Mit jelent az a sors és a sorsa Anyegin és Tatjána, így mi a jelentése a regény
Azt állítják, a karakterek és az általános értelemben vett regény
• Mit jelent az a sors és a sorsa Anyegin és Tatjána, így mi a jelentése a regény?
A válasz erre a kérdésre a kritikusok, irodalmárok, az olvasók az elejétől függött a válasz egy másik kérdés: „Milyen lelki úton hősök, függetlenül attól, hogy a változó befolyása alatt életkörülmények és milyen irányban, ha talál magának?”
Viták Anyegin
Két szempontból is már régóta kifejezésre a Anyegin.
One - Anyegin, nem elégedett meg, hogy bármi ad neki egy társadalom, amelyben elutasította a lehetőséget, hogy szolgálják őt, igazságtalan és önző fölé emelkedő ez, mégis önző, nem találja magát, bár szenved értéktelenség és a magány.
A másik - a hős fájdalmasan, lépésről lépésre, mentes a morális elvek, lelki erő a társadalom és újjászületik egy új életet.
Tehát, ha azt szeretnénk, egy regény lelki stagnálás és a halál (az első változat), vagy egy új feltámadás, megújulás karakter (második) változat).
Érdemes elolvasni az kritikusok és irodalomtörténészek körülbelül Anyegin, és ellenőrizze, hogy az érvek, amelyekkel igazolják véleményüket a hős.
A legtöbb közvélemény teljesen szüntetni, Anyegin szív és a lélek, láttam őt, mint egy ember hideg, száraz és egoista a természet. Nem lehet rossz, és görbe megérteni az embert. Kóstolja meghalt Anyegin érzéseket, de csak oholodila eredménytelen szenvedélyek és kicsinyes örömöket.
A szíve parázsló szikra remény - ismét emelkedni, hogy frissítse a csend, a magány, a természet veszi körül; de hamarosan észrevette, hogy a változás a helyeken nem változik a lényege a visszafordíthatatlan, és nem a mi függ a körülményektől.
Bebizonyítottuk, hogy Anyegin nem hideg, nem száraz, nem egy szívtelen ember, de eddig elkerülte a szót önző - és mert a felesleges érzéseit, szükségleteit bírság nem zárja ki önérdek, akkor azt fogja mondani, most, hogy Anyegin - szenvedő egoista.
Ezt nevezhetjük önző önkéntelenül; az ő saját érdeke az, hogy az úgynevezett «Fatum» (rock).
Itt igaz szenvedés nélkül buskins nélkül gólyalábasok, nem drapériák, nem mondatok, szenvedés, amely gyakran nem veszi nem alszik, nincs étvágya, sem az egészségügy, de ez a rosszabb!
A huszonhat éve, hogy menjen át annyira, nem íze az élet, fáradt, fáradt, nem tett semmit, hogy elérje ezt az abszolút tagadás anélkül, hogy bármilyen meggyőződés: a halál! De Anyegin nem volt rendeltetése, hogy meghalni nem megízlelvén a csésze az élet: a szenvedély erős és mély volt, nem lassú gerjeszti szunnyad kín erő lelkét.
A levél Anyegin, Tatyana égő szenvedély; benne nincs irónia, sem világi mérsékelt, világi maszk. szenvedély elfojtotta benne a félelem, hogy nevetséges. A regény végén Tatiana szemrehányást, és az olvasó, hogy részben örökre Anyegin a legkegyetlenebb pillanatában életét.
Mi történt Anyegin akkor? Ne felélesztette a szenvedély az új, nagyobb összhangban emberi méltóságát a szenvedés? Vagy megölt minden hatáskörét a lelkét, és sivár szomorúság vált egy halott hideg apátia? - Nem tudjuk, és mit tudunk, ha tudjuk, hogy a természet erői nélkül maradt egy alkalmazást, egy élet értelmetlen, hanem egy új vég nélkül?
• Do Belinszkij Anyegin csalódás úgy őszinte, komoly? Mivel magyarázza az okokat, önzését, üresség? Esetleg, a kritika, a gondolat, a hős emelkedni? Hogy ő nőtt szeretni?
... elején a vers még mindig félig fátyol és világi emberek, és túl kevés még mindig él, hogy van ideje, hogy teljesen lemondani az élet. De ez már kezd a látogatást, és zaklatni
Bes nemes unalom titok.
A semmi közepén, a szívében az országot, akkor biztosan nem otthon, ő nincs otthon. Nem tudta, mit kell tenni itt, és úgy érzi, mintha ugyanabban a vendégeket. Később, amikor vándorol vágy szülőföldjén és idegen földön, ő, mint egy ember vitathatatlanul okos és tagadhatatlanul őszinte, több érzés, és maga elé egy idegen. Igaz, ő szereti a szülőföldjét, de nem bízik meg. Persze, hallottam a családi és az ideálok, de nem hiszem. Úgy véli, csak a teljes lehetetlenségét bármiféle óta dolgozik a hazai pálya, és azok, akik úgy vélik, ezt a lehetőséget - és akkor, mint most, a néhány - nézd szomorú megcsúfolása. Lena megölte csak a blues, ki tudja, talán a blues a globális ideális - túl a mi véleményünk, valószínűleg nem is. Tatiana nem: ez a típusú szilárd, álló vállalatnak a talaj.
... De módon lenézni azt tette, amit Anyegin nem is tanult meg Tatiana, amikor találkoztam vele először a pusztában, egy szerény módon tiszta, ártatlan lány, annyira félénk előtte az első alkalommal. Nem volt képes különbséget tenni a szegény lány a teljesség és a tökéletesség, sőt, lehet elfogadni „erkölcsi embrió”. És ő volt az embrió, így utána levélben Anyegin majd! Ha van egy morális embrió a vers, úgy, hogy természetesen ő maga, Anyegin, és ez tagadhatatlan. És valóban nem tudta megtalálni őt, hacsak nem tudja az emberi lélek? Ez egy absztrakt személy, nyugtalan álmodó életében. Nem ismerte fel őt, majd Szentpéterváron, a képében egy nemes hölgy, amikor szerint neki egy levelet, hogy Tatiana „megragadta a lélek minden tökéletes.” De ezek csak szavak: ez történt az életében az általa nem ismerik fel és értékeli azokat; hogy a tragédia a regény.
Fjodor Dosztojevszkij. Pushkin (Esszé). 1880
• Mi az, Dosztojevszkij szem előtt tartva, a tragédia a regény? Mivel magyarázza az okokat pusztulás Anyegin? Folytatva beszédében, amelynek szövegét mutatja, hogy felhívja Anyegin „örök vándor”. Mit gondol, miért?
Fejlesztési evolúció Anyegin halad keresztül három szakaszban megy keresztül, három teszt. Ezekben a vizsgálatokban, a változó régi képet és nevelte karakter az új alapokon. Ezek a vizsgálatok - a bűncselekményt a valódi tudás és a szeretet a haza.
A bűncselekmény az elején egy fordulópont a fejében Anyegin. Ő volt kiütötte a szokásos kerékvágásból. Mélabús új értelmet kap. Úgy folytatja a kép a halott, gyötrődő lelkiismerete, és ez így van már távolodik a régi környezetben. Ő vezeti ki a falu. Lena vér között terült Onyegin és a környezet, amelyhez tartozott az első fejezetben.
Mély Anyegin hozzáállás, hogy a hazát az élet volt, hogy az eredmény az ő útját. Tehát Anyegin nyit egy új világ: többé már nem egy zárt kör szalonok és szekrények, leválasztjuk a hazájában, és a nagyon is valós ország és a város és a vidék.
Anyegin megszabadult a járom a világi környezetben, újjáéled egy hiteles ember. Nyilvánvaló, hogy az ilyen Anyegin volna - sőt, meg kell beleszeret Tatiana, és szerette őt. Ez volt a rendeltetése, hogy szeretik őt, és ő talált rá, mint az igazi örökség, mint a virágzás a lélek, mint a fiatalok, és a fényerőt a szellem. Puskin mért az üresség, hogy a kultúra, hogy a három elem, amelyek meghatározzák a törekvések méltó embert bezárult előtte, három nagy szenvedély: a szabadság, a kreativitás (vers), a szeretet. Mindhárom szféra kreatív szellem Anyegin kinyitotta a nyolcadik fejezetben.
Gukovskij. Puskin és a problémák realisztikus stílusban. 1957
• A pontszám Anyegin?
Viták Tatiana
Tatiana nem többszótagú jellegű, de mély és erős. A Tatiana nem rendelkezik ezekkel a fájdalmas ellentmondások, melyek szenvednek túl bonyolult jellegét; Tatiana létre, ha az összes egyetlen darabból nélkül szennyeződések és pridelok. Az egész élet hatja át, hogy az integritás, az egységet, hogy a világ művészeti alkotó legmagasabb méltóságát egy műalkotás ...
Az egész belső világa Tatiana rejlik a vágy a szerelem; semmi más nem beszélt az elméjét; elméje aludt, és csak nagyon komoly bánat életet lehet majd felébreszteni, majd tartani a szenvedélyt, és alárendelni a számítás prudenciális erkölcs. Vadon élő növény, akkor magára hagyott Tatiana épített saját élete, vákuum, ahol a lázadó égett felfalja saját belső tűz, hogy az agya nem foglal el semmit.
Tatiana hirtelen úgy döntött, hogy írjon Anyegin: széllökés naiv és nemes; de a forrás nem az elme, és a tudattalan: a szegény lány nem tudja, mit tegyen. Minden betű Tatiana igaz, de nem minden egyszerű. Ötvözi könnyű igazságait a legnagyobb szépség és az érzések és cselekedetek és kifejezések. Látták Tatiana kiürített ház Anyegin (hetedik fejezet), és az érzéseket ébresztett benne hagyta ezt a házat, tartozik a legjobb helyek a vers és az értékes kincs az orosz költészet.
Tehát, Tatiana, végül elkövetésére tudat; Felébredtem elméjében. Ő végül rájött, hogy van az emberi érdekek és a bánat, de az érdekei a bánat és szenvedés a szeretet. Látogatás a ház Anyegin és olvassák könyveit elő Tatiana a degeneráció a falusi lányok divatos hölgy, aki annyira meglepődött Anyegin.
Mint a szív és lélek
Én jól érzem magam rabszolgának?
Ezekben a versekben, és hallani a félelem hírnevét a nagy világban, és a következő ilyen esetben olyan megdönthetetlen bizonyíték a legmélyebb megvetést több fényt. Micsoda ellentmondás! És csak szomorú, mind igaz, Tatiana.
... Tatiana nem szereti a fényt és boldogságot pochli örökre hagyja, hogy a falu; de míg ez a világ - elméje mindig bálványképmásával és félnünk az ítélettől mindig erényét.
De adtam egy másik,
Soha nem fogom elhagyni őt.
Az utolsó vers csodálatos - valóban a végén koronázza meg a munkát. Ez az igazi büszkesége a női erény! De adtam egy másik - ez adott. és nem adta meg magát. Örök hűség - kinek és miért? Hűség az ilyen kapcsolatokat, amelyek alkotják káromkodás érzéseit a nőiesség és a tisztaság, mert néhány kapcsolatok nem megszentelt szerelem, nagyon erkölcstelen. De valahogy minden összeragasztva: a költészet - és az élet, a szerelem - és a házasság az élet a szív - és a szigorú teljesítését külső kötelezettségek, belső óránkénti megsértik. Nő élete leginkább a szív az élet; Szeretem - élni, és áldozatot - szeretni. Mert ezt a szerepet, által létrehozott természet Tatiana; hanem a társadalom újjá.
• Mi szerint a kritika, a mélysége Tatiana természet?
• Milyen változások történtek meg? Mi az oka ezeknek a változásoknak? Végül (figyelem!), Mint a kritikus értékeli a viselkedését a hősnő az utolsó találkozó Anyegin hogy hisz neki? Miért elutasította őt? Mi okozza ezt?
• Egyetért az utolsó szó a fenti állítások kritika, különösen, ha azok egy kicsit újjáépíteni, vagyis „a boldogság által létrehozott természet Tatiana, hanem a társadalom újra meg?”
A halhatatlan vers a regény költő ábrázolta őt, hogy keresse fel a házát egy ilyen csodálatos és titokzatos neki személy, én nem beszélek a művészi, elérhetetlen szépség és mélység ezen versszak. Itt van az irodájában, úgy néz ki, az ő könyveit, dolgok, tárgyak, és megpróbálta kitalálni rá a lelke, hogy megfejtse a rejtélyt, és „erkölcsi embrió” megáll, végül, elgondolkozott egy furcsa mosollyal, egy előérzete megoldása a rejtvényt, és az ajka némán suttogták:
Ó, ha ő nem egy paródia?
Igen, ő volt suttogni, ő kitalálta. A St. Petersburg, majd, miután egy hosszú találkozó az új, ez már elég tudja. By the way, aki azt mondta, hogy a világi bíróság életet megrontó megérintette a lelkét, és hogy ez egy társasági hölgy san és az új világi gondolatok részben oka annak elmulasztása Anyegin? Nem, ez nem így volt. Nem, ez ugyanaz Tanya, a régi falusi Tanya! Ő nem romlott, ez azonban éppen ellenkezőleg, rettegj etoyu buja élet Petersburg, és kényszerítik a szenvedés; utálja a méltóságot a társadalom hölgy, és aki a bírák másképp, nem érti, mit akar mondani Puskin.
És azt mondja határozottan Anyegin:
De adtam egy másik
És soha nem fogom elhagyni őt.
Ezt fejezik ki, mint egy orosz nő, ez a apoteózisa. Ez fejezi ki az igazságot a verset. Ó, nem szólt egy szót róla vallási, a kilátások a házasság szentsége - nem, ne érintse. De mi legyen az, ezért nem volt hajlandó követni őt, annak ellenére, hogy azt mondta neki, hogy „szeretlek”, vagy azért, mert „egy orosz nő” (inkább, mint a déli, illetve a francia ilyen) , nem képes egy merész lépés nem tudja megtörni a kötéseket, nem tudja, hogy feláldozza a lenyűgöző kitüntetéssel, a gazdagság, világi érték, feltételei alapján? Nem orosz nőt elsodorta. Orosz nő bátran menjen utána, hogy mit kell hinni, és ő bebizonyította. De ő „adott egy másik, és soha nem hagyja el őt.” Kinek mi igaz? Mi adó? Igen, ez igaz, hogy az általános, a férje, egy becsületes ember, szeretni őt, tisztelem őt, és büszke. Hadd „könyörgött anyjának”, de ő, és senki más, beleegyezett, ő, ő megesküdött rá, hogy egy becsületes feleségét. Hadd feleségül kétségbeesés, de most már a férje, az árulás az ő fedezi a szégyen, szégyen és megöli. És hogyan lehet az emberek létre saját boldogságát a szerencsétlenség a másik?
Fjodor Dosztojevszkij. Pushkin (Esszé). 1880
• Mivel Dosztojevszkij magyarázza a kapcsolatok Tatiana és a magasabb fény? Van Tatyana Anyegin hatása alatt társadalom elutasította? Mi szerint Dosztojevszkij, a belső intézkedése indokairól?
A vita folytatódott a huszadik században. Íme néhány mondat:
Gukovskij. Puskin és a problémák realisztikus stílusban. 1957
A szemében Tatyana Anyegin, ennek ellenére folytatta, hogy szeretem őt, akkor már mindegy, nem az az ember arról álmodott, és amelyet ő írt levelében zavart. Anyegin majd elmagyarázta az okokat, hogy elutasítja a szerelmét, de közömbös maradt belső világa, hogy annak elismerését. - neki könyörgés, ejtik az ilyen fájdalmat. Év telt el. A levelet az Anyegin, ő már csak magyarázat a megkésett szerelem, de még mindig semmi, hogy az érintett személyiségét, saját sorsát, az ő belső világa. Elég csak összehasonlítani a két betű - Tatiana és Anyegin, hogy a kifejezés a lelki gazdagság, a vallomás egy fiatal lélek, az első és a második - csak egy nyilatkozatot a szeretet, hagyja, hogy egy őszinte és szenvedélyes, de még mindig mentes a személyiségének megértésében. ami meg van írva. Mindez megmagyarázza, hogy miért Tatiana, nem tagadva minden Anyegin „büszkeség” (abban az értelemben, a tudat, az önbecsülés), vagy „egyenes becsület”, látja az ő érzése sértő szenvedélyt, amivel nem tud megbirkózni.
VS-mail. Kreativitás Puskin. 1984
Tatyana élet - nem oldódik a automatizmus ritualizált sorozat napig nem identitás elvesztése, betiltották magukat a választás szabadságát, és önkéntesen elfogadott bravúr ... következtében a személyiség fejlődését, a folyamatos erőfeszítések erkölcsi választás a legnehezebb utat.
Fidelity mutatvány, ami készségesen elfogadja a hősnő Puskin természetesen tágabb családi hűség kérdéseket. Ez lehetővé tette reagáló Kiichelbecker paradox, hogy egyenlőségjelet Tatiana 8. fejezetben Puskin: „A költő az ő 8. fejezetben hasonló Tatiana magát: a líceum társa, egy férfi, aki vele nőtt, és tudja fejből, mint én, mindenhol érezhető érzés , akit Puskin tele volt. "
Lotman. Az iskolában, a költői szó. 1988
• Mi az Ön véleménye, a regény és a VIII vezetnek oly sokféleképpen értelmezik a szereplők viselkedésében? Kinek érvek úgy tűnik, hogy meggyőzőbb?