Olvasd interneten kaptam szárított fej szerző Robert Lawrence Stine - rulit - 1. oldal
Előfordult már játszott a „King of the Jungle„? Ez egy számítógépes játék. Nagyon jó. A legfontosabb dolog -, hogy ne fulladjon futóhomok és nem esnek bele a halálos ölelésében élő Lian. Meg kell, mint a bungee légy szőlő a szőlő, és ne hagyja, hogy tekerje maga körül a testet. Ugyanakkor lépést tartani vegye fel a szárított fej alá rejtett fák és cserjék. Ő szerezte tíz gól - és van egy extra életet. És ebben a játékban van egy csomó extra életet. Ez a játék nem kezdőknek.
Eric és Joel - barátaim - játszik "King of the Jungle" velem. Mindannyian tizenkét évben. A húgom Jessica - nyolc. Mindig lógott, de nem hagyja, hogy játszani, mert azonnal süllyed a futóhomok. Szereti, „Chwaka, Chwaka, Chwaka”, ami hallható minden alkalommal, amikor szar a fejét. Jessica nem egy rohadt dolog ostor.
- Mark, játszhatnak bármi mást? - Megkérdeztem Joel.
Tudom, hogy ő nem szereti. Megkapta a kürt egy orrszarvú. Ahol, mint undorító!
Mindhárom - Joel, Eric és én - ragadt a szobámban a számítógép, amint véget ért az iskola osztályok. Jessica ült az ablaknál, és olvasni. Az ablakból folyt egy patak a napfény, ami vörös haja látszott csillogni.
- Ka-li-a! - ordítottam, rángatás nyolcadik szárítjuk fejét.
Ka-li-a! - ez az én sírni a dzsungelben. Amennyiben tényleg nem tudom. Egyszer volt a fejemben. Talán feltalálta.
Majdnem belekeveredett az orrát a monitor képernyőjén. Azt kellett hajolnia élesen, hogy elkerüljék a darts, a megolvasztott belém a sűrű páfrányok.
- Ka-li-a! - Megint ki csatakiáltást, megragadva a másik szárítjuk fejét.
- Ugyan, Mark! - nyafogott Erik. - Nem volt más játékokat?
- Azonban Marc - Joel támogatta őt - hacsak nincs sportjátékok? Mondja, hogy „Mad kosárlabda játék?” Ez egy jó játék!
- A "Football mutánsok"? - Eric tapad.
- Szeretem ezt a játékot - I fended őket, nem véve a szemét a képernyőről.
Ezért szeretem a „King of the Jungle„? Valószínűleg azért, mert szeretek repülni szőlővel a szőlő az égen. Igazából, én, mint mondják, zhirtrest. Én rövid és kövér. Csak azért, hogy megfeleljen ennek a vörös orrszarvú. Ezért, látod, és mint semmi más, mint hogy úgy érzi, fürge és könnyen levenni a földre, mint a típus.
De ez is egy különleges játék. Ebben van valami hátborzongató.
Ezen túlmenően, Joel és Eric nem tetszik, mert mindig nyerni. Ma, az első felében a játék egy krokodil lenyelt Joel. Mert ő a rossz hangulat.
- Tudja, milyen játékot vettem apa? - kérdezi Joel. - "Battle Solitaire".
Közelebb hajoltam, hogy a képernyőn. Meg kellett csúsznak át a legmélyebb a futóhomok. Egy rossz mozdulat, és nyelni homok feneketlen mélységbe.
- És mi ez a játék? - Eric kérdezi Joel.
- Ez egy kártyajáték - Joel magyarázza. - Tudod mit Solitaire. Csak itt a kártya harcol egymással.
- Az jó! - Eric csodált.
- Srácok - eltöröm őket. - Megvan most krutnyak. Kuss egy percet, oké? Meg kell koncentrálni. Túl vagyok a legrosszabb futóhomok gödörbe.
- De mi fáradt játszani, hogy - meríti Eric.
Fogtam egy kúszónövény. Toltam, ahogy csak tudtam, és elkapta a másik. Aztán valaki megütött a vállát.
Perifériás látás láttam valami vörösebb és rájött, hogy Jessica. Megint pofonokat engem és kuncogott. Látom a képernyőn, ahogy leszáll. Azt elnyelik feneketlen Quagmirran.
Chwaka, Chwaka, Chwaka. Én nem.
Megfordultam:
- Én viszont! - ő vigyorog.
- Mi lesz, hogy kezdje újra! - Kijelentem.
- Nem, a csövek! - Eric tiltakozik. - Ki hol, és otthon vagyok.
- Én is - Joel felveszi, húzta sapkáját a homlokát.
- Nos, még egy játék, - könyörgök.
- Elég, Mark - mondta Joel, rámutatva, hogy az ablak, ahol a szakadó patakok napfény. - Kimegyünk az utcára.
- Persze - támogatja Eric. - Nézd, milyen egy nap. Gyere hagyja a gyűrűt, vagy valami ilyesmi. És akkor tegyen egy kört a gördeszka.
- Nos, még egy játék - húzza rám. - Még egyszer, és menjünk.
- Majd játszani veled a „King of the Jungle”, - mondta, amikor a haverok elmentek.
- a zsinór végén - ráztam a fejem. - Te nem táplálkoznak kenyér, hadd fulladjon a futóhomok.
- Nem, - mondja. - Megyek játszani, mint kellene. - Ezúttal próbálja megnyerni. Nem hiszel nekem?
Hová menjünk? Nagyon vállalta, hogy neki, mint csöngettek.
- Anyám otthon? - Megkérdeztem, hallgat az ő nyomdokain visszhang.
- Úgy tűnik, hogy a kertben - mondta Jessica.
Lerohantam megnyitni. Talán Eric és Joel meggondolja magát, remélem. Talán, ki tudja, úgy döntöttünk, hogy játszani egy játékot, és a „King of the Jungle”.
Kinyitottam a bejárati ajtót.
És szembe a leghihetetlenebb kaland az életemben.
Előttem állt egy fej.
Az emberi fej. Minden ráncokat és ráncok a bőr. Akkora, mint egy teniszlabda. Halvány kiszáradt ajkak nyúlt vigyorogva. Neck-pántos szorosan pretugo fekete vezetéket. Rezzenéstelen fekete szemei rám bámult.
Szárított fejét. Vsamdelishnye szárítjuk fejét.
Voltam ilyen sokk, annyira túlterheltek láttán a fej saját ajtaját, ami nem azonnal észre a nő, aki tartotta. Ő egy magas nő anyám kora, nos, talán egy kicsit idősebb. Volt rövid, fekete haja csíkos szürke. Viselt hosszú kabát, begombolta, de a meleg idő volt, napos.
Ő rám mosolygott. A szeme nem láttam. Úgy elbújt fekete fekete keretes szemüveg. Ő tartotta a fejét a hajánál - vastag tincs fekete haj. A másik kezében volt egy kis vászon táska.
- Igen ... igen, - feleltem, nem vesz le a szemét a szárított fejek. A képek, hogy láttam, hogy nem néz ki olyan undorító. Ezek ráncos és fonnyadt.
- Remélem, nem ijesztette meg - mosolygós nő. - Annyira szívesen adom azt a lehető leghamarabb, hogy én nem bírtam ki, és kivette a táskát.
- Hogyan. Add nekem? - Azt kérdezte, még mindig nem vesz le róla a szemét.
A fej is, nem veszi el tőlem, ragyogó fekete szemével. Jobban, mint az üveg mackó, mint egy ember.
- A nagynénje küldött Ben - mondta a nő. - Az ajándék.
És ő adta a fejét. De nem fogadta el. Az egész nap összegyűjtött szárított fejét a játékban, de nem tudom megmondani, hogy szerettem volna megérinteni ezt.
- Mark, ki van ott? - Mögöttem volt egy anya. - Ó, helló.
- Szia - köszöntem kedvesen nő. - Benn írtam neked, azt kell, hogy jöjjön? Én Carolyn Holingz. Mi már együtt dolgoznak. A szigeten.