fanfic №17

Cím: Valóban.
Alpha: Ahopää-chan (Tene)
Műfaj: Dráma.
Típus: Jen
Értékelés: PG.
A párosítás karakterek: Gaara, Sasori, oldalon Naruto, Temari, Kankuro, Akemi, Nakiku.
Fontos: Akemi - Lyusioly-chan, Nakiku- az enyém, a többi - MK-sama.
Összefoglaló: Gaara meghal, ezúttal az igazi.
Állapot: Kész.

”... - Ha a sors nem hagyja abba, ha nem kapcsolja be a jövő ... mi lesz, ha meghalok?
- Te viszont egy hófehér hab és láthatatlan szentjánosbogár, örömet az embereknek.
- Köszönöm, olvastam egy történetet Andersen. De nem én vagyok a kis hableány.
- És nem én vagyok az elbeszélő. Ha meghal, a világ egyszerűen veszít egy másik életben.
- A világ felejts el?
- Előbb vagy utóbb feledésbe merült.
- Akkor miért van szükségünk egy ilyen világ. "
(Egy utolsó párbeszéd Luxi-sama)

Gaara felemeli a kezét, és néhány hitetlenkedve nézi a véráram fut le az ujjai között. Ebben az időben, mintha minden igazán. Vajon tényleg meghalt?
Csendes hangok, hangzású a távolban, eltűnt, csak nehéz ütések felé közeledve. Valaki leül mellé, és nagy nehezen elfordította a fejét, látta, hogy a Kazekage hamisan rokonszenves alakja Sasori.
- Akkor halt meg. - Csendesen, nem sok meglepetés.
- Halt meg. - Bólint Sasori figyelmesen nézi Gaara, majd megnézi a homokdűnék, amely mögött mintegy elrejteni halványuló napot. - És te is, már nem a bérlő.
Furcsa, mielőtt Gaara gondolta, hogy haldokló betegek. Ez valójában nem volt kellemetlen, de az emlékek arról, hogy az Akatsuki elfogott szinte elmosódik, és nem tudta megmondani a pontos bizonyossággal.
- Akkor mit keresel itt?
Sasori csendes, és Gaara valahonnan tudja, mit most próbál egy könnyű, enyhe szellő. Sötétvörös szálak mozgatni, kapu fekete kabát gombolva.
- Azért jöttem, hogy a romok, emlékeztetve a házát.
Kazekage összerezzen, alig emelt kézzel kapaszkodott a rock, és körülnéz. Valóban, a romok között. Suna Nem több, nem szűkebb, csendes utcák, terek porított homok. Nem hídon, ahol ki a köveket szünetek satnya, de még zöld fű. Nem szűk ajtók és ablakok könnyű függöny.
Részletek Gaara rohan a palotába, de úgy látja, csak körbe a romos falak. És a falakon kívül, ott, mögötte a tér, fekete lyuk, ha a széles ablakok. Hogy tudta, hogy ez megtörténjen?
- Előbb vagy utóbb, minden átfordul romokat. - Filozófiai jegyezte Akasuna, enyhén mozgó ujjait. Az a szokás, bábosok - Kankuro is állandóan ezzel.
- Minden az igazi? - Egyszer Gaara kérdezte zavartan. A kép szeme előtt remegés, homályos, mint a délibáb. Nem félek a haláltól, de most ez nem olyan, mintha az utóbbi időben. Haldokló nem szörnyű, nem. Csak nem akar.
- Valóban, a Remete. - Sasori bólint, és leül közelebb jogát. Az utolsó napsugarak éget át a testet, és a kő valamilyen oknál fogva, nagyon hideg.
Valóban azt.
Ő nagyon szeretne látni az arcokat testvérek - mosolygós, boldog. Valóban szeretnénk hallani nevetés Naruto, valamint az összes nevetséges. Valóban szeretné látni a provokatív mosollyal Akemi és figyelmes, izzó pillantást Nakiku. Valóban szeretnénk csukja be a szemét, és menj aludni. Ő két évvel alhat békében, de minden este - mintha az első alkalommal: az öröm relaxáló test, az elme bontja.
Gaara, kiderül, tényleg tudta, hogyan kell szeretni. Család, barátok, és az országot.
Valóban képes félénken tétova mosollyal. Itt és most, nézi a lemenő nap, mosolyogva Gaara.
- Mi történik, ha meghalok? Suna életre?
- Suna fog meghalni veled, a Remete. - Sasori teszi a kezét a vállára a Kazekage, vékony ujjak szorításából. A nyaka alá védő - keresztbe homok, fekete, megkövesedett kígyó a földön szalag, mint egy temetés.
És akkor ott a jövőben? Gaara akar kérni, de nincs ideje - Sasori nem zár, csak egy kis ujjai égő váll még perzselő sugarakat.
És a sugarak már. Gaara becsukja a szemét, húzza a kezét. A sötétedő égen mosolyogni azokat, akiket nem tudott megmenteni.
Gaara mosolygott is - ők megbocsátottak neki. Gaara sírás - először az igazi.