mellette a koporsót a Volodya, úgy éreztem élve eltemették vele. Dübörgő az üveg és a tető a kata-Falk végtelenek. Az emberi fal nem megy át a temetési menet. Marina keze megszorítja a karomat kétségbeesetten: „Láttam Horo Neely fejedelmek, királyok, de ez sem tudta képzelni.””.
Ez volt a nap a búcsú nyilvánvalóvá vált -, akik elvesztették korszak. Talán a legjelentősebb költője és a legőszintébb éles hangja korának, amely hosszú ideig nem reggel-Titus sem erejét, sem érzetét az élet.
V.Zolotuhin: „A legnagyobb meglepetés nem volt a halál Vladimir Vysotsky nekünk, és a temetésén. Fogalmunk sem volt, még ki is ő volt az országban. "
L.Filatov: „Ez az az eset, amikor egy személy kezdi érezni igazán csak az ő távollétében. Az igaz skálán már csak a halál. Itt egy kis szünetet - bumm! Azt hiszem, ez nem az a célja, hogy senki. Sem apám, sem anyám, nem is, Megkockáztatom megállapítani pref-Marina. Mert amit ő, sem az orosz, de még mindig „nem a miénk.” Ezért a „dicsőség” mert valami mást. De amikor látta, hogy a téboly - mind felszisszent egész országban. "
Vysotsky elköszönt nemcsak moszkoviták - viszlát egész országban. A temetés napján a hallban a színház, sok száz táviratok egész országban halmoztak az emberek minden korosztály és minden szakma. Intézmények, iskolák, vállalkozások, katonai egységek. Bes-numerikus bizonyítékot a személyes veszteség. Híres nevek. Ima-on senki sem tudja. Néhány ilyen táviratok:
„Ez szörnyű, hogy hisznek a halál Vladimir Vysotsky. Hiszünk a halhatatlanság a nagy költő. Mi gyászolni veled. Lakosság Sé verodvinska”.
„Én mélyen megdöbbentette, hogy mi történt a bánat. Nehéz kifejezni a szó akkor, mint volt számunkra, hogy Vladimir Vysotsky. Meghalt az egyik négy és pénzügyikorrekciók tiszta Oroszország Hangja”.
„Időnk megölték. Future emelést. Lettek”.
„Tudom. Emlékszem. Azt ne felejtsük el. Béke legyen az énekes az igazság és a lelkiismeret Vladimir Vysotsky. Leningrádban. Glazunov. "
„Sokkolt a halála Vladimir Vysotsky - a kedvenc giccses-száz a színház, a nagy bárd, vitéz ember. § rd a bánat. Fedorov, Roshan”.
Hagyományos „kilenc nap” Moszkvában, Marina nem megy, repült Párizsba. A Vagankovsky ugyanaz volt, mint a temetés napján - ugyanaz a tömeg, ugyanaz a rendőrség soraiban, generál még-ly ugyanaz. Ismét a nyitott ablakok zörögtek a hangját.