Itt az ideje, hogy a tej a tehén - egy misztikus történet
Azt akarom mondani, egy kis történetet magáról. Olvastam a sajtó a jövendőmondók, és azt akarta, kevés, hogy megoldja a rejtélyt az életét. Soha nem hittem a csodákban, talán azért, mert én született és nőtt fel, egy nagy város. De ez csak egy bizonyos ideig. Élek a férjemmel a kopeck darab. A férje dolgozik, és keres egy jó ötlet. Dolgozom legnagyobb része - tíztől 15 óráig, hetente háromszor. A természet vagyok korán kelő és éjszakai bagoly még soha nem volt. Mindig ment éjfél körül, és felállt nyolc körül reggel. Később délután mentünk meglátogatni barátok vagy köszöntötte a vendégeket. Minden nap olyan volt, mint az előzőt. Minden évben nyaralni mentünk a Fekete-tenger.
Fel reggel aludni, és nem tudott aludni emlékezés és összehasonlítjuk a részleteket. Ez nem az én álmom - ez kifejezetten. Honnan jött származik? Azon a napon, nem mondja el senkinek, és semmit. Fáradt volt, és tíz este kiürítették le. Tehát álmos. A következő éjszaka az álom megismételjük, hogy úgy mondjam - a részletek még egy kicsit más. Álmodott, ráadásul, kacsa és liba. Fehér kecske szakadt a bleating, és állítólag siet a takarmány mindenki. Ismét ugyanaz unokák. Most láttam, hogy jobban - egy lány tíz év körüli és egy fiú, 5-6 éves. Minden, bármit, de arra ébredtem, hogy a gondolat: - „Itt az ideje, hogy a tej a tehén”, öt reggel.
Ez sokáig tartott - körülbelül egy év, és még mindig felébredek reggel öt, az ilyen gondolatokat. Fáradt és elgyötört. A férje és a barátja persze mindent el kellett mondanom. Elmentem a kórházba kezelték a különféle betegségek, mint a depresszió. De semmi sem segített.
Egy év telt el, és mi ismét elment Anapa. Elérése előtt Krasnodar mi van az autó lerobbant. Inkább ez még mindig ment, de volt ott valami nem volt - ő tüsszentett, glohla. Bár megvettük nem is olyan régen, és a probléma vele több tartozást. Volt, hogy maradjon egy kis faluban (mi csak túljutott.) Később - mintegy egy reggel, meg kellett állapítani, valahol éjszakára. Mi vezetett fel a bíróság, ahol a fények voltak láthatóak a verandán vagy a folyosón. Az első dolog, amit észrevettem - ez volt a házi hinta körül az udvaron és a zöld, faragott kapu. Úgy tűnt, minden olyan ismerős! De nebylo ideje újragondolni, amit látott, és a helyzet már stresszes. A kapu közelében, a kerítés, volt egy hívás, amit használt. Miután 3-4 perc, kijött és megkérdezte az idős hölgy, hogy mi történt. Elmondtuk neki a helyzetet, és kérte, hogy tölteni az éjszakát. Azt kérték tőlünk, hogy csendes, és kövesse őt. Ő hozta nekünk a nyári konyha, és rámutatott, hogy a széles ágy. „Túl késő. Lepihenhessenek „- mondta, és bement a házba. Nem is volt ideje megismerkedni. Elaludtam gyorsan. Reggel szokás szerint felébredtem öt órakor. Hallottam a csoszogó lépéseket, kukorékol, bleating kecske. És ez volt az a gondolat a fejemben: - „Itt az ideje, hogy a tej a tehén.” Így feküdtem egész délelőtt, amíg felébredt Slavik (férj). A háziasszony jött, és megkért minket, hogy az asztalra - a reggeli.
Itt egy táblázat találkoztunk. Úgy hívták Baba sura ... nem jelenne meg, ami nagyon félt felébred álmából. De tudta, hogy ezek a kis fészer, kötve a kecske, és mellé kutyaól. Mindezt láttam egy álomban. Csak annyit kérdeztem: - „Te mindig ilyen korán?”. „És hogyan. Éjjel kell fejni, etetni a gazdaságban. És akkor alszik, akkor nem adnak „- mondta. És ha voltak, hogy Slavik autó az utcán (volt a javítás), rohantam ki a házból unokák frolicking és sikoltozik: - „Baba sura, tejet!”.
És nem tudom, mit gondoljak róla. De ez nyilván nem véletlen.