Tűz 1972-1911, 44. oldal
- Lina, menj nézd-ka, hogy Emile a mihaszna - mondta anyám.
Lina bal és nem tért vissza. Végül megjelent az ajtóban, és megvárta, amíg mindenki figyelni rá. Azt akarta, minden ugyanabban az időben hallotta a megdöbbentő hír, hogy ő fog mondani.
- Mi a baj? Miért állt ott, mint egy bejegyzést? Valami baj van? - anya kérte.
Lina titokzatosan mosolygott.
- Van, hogy mi történt. Igen, van, nem tudom, mit mondjak. De csirkék valamit is, az biztos, hogy meghalt. A petuh- részeg! És részeg puhány! És Emil.
- Mi a baj Emile? - aggódva anyja Emile.
- Emil. - Lina mondta, és mély lélegzetet vett: - Emil túl részeg.
Mi történt azon az éjszakán Kathulte egyenesen nem szavakkal leírni!
- Ó, ó, ó! Ezek a szegény fickók Svensson Kathulta! Emil, goryushko övék, berúgott, és megöl minden csirke! Oh, oh, oh.
Alfred volt az egyetlen, aki nem vesztette el a fejét. Amikor Lin volt vele a szörnyű hírt, ő, valamint az összes kirohant a házból, és azonnal megtalálta Emile. Fiú feküdt a fűben mellett egy puhány és egy kakas. Igen, Lina igaza volt: Emile, sőt, már halott volt részeg. Ott feküdt a szemét forgatva, és dőlve egy puhány. Nyilvánvaló volt, hogy ő a rossz. Anya sírva keserű könnyek, látta, hogy a kisfiú olyan szegény és szerencsétlen, és azt akarta, hogy azonnal vigye el a szobában. De Alfred, aki sokat tudott ilyen kérdésekben, azt mondta:
- Még mindig jobb, hogy maradjon a friss levegő!
Az egész este Alfred leült a tornácon, kezében térdre Emile. Segített a fiú, amikor hányt, és vigasztalták őt, amikor sírt. Igen, időről időre, Emil magához tért, és sír. Ő hallotta, hogy részeg, de nem tudta megérteni, hogyan történhetett. Emile nem tudta, hogy amikor a cseresznye, hogy pálinkát, és hagyjuk erjedni megfelelően, bogyók lesz részeg, és berúgni őket. Ezért Emile anya és azt mondta neki, hogy eltemesse a gyümölcs „egy halom törmelék, hanem ette meg őket, egy hajszál, mint egy kakas és puhány. Ez az, amiért most feküdt ott, mint egy napló, Alfred ölében. %
- Hogy van, Emile? - Kértem Alfred látni, hogy Emil kinyitotta a szemét egy kicsit.
- Ne aggódj, még életben van - suttogva mondta Emil. - De ha én meghalok, akkor, Alfred, hogy Lucas.
- Nem hal meg - magabiztosan megígérte neki Alfred.
Nem, Emile nem halt meg, nem halt meg, és mihaszna, meghalt és egy kakas.
De mi a legmeglepőbb, még csirkék túlélte. Úgy történt, hogy a bánatos anya még küldött egy kis pajta megyek megbüntetni őt, hogy a kosár tűzifa. Az út mentén, Ida sír - ez is, sőt, kiderült, hogy egy szomorú éjjel. De ő bement az istállóba, sírt még: valójában egy fa fedélzet holtan Lotta béna.
- Szegény Lotta! - Ida sajnálatát fejezte ki a csirkét és kinyújtotta a kis kezét, megsimogatta Lott. És el tudja képzelni - Lotta életben. Kinyitotta a szemét, egy dühös vihog leugrott a fedélzeten, és bicegett az ajtót. Ida fagyasztott kábultan, nem tudta, mit gondoljon. Wow! Talán ő mágikus kezek, akik tudják, hogyan kell csodákat és emelje fel a halott.
Emil gyász, senki sem vigyázott csirke, és még mindig feküdt a fűben. De aztán jött a Ida és megsimogatta egymást váltva, és csirkék élt és felugrott egyik a másik után. Igen, igen, mert valójában nem dobja halott, de csak elájult a rémülettől, amikor a sertés rohanni utánuk néha előfordul, csirkékkel.
És Ida büszkén sétált be a konyhába, ahol sírás és kesereg a szülei: Most legalább volt, hogy porasskazat.
- Nos, legalább a csirkék, én feltámadt a halálból, - mondta elégedetten.
Másnap reggel a kakas, és a puhány, és egy kicsit Emil jött érzékeiket, de a kakas nem énekelni három napig. Igaz, ő próbált időről időre, hogy énekelni, de nem „Ku-ka-re-ku” nem ment, de csak undorító „ki-ka-le-ku”, amit nagyon szégyenlős. És amikor ez a csirkék nézett rá szemrehányás, hogy kakas félénken bujkál a bokrok.
Egy mihaszna nem szégyelli. Ami Emile, ő egész nap volt egy zavaros megjelenés.
- Valya részeg egy disznó! Jó, mit mondani! - Lina ugratták. - Két disznó. Tehát most fogom hívni.
- Bite a nyelved-ka - mondta Alfred, és Lin azonnal elhallgatott.
De a történet a részeg cseresznyével még nem ért véget. Délben, a kapuk vezet be a Kathult felvonuló három férfi az erő, a tanács tagjai a Társaság lonnebergskogo józanság. Igen, igen, ez igaz, nem tudom, mi ez a dolog ez - a Társaság a józanság. De meg kell mondanom, hogy a régi időkben ez volt valami, amit sürgősen szükség, és LØNNE Berg és szerte a Smålandban. Belépés a józanság keményen dolgozott, hogy megszüntet egy szörnyű részegség hozza balszerencse, hogy olyan sok ember a múltban, és még ma is.
- Még egy rossz dolog történt Emil. Nem ártana neki egy verés a mi esti találkozón.
És apa Emile egyetértett. Nem mintha örült, hogy a gyülekezet nem túl szép, ha