Az esszé irodalmi párbaj Pecsorin Grushnitsky
Ez kadét tartja magát a becsületes és tisztességes ember, de szükséges, hogy megérintse az érzéseit, és ő csak elfelejtette, hogy az ő nemes. A legjobb visszaigazoló e - a veszekedés és a párbaj a hős Pecsorin. harc jelenet egyik legfontosabb a regény: itt élet és halál között, minden játékos felfedi az igazi színeket.
Párbaj a „Princess Mary” nem, mint bármely más, az Orosz irodalom, mert ez a tragikus módon megoldani veszekedések általában kizárja a félrevezetés és funkciók kifogástalan őszinteség a résztvevők. Itt, az alapja a mérkőzés - egy alattomos összeesküvés Grushnitsky bizonyos dragonyos kapitány. Az utóbbi természetesen nem gondol a szörnyű az ügy kimenetele szempontjából, az a célja -, hogy szórakoztató, bemutató Petchorin gyáva és gyalázat, de ez nem csökkenti a bűntudat. Grusnyickij hülye: bízott, és felelőtlen magabiztos ember.
Elején a párbaj kapitány vagyok győződve arról, hogy az események fog kibontakozni az ő terve:
„Mi már régóta vártalak,” - mondja ironikus mosollyal Werner és Pecsorin, utalva a késnek. De hősök időben megérkezett! Ahelyett összeegyeztetni a résztvevők a harc, a kapitány igyekszik erősíteni a konfliktus. Második Grushnitsky megsérti az első magatartási szabályt párbajban. De Werner diplomatikusan korrigálni a helyzetet: „... lehetne, uraim, magyarázzák, hogy befejezze ezt az ügyet rendezni.” Pecsorin kifejezi készségét arra, hogy a béke, de itt megint jön a dragonyos kapitány, aki „kacsintott Grusnyickij”. Itt rájövünk, hogy mennyire veszélyes a második kadét. Ő képviseli a közvéleményt, ami egy nagy öröm, hogy kigúnyolják Grusnyickij ha nem hajlandó a párbajt. Most a kadétok már nincs visszaút. „Mi lesz lőni” - mondta Grusnyickij, még mindig nincs tudatában, hogy aláírja a saját halálos ítéletét.
Pecsorin - egy jó pszichológus. Azt hiszem, lenne egy kiváló pedagógus is, mert ügyesen próbál „nevelni” az ellenfél, hogy felébressze a lelkiismerete. Grusnyickij és már megbánta, de nem volt olyan gyenge a lélek, és most több a dragonyos kapitány!
Azt is meg kell jegyezni, a bátorság Pecsorin. Halálosan a kockázatot, ő tartja benne. Még van idő, hogy észre a táj szépsége. A már mostoha körülmények párbaj hőse bonyolítja folyamatos tapasztalat nemcsak Grushnitsky, de ők maguk, és még pre-elszámolási jövő bűntudat. Sorsolással Junker esik lőni először.
„Ő elpirult; szégyellte, hogy megöli egy fegyvertelen férfit ... de elismerni az ilyen aljas szándékkal. „Kár, hogy a szegény ember: a hiúság és az önzés, ő fizetett drágán.
Grusnyickij Celite Petchorin homlokán. Akar a gyilkosságot? Miért? A válasz az, hogy megszabaduljon a megbélyegzés a díjak a gyávaság.
Egy végzetes pillanat Pecsorin érdekes viselkedik Werner. Ő köteles megakadályozni a tragédiát, második becsületes, jól tájékozott a cselekmény, végül, mint egy orvos, aki adta a hippokratészi esküt, de nem teszi. Hogy érti ezt? Elítélem Werner és szimpatizálnak Pecsorin, amely ítélve büszke magány között a gyenge akaratú emberek. A főszereplő minden engedelmeskedik, de ő csak akkor rosszabb.
Grusnyickij nem volt ideje, hogy befejezze a piszkos munkát: megakadályozzák az azonos gyengeség. A golyó súrolta Petchorin térd, és ő tudott maradni a keskeny oldalon. Azt lehet mondani, hogy már a sors ad Grusnyickij egy esélyt. De ahelyett, hogy a bűntudat hős folytatja aljas játék. Ő nyugodt, sőt vidám: csak az összes felett. Most Grushnitsky nem érdekli sem Isten, sem a lélek. És jó okkal. „Doktor úr, ezek az urak valószínűleg siet, elfelejtettem, hogy egy golyót a puskám, kérlek töltse újra -, és jó!” - utal Pecsorin hogy a második.
Itt Grusnyickij végre megérteni a valódi értelmét az összes korábbi kifejezések ellenfél. Juncker kegyvesztett. Ez az, ahol ő vezette igazságtalan módon. Courage dragonyos kapitány azonnal helyébe zavart. Ő dob egy „igaz barát” a legnehezebb pillanatban elárulja, elkerülve a felelősséget.
Pecsorin végéig próbálják elkerülni a vérontást „Grusnyickij ... még van idő. Adjon rágalmazás, és megbocsátom minden; Ön nem lehet bolondot belőlem, és én önelégült - emlékszik voltunk egyszer barátok. "
Pecsorin nemesség őszinte barát kiadási Grushnitsky magát: „lő ... Gyűlölöm magam, és utállak !. Ha nem megölni, én levágni az éjszaka a sarokban. Mi voltunk a földön egyedül nincs helye ... "
Az eredete a harag Grushnitsky hogy mellette Pecsorin, mindig úgy érzi, hibás, ellentmondásos ember. És fájdalmasan féltékeny. Ez kadét most őszintén bevallja magának, hogy ő minden gazember. És hogyan! Ő a megtestesült gonosz, mint Pecsorin - a megtestesült jó, így azok együttélés lehetetlen: valaki meg kell halnia.
- Töltse készítmény „Párbaj a Pecsorin Grusnyickij ..” egy ZIP archívum
- Letöltés készítmény „Párbaj a Pecsorin Grusnyickij ..„MS Word formátumban
- munkák változata „párbaj Pecsorin Grusnyickij ..” Nyomtató