Erin Hunter - olvasható az ingyenes ebook
Erin Hunter
Macska-Warriors - Új Prophecy.
Book 3. Dawn
prológus
A csillagok ragyogtak hidegen az erdő, meztelen késő Listopad. A lombtalan aljnövényzet villant árnyékok - sovány sziluettek, vakolt nedves a reggeli harmat haj. Macskák szivárgott át a csupasz ágak, mint a víz a nád. Rég elmúltak azok az idők, amikor alatt bőrük hengerelt halmok izmok; Most elvékonyodott éhség gyapjú nyúlt éles, kiálló csontok.
Tüzes vörös macska, aki vezette a komor felvonulás, felemelte a fejét, és felhívta a levegőt. Az ajkai összepréselte undorodva - alkonyatkor szörnyeteg elhallgatott, de az elviselhetetlen bűz áthatja minden ág és minden levél az erdőben fakó.
Vörös macska elfordította a fejét enyhén és lélegzett örömében az illata menetelő mellé barátnője: ő ismeri a natív meleg, összekeverjük a bűz a gyűlölt kétlábú, megkönnyíti a légzést. Homokvihar makacsul átrendezésével lábak, próbál, hogy ne lépjen, hogy lépést tartson a társa, de a megdöbbentő beszélt besson¬nyh éjszaka és többnapos éhezés.
- Firestar - lehelte rekedten néhány lépésben. - Gondolod, hogy a lány képes lesz megtalálni minket, ha jön haza?
Red Cat fintorgott, mintha rálépett egy tüskés.
- Majd csak meg kell imádkozni róla, Pe¬schanaya Storm - egy alig hallható hangon mondta.
- De hogyan kitalálni, hol kell keresni? - Pes¬chanaya Storm nézett széles szürke macska, aki éppen egy kicsit messze van. Mit szólsz hozzá, Graystripe? Azt hiszem, ha mentünk?
- Nyilvánvaló, hogy - morogta az óriás szürke.
- Miért ilyen bizalom? - robbant Firestar. - Nem kellene hallgat meg, és küldjön egy járőr keresési Lictvichki!
- A elvesztésének kockázatát is őt? - egy kérdés, amit válaszol Graystripe.
Firestar lehunyta a szemét, mintha egy ütést, és gyors léptekkel a sötét úton.
Homokvihar szinte észrevétlenül megrázta a farkát, és felsóhajtott.
- Ez volt a legnehezebb döntés élete - bizalmasan suttogta a fülébe Graystripe.
- Ő a vezetője, és így köteles először, gondolom a törzs - sziszegte szürke macska.
Homokvihar elfordult egy pillanatra, és azt motyogta alig slysh¬no:
- Hány macska elvesztettük posled¬nyuyu a hold!
- Úgy látszik, a szél vitte a szavakat Firestar, mert hirtelen megfordult, és azt sziszegte nézett szigorúan a társaira: Reménykedjünk, hogy legalább a veszteség erdei törzsek, hogy okosabb! Talán ebben a Tanács képes leszek meggyőzni őket, hogy csak az Egyesült tudjuk protivosto¬yat halál!
- Milyen egyesület mondod. - voz¬muschenno felhorkant vánszorog vissza bu¬ry csíkos macska. - Talán elfelejtette, hogy már válaszolt a szomszédok, amikor az utolsó alkalommal, amikor elment raz¬govarivat velük? Tribe of the Wind, és még akkor is alig vonszolta lábait az éhség, de olyan elkeseredett, bud¬to hívta meg őket enni a saját kiscicák és dobja a vének a cserben! Ők túl büszke arra, hogy elfogadja a mások segítségére!
- Azóta a dolgok sokkal rosszabb, Füst - kifogásolt homokvihar. - Mielőtt még te¬per amikor kölykök meghalnak a büszkeség. - aztán ispugan¬no zihálva elhallgatott, rájött, hogy ez a felesleg. - Sajnálom, Füst - bűnösen pro¬bormotala nem nézett fel.
- Emlékszem, hogy az tűk éhen halt - tompa morgás füst. - De még a halála meg engem megemészteni azt a tényt, hogy a ThunderClan engedelmeskednie kell valaki másnak a megrendeléseket!
- Senki nem fog prikazy¬vat nekünk semmit, - fáradtan mondta Firestar. - Mi csak segíteni egymásnak. Szezon csupasz fák nem a folyóba. Kétlábú szörny ijedt távol a játékot, és hajtotta el a vadászterület. Ezek mérgezett mindent osta¬los az erdőben, úgyhogy nem tudunk anélkül stra¬ha megvan a szerény zsákmányt. Nem tudjuk túlélni egyedül!
Hirtelen, a csendes suhogása ágak felrobbant oglu¬shitelnym ordít, és Firestar brosil¬sya lendült a földre, ijedt fülét.
- Mi ez? - súgtam homokvihar.
- Ez valahol a Four Trees! Valami baj van! - kiáltotta Graystripe.
A felejtés minden mást, megszökött mes¬ta és rohant előre, Firestar rohant utána. A többi macska is kocogott a lejtőn, és felszaladt a dombtetőn, hirtelen megdermedt, döbbenten bámult a tisztáson.
Rémes kísérteties fény, sokkal fényesebb, mint a holdfény, dühösen üti fatörzsek között négy óriási tölgyek, hogy mivel a Veli¬kih Tribes tartottuk csendes szent tisztáson. A sötét, hátborzongató szemében égett hatalmas szörnyeket húzódott meg a tisztás szélén. Szent Rock - egy hatalmas, sima kő, amely minden teliholdkor fordult a vezetők a törzsek gyűltek össze a Tanács macskák, most mintha kicsi és védtelen, mint egy kiscica, kiszaladt a közepén a dübörgő Trail.
Kétlábú surrantak át a tisztáson, hangos kiabáltak egymással. Hirtelen egy új hang, mint egy magas hangú nyögés áttört a hideg éjszakában. Ugyanabban a pillanatban egy kétlábú felemelte a nehéz comb, és ő rettenetesen villant a sugarak az élettelen világban. Biped lábát szorította a törzs a legközelebbi tölgy és a finom por ömlött fából, mint a vér a sebből. Szénsavas mancs vad üvöltéssel gyötri egy ősi tölgyfa kérge, egyre mélyebbre és mélyebbre üregi testébe, majd a kétlábú valami kiabáltak, és fülsiketítő csattanás söpört végig a tisztáson, egy pillanatra, tompa hörgés ozhiv¬shih szörnyek. Óriás tölgy megremegett, és elkezdte, hogy inkább a földön - először lassan, majd egyre gyorsabban és gyorsabban, amíg teljesen összeomlott. Csupasz ágak utolsó remegett uda¬rivshis a fagyos földre, majd fagyott a halott csend.
- Nagy csillag törzs megállítani őket! - kiáltotta egy homokvihar.
De a csillag ősei voltak hallgatott, mintha nem látta, hogy mi történik a szent tisztáson. Csillag csillogott hidegen a kék-fekete égen, amikor Biped lassan odasétált egy másik tölgyfa, és felemelte a mancsát az új büntetés.
Fagyasztott és terror, a macskák nézett ki, mint Biped megvalósítja munkáját, amíg az utolsó tölgyfa nem esik a földre. Sacred tisztás nem volt több. Ez nem lesz olyan hely, ahol minden teliholdkor találkozott számtalan nemzedék erdei macskák. Négy hatalmas tölgyfa feküdt a földön, és az ágak kötik halál. A tisztás szélén boldogan ordított a szörny, bármely pillanatban készen, hogy rohan a törekvés a játék, de a macskák még mindig áll a domb tetején, nem teljesen a mancsát le a földre.
- Erdei halott - az első a hangját homokvihar. - Mi már nincs több remény.
- Férj - csendesen Firestar, és a szeme csillogott hidegen fordult a törzsét. - A remény mindig - mondta határozottan emelte fel a hangját. - Nem fog meghalni, amíg életben van négy erdei törzs!
1. fejezet
Az első illata mocsaras érezte Rook.
Dawn részt, az első nap rózsaszín színű fű harmatos. Bástya sem szólt egy hang, de Mókus látta füle nem bírja, és olyan volt, mint och-nulsya unalmas melankólia, amely továbbra is minden alkalommal halála után fecskék. Sötétszürke oru¬zhenosets meggyorsította lépteit, sietve gyorsan spus-titsya le a dombról, és belevetik magukat a sűrű fűben. Mókus kinyitotta a száját, a lélegzetét mélyen, és úgy érezte, a hideg szél ismerős illatot hanga és rekettye. A lány bólintott, és a Blackberry és hurrikán Ryzhinkoy po¬mchalas törekvés Rook. Most mindannyian szagát a sivatagban, és megérti, hogy a hosszú, fáradtságos út po¬doshlo majdnem a végén. Öt macskát csendben, megállt a területének határára a törzs a szél. Mókus pillantást a Blackberry, aztán a szemét Ryzhinku, komor harcos törzs az árnyék. Mellette állt vihar szürke harcos RiverClan csendben, a szeme elcseszte ellen a jeges szél. De a mohó, a legszenvedélyesebb szemmel nézett rá füves ro¬dinu törékeny sötétszürke Rook.
- Azt nem jön vissza, ha nem Las¬tochka - suttogta.
- Meghalt egy dicső halál - nyersen préselt Hurricane.
Mókus önkéntelenül összerezzent a fájdalomtól, prozvu¬chavshey a hangjában. Fecske nővére volt Uraga¬na. Meghalt, hogy megmentse a barátait a szörnyű ragadozó, tartsa sakkban egy csapat hegyi macska, amely az utasok találkozott az átmenet során a sziklák. A hímek nevezték magukat Clan of alá a víz, mert éltek pe¬schere vízesés mögött. Azt is imádták voi¬nam-ősök, csak nem csillag törzs és klán Végtelen Hunt. Borzalmas hegyi macska számos holdja egymást követő elpusztította a klán, egyik a másik után elrabolt harcosai. Amikor ismét robbant be a barlangba, bátor Fecske tudott leválni a test egy éles kődarab, és lesújtott vele a fejét egy ragadozó. Sajnos, ugyanakkor leesett és meghalt. Most pihent köves talajon területén egy másik klán, a vízesés mellett. Hagyja, hogy a zaj a víz jelzi pa¬dayuschey útját egy csillag törzs!
- Ilyen volt a sorsa az ő - csendesen zameti¬la Ryzhinka.
- Az ő sorsa, hogy befejezze az utazás vme¬ste velünk! - dühösen kiáltotta Rook. -
Starry törzs választotta őt, hogy otys¬kat place-hol-süllyedő napozás és hallani proro¬chestvo Midnight! Azt nem kellett volna meghalni ra-di teljesítése próféciája másik klán!
Hurricane megközelítette a Hrachik dörzsölte az arcát ellen kócos szürke oldala.
- Ez harcos legyen bátor és hajlandó feláldozni - eszébe szomorúan. - Ez megköveteli, hogy katonai szolgálatra. Neuzhe¬li szeretné lenyelni másképp cselekedett?
Rook hallgatott, nézte a lila ve¬reska, lobogott a szélben. A füle na¬storozhenno remegés, mintha azt próbálta just-in lichit szél fütyülve édes hang fecskék.
- Fuss!
Mókus ugrott előre, és repült a satnya fű, sietve gyorsan befejezni a hosszú pute¬shestvie. Ő csak nem tudott várni, hogy az apja, Firestar újra. Egyszer találkozni vele? Ha a gondolat, hogy még Mókusok párna a láb viszketett az izgalomtól. Amikor Ezhevi¬koy döntött, hogy elhagyja az erdőt, hogy nem mondja el senkinek, hogy hová megy és miért. Csak Belochkin Leafpaw testvér tudta, hogy a csillag ősök iz¬brali egy macska minden erdei törzs és elküldte őket a keresést egy hely-hol-süllyedő-sun teljesítette a jóslatot éjfélig.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51