Fekete csaj - üdvözlet Werner
Előestéjén május elseje, Werner hirtelen jött hozzánk a késő esti órákban.
Az apa nem jött haza a munkából, anyám és én egyedül. Feküdtem az ágyban kész aludni, amikor hirtelen megszólalt a telefon, akkor a zár kattant, és hallottam egy halk hang.
-. und Jura? - Hallottam a hangját Werner.
- Er schlaft schon! - mondta anya. - Még alszik!
- Nem alszom! - kiáltottam vidáman.
- Aha! - Werner nevetett. - Der ist aber Schlau! ( „Ez ravasz!”)
Werner volt, most egy nagyon ritka látogató és látni akart, és így anyám is örült, hogy nem alszom. Azonnal belépett a szobába. Werner viselt fekete öltöny vörös szegfű a gomblyukában. „Ő volt az szegezte tiszteletére May Day!” - gondoltam. Tudtam, hogy csap - forradalmi virág. És a kezében Werner volt egy kis fényes csokor vörös szegfű. Átadta az anyja.
- Boldog Új Évet! - mondta, és leült az ágyamra.
Részletek Werner fáradt volt, de vidám. Azt lefogyott, és egy kis tan tavaszi ülésein. Az szeme kék árnyékok, mint a hó a grünewaldi, viharvert arccsont élesebbek voltak, sápadt ajkát szorosan együtt, és a haj a fején volt, mint a nap.
- Sokáig akartam látni - mondta -, de nem tudott.
Hallgatott. Valamilyen oknál fogva úgy éreztem, szomorú - talán azért, mert úgy nézett ki, olyan fáradt.
- Meddig fog tartani ez a sztrájk? - anya kérte.
- Közel a vég - mondta Werner. - És meg kell nyerni. - Megint mosolygott. - Itt van a dolog - folytatta, még mindig mosolyogva; mosoly a szemében fellángolt, megvilágítva a finom arca egy belső fény. - Itt van a dolog - akkor valószínűleg hamarosan elhagyja?
- Igen, - mondta anyám. - Nagyon hamar. Joseph visszavonja.
- Hoztam egy kicsit. - Werner zsebébe nyúlt. - A Gysi.
Elővett egy kis csomagot, valami csomagolva egy vékony, selymes papírt.
- Egy perc, hajtsa ki! - átadta nekem.
Azt kibontotta a hosszú papír zörgése - ez a sok - és a közepén a halom egy kis pelyhes csirke! Ő teljesen fekete, rózsaszín csőr! És ott feküdt a vas kulcs: a csirke volt megszokott.
- Milyen vicces! - mondtam. - Black!
- Fekete csajok is - mondta anyám. - Azonban ritka!
- Tudom - mondtam. - Láttam Vanya a ház!
- Szeretem ezt a csajt emlékezteti Gysi - Werner mondta. - Ugyanaz a kis fekete, mint ő.
És azt is láttam, hogy a csirke hasonló Teri!
- Head-ka meg! - Werner mondta.
Felvettem a kulcsot, matatott az oldalán a csirke csiszolt vas sterzhenek és elindul. Aztán meg azt az éjjeliszekrényre az ágy mellett, és elkezdett táncolni csirke szórakozást! A gyomra lágyan zümmögő, és kilépett az üveg rózsaszín mancsát, hullámzó kutsymi szárnyakkal és elfordította a fejét.
Néztem ezt a nevetséges csirke, és látta maga előtt Gysi, és a házunk a Kuznyeck, és Műemléki Vorovsky. Valahogy éreztem, rögtön, hogy megyünk!
Amikor a csirke már megnyugodott, Werner azt mondta nekem:
- kérem, hogy adja át Gysi! Amint látni vele, csak nem tudom! És üdvözlet kell szállítani Moszkva, - mondta. - És a Vorovsky. Nos, most menj aludni!
- Nem akarok aludni! - mondtam. - Nagyon szeretlek még nem láttam!
- Lehet itt ülünk egy kicsit? - kérdezte Werner nézett anyjára.
- Persze! - felébresztette őt.
Anya gyorsan főzött kávé, tegye a gőzölgő kávé pot és a csészét a lámpát az éjjeliszekrényen, és környékén telepedtek Werner fotelekkel. Beszélgettek, és tekertem magam egy takarót és hallgat.
- Nehéz lesz Holnap - mondta Werner. - már minden ment simán.
- Minden rendben lesz! - mondta anya.
- A rendőrség a lábukon - Werner mondta. - Mindenütt kémek. Valamint a fasiszta gengszterek is valamire.
- Hol van az a gyűjtemény? - anya kérte.
- Mi már elterjedt a pletyka, hogy a gyűjtemény, a Tiergarten. de ez a cél! Találkozunk az állomáson, és menjen át itt, az Ön által.
Aztán elaludtam! Csak nem értem, hogy elaludtam, így gyorsan! Még mindig nem engedheti meg magának megbocsátani!