Nagyi burgonya - a fronton
Nagyi hozza egy gőz gőzölés serpenyőben a burgonya darab olajat. Nagypapa egy fakanállal, hogy tisztítsa ki a tartalmát egy konzervdoboz egy pörköltet. A lemez hamarosan kezdődik forrni fazék tejet.
Ülök előtt, az asztalnál, pihenő kezét a feje, és figyeljétek az ezeket a készítményeket. Solid know - a nagyszüleimnek a legkedvesebb és legszebb a világon. És a legfinomabb étel - egy krumpli háborús.
Nagymama öntés forralt tejet egy serpenyőbe, veszem a régi, fából készült tolkushkoy és szorgalmasan mus laza és forró húst.
Aztán elférjen a kedvenc étele, és beszennyezheti arcán. Tudok enni burgonyát háborús legalább naponta, ez nem unalmas. Tudom - a receptet nagymama hozott elölről. Ott, ha lehetne még az összes szükséges komponenst, a katonák rendeztek egy szerény ünnepség. Az én szememben ez a tény adja, hogy a folyamat előkészítése ünnepélyes hangon. Szeretnék csatlakozni tudjon a katonai múlt, nagyszülők ...
„Dolgoztunk, majd az alábbiak szerint: kezdődik támadás vagy visszavonulás, a fél ezred marad gyűjteni egy érvényes kommunikációs egységet, és a másik felét levelek és elkezdi telepíteni egy új kommunikációs központjában, közel az első sorban ...
Azon az éjszakán, amikor a rendszeres bombázás, csak az én műszak. Hut, ahol volt állítva a robbanás rázta ment, hullám ajtó kiakasztható szakadt le, ablakok összetört ablakok, a tűzhely van törve. Vagyok nappali műszak ... és mozdulni nem tud meleg. Azt megdermedt, megdermedt így.
Estére kifulladt teljes kábel alatt bombázás elő a berendezés, jöttem a házban, ahol kerültek, fából készült ház két félből, az egyik fele a robbanás lebontották, és a második forró tűzhely aktiválódik, és az ő kanna forró vizet fyrchit. Annyira örülök, hogy ezt a forró vizet, meg fogok halni - ne felejtsük el! Meleg, mint egy kis ... Host - nagyapám Ivan. Két kiságy, és jön egy szomszéd, egy nagymama, egy régi ilyen és megkérdezi tőle: „John, te vagy a pincében az éjszaka fog menni?” - holott minden a menhelyek aludtak, valaki a pincében, aki ásott a repedések, mert a bombázás nagyon erős ez volt. És ő válaszol rá - nem, nem vagyok itt, a házban, én tölteni az éjszakát. Az idős asszony azt mondja: „Én még inkább azt túlélte a korát.”
Dobtam kabátját a földre, és csak akkor ment - elaludt azonnal. Tehát mind a hárman elaludt a ház, figyelmen kívül hagyva a üvöltése repülőgépek és robbantások.
De az álom nem működik - a hajnali áttört a németek ... És mi kellett térni ... erős tűz alá. Mi történt az úton! Halott emberek és a lovak, törött, deformálódott technológia, minden égett, a lángok, füst, bomba kráterek és kagyló ...
Általában azt gondoljuk, hogy a „lányos” Rote nagyon szerencsés. Mi mintegy száz ember van, és senki nem sérült meg komolyan nem. Egyikük sem. Egy nehéz sérülés féltünk leginkább. Annak érdekében, hogy ne szenvedjen magukat és másokat, hogy ne kínozza. És szerencsénk volt! A háború alatt - vagy könnyű sérülést vagy halált egyszer ... Senki sem maradt megbénult. Valószínűleg minden ugyanaz az Isten a világ. Inkább vigyázott a lány ezred. "
Viszont egy régi kazettás magnó. A füle még mindig hallotta a nagyi hangját. Ez furcsa, hogy hallja a hangját egy ember, aki nyolc éve halt meg.
Szeretnék írni arról az idősek, hogy mindenki tudta, hogy ezeket az embereket. Életüket. De a szavak nem adja ki a szükséges javaslatokat. Hogyan kell leírni a megtett távolság?
Nehéz letenni papírra idős tapasztalt éhezés az orosz falu a harmincas, mert a túlzott adók faragott alma gyümölcsös, tedd a húst a dajka tehéntej sírás nélkül fiatalabb kistestvére és sestronok ... És hogyan kell írni a háborúról? A halott lányok és fiúk egy tunikát, gyakran elhagyott nélkül temetés a harctereken Moscow to Berlin ... Hogyan beszéljünk a háború utáni éhségsztrájkot, amikor a nagymamám, csak egy év után másfél ostromát a Reichstag már duzzad az éhségtől, szülőfalujában, a Penza régióban? És az ő kis polutoragodovalaya lánya, anyám, játék, dugta az ujját nagymamája duzzadt arcán.
Mindig lenyűgözött a határtalan jóságát és filozófiai nyugodt nagymama. Miután élt egy hosszú és nehéz az élet tele kísérletek és nehézségeket, soha nem vesztett szív, mindig talált szavakat támogatást és kényelmet nyújt az egész családnak - felnőttek és gyermekek ... Gyerekkorom óta emlékszem - az összes problémát, és a sérelmek elment, amikor a nagymamám, és megveregette nekem puha a fejét a kezével lágyan suttogtak valami fontos és megnyugtató ...
Nagyapa ritkán beszélt nekem a háború. Alapvetően ez a dal és semleges. Meg lehet érteni. Ő kétszer égett a tartályban, súlyosan megsebesült. A családja már öt testvér. Három meghalt. Az első, hátsó csak a legfiatalabb (nagyapám) és a legidősebb a testvérek. A többi nem is sír maradt. Egyszer, amikor én körülbelül tíz, véletlenül kihallgatott egy beszélgetést a régi szomszéd, katona.
„- A két nap múlva megrohamozta a német városban. A németek ellenállt dühösen. Harcoltunk méterenként. A házak az erődítmények, bárhonnan - fegyvert izzó. Amikor volt egy szünet, hoztam egy levelet haza. A szülők levelet - ismét kapott egy halálos észre. A harmadik testvér meghalt. Nem tudtam sírni. Várj, füstölt ... Leült az ellenőrzések a tank, és elment harcolni ismét ... Megvan két találat, de az autó sikerült áttörni a védelmi vonalat. És mentem helyüket vasalás. Artillery, géppuska számítások, gyalogos ... mind a hús préselt ... Hosszú szeletelt körökben kis sugarú. Aki látta már valaha - a feicsévéiőhengerek. Minden pálya az agya ... Semmi maradt életben nem ... "
Aztán rájöttem, hogy az első alkalommal - a háború szörnyű. Most, mint a felnőttek, azt hiszem -, milyen szörnyű, hogy a három halott nagyapja testvérek fiatalon meghalt, nem is magunkat és családja a gyermekei, unokái, dédunokája van ... És hány meg nem született gyermekek szerte Oroszországban!
Az egész család ünnepelték arany esküvői mi öregek - ötvenedik évfordulója él együtt. Nos, akkor ez volt!
Kunyhó községben a Vladimir régióban. Régi, favázas, épített a háború előtt, a ház kereteket. Ő bordó színű festék és kárpitok - fehér. Csipke kárpitok, csipke levegő, Pomeránia. Minták hozott Arhangelszk apám, nagyapám, ők maguk fűrészelt minták ... Ház, mint egy mese, mint egy játék.
A család ül egy nagy asztal. Fejes - Nagymama és nagypapa. A tágra nyitott ablak indít illatos nyári szellő, szaglás forró gyógynövények. Békésen zümmögő méhek méhészet nagyapa.
House bor kövikörte méhsejt, sütemény, palacsinta ... Minden gratulálni az idősek, mondjuk jó megjelenésű és kedves szavakat.
Hogyan kell írni? Miért, annyi év után, sokszor gondolok róluk?
Az egyik élénk emlékek gyerekkorom - Kijev-Moszkva vonat megérkezik az állomásra. Szárazföldi rádió diszpécser levitanovskih intonations ünnepélyesen kijelenti:
- Kedves utasok, köszönti a hős-város, a főváros hazánk - Moszkva!
Szív kihagy egy ütemet öröm és öröm, amikor a platform egy magas, berendezés nagyapja egy hosszú felöltő egy ezredesi váll-lapján, és asztrahán kucsma.
Kiugrott a kocsiból, egy futó dobja nagyapja nyakába, és nyomják széles mellkasát. Ezen a ponton - Én vagyok a legboldogabb fiú a világon! A ház már alig várom, hogy és van elfoglalva a konyhában nagymama, ősz hajú, kicsi, kövér, ő süt nekem palacsintát - vajjal, tejföllel, és néha vörös kaviárral és őszintén kezeli unokája. És aztán, jól táplált, boldog, ülök az idősek a kanapén a nappaliban, felmelegedett a melegség és a szeretet, és finoman megérintette az ujját, kemény csomók a bőr alatt a kar és a nyak nagyapja - töredékek a fasiszta shell, örökre megmaradt testét.
Ismét azt, kattintson a gombra szalagot.
A hő elviselhetetlen, és a nap nem volt látható, mert a por által felvetett gép, tűz, füst a tűz ... Küzdelem a földön és a levegőben ...
Több ezer tartályok, ők csak egy lavina ... repülőgépek, nehéztüzérség „Katyusha” ...
Az üvöltés elképzelhetetlen volt! Igazat mond - akár a föld megrendült!
Az adás nyíltan sír - "! Tovább!", "I am égő", "Gyere be a szélről", "Vorwärts", "Schneller!". És szörnyű obszcén átkokat ... orosz és német ... "
Palacsinta nagymamám kap egy nagy - szellős, pirítós, ropogós tészta ... ő laza kézzel habverővel, elektromos keverő nem ismeri.
Whorls nagyapja maga vágja a tetejét a fiatal fenyők mögött, ami messze az erdőbe. Az egész család használta, hogy nézd meg a nagyanyja nézett varázsol a kályha.
Illatos kékes füst ... Olaj, sistergő serpenyők ... otthon érezheti magát, és az egyetemes békét.
Amikor nagyapám meghalt, a nagymamám túlélte őt újabb öt évre. Majdnem minden nap sír, és könyörgött Istenhez kegyelemért -, hogy őt a férje. Csak nem akar élni nélküle. És imádkoztam magát meghalni. Hogyan, akkor a negyvenharmadik, a bombázás elpusztította a kunyhó közelében a varrott töredékek váltani.
- Zina, mi aláírt? Ő - nem. Aztán megint - Zina alá. Ő - nem.
És 02:00 hívást. Azt mondja - aláírta! Mikor a napfelkeltét, a nap felkelt, olyan fényes, sőt, megnyerte a nap, voltunk az állomáson fut valamilyen kísérleti, azt korábban valaha láttam, és kiabált hangosan:
- Girl! A háborúnak vége!
Azt mondják - Tudom már!
Ő fut be a szobába, ahol a lányok aludtak, és kiabált hangosan:
- War! A háborúnak vége!
Mi történt? Mindenki felugrott, elkezdett ölelés, gratulálok egymást, aki nevetett, aki sírt, harmonika azonnal elkezdett játszani, valaki elindult a tánc, és néhány beugrott az udvarra, és elkezdte lőni az égbe. És a többi házak futott félmeztelenül katonák és tisztek, kiáltotta, és lőttek a levegőbe. Minden típusú fegyver, az egyik volt.
Képzeld - Berlin, felkel a nap. És az egész város áll egy szilárd, folyamatos ropog lövések. Így találkoztunk a győzelem napja ... És este mentünk a lányokkal, hogy írja alá a falakon a Reichstag. Írtam egyszerűen: „Nyertünk!”.
Miután visszatért a szolgáltatást, azt vegye le a kabátját. A kezeim. Megcsókolja feleségét és fiát. Azonban mi megy a konyhába. Szinte minden készen áll. Tettem a gőzölés serpenyőben gőz burgonya darab olajat. A felesége egy fakanállal, hogy tisztítsa ki a tartalmát egy konzervdoboz egy pörköltet. A lemez hamarosan fazék forr kisebb tejet.
Éppen ellenkezőleg, az asztalnál, pihenő fejét kezeli világosbarna, ülő és gondosan figyeli tetteinket Matveyka. Ő határozottan tudja, - szülei a legcsodálatosabb a világon. És a legfinomabb étel - egy krumpli háborús.