Bővebben mint amire vágysz - Joe Goodman - 1. oldal
Néni Éva, Bill bácsi és a memória a gyermekkori évek
Nem akarta felvenni vele. Tudta, hogy a kockázat fordult hozzá azzal a kéréssel, de meggyőztem magam, hogy a siker esélyét van. Most ez nem volt esélye.
Lucas Dearborn Kincaid nézett jövő rabotodatelnitsu ül a másik végén a hosszú asztal. Már a korábbi, mondta magában. Ha ő volt, láttam a homályos körvonalait az alakját, tükröződik a polírozott felület a táblázat sötét diófa. Ezek a benyomást keltette, a gyengédség és a sérülékenység, hogy teljesen hiányzik.
Luke spekulálni, ahol a beszélgetés ő elvesztette érdeklődés, ha sor került. Látta, hogy a lány arra gondolt, valami mást, de a szeme nem egyszer megjelent az arcán elől. A szeme szokatlanul szép. Annak ellenére, hogy fontos a beszéd, nem tudta nem észrevenni. Nem volt ugyanolyan árnyalatú kék zafír. A színek hasonlóak voltak, de a kövek, furcsa módon, több volt az élet.
Ő tájékoztatták - nem figyelmeztetett - nem olyan, mint a többiek. Néhány míg forgatta az ujját a halántékához, és vállat vont, próbálják kifejezni ilyen gesztusok, hogy úgy tűnik, félnek, hogy szavakba önteni. Mások csak a fejüket rázták, nyomatékosan felemelte a szemöldökét, és azt mondta, hogy nem fog a munkájában. Soha nem bérelt neki, azt mondták, egyértelművé téve, hogy a probléma ott van, de nem volt benne, de nem bonyolult.
Ő soha nem próbálta, hogy az aljára. Tudta: a túlzott kíváncsiság gyanújára okot adó. Észrevette, hogy Charleston, annak ellenére, hogy a méretét és a kereskedelem volt, bizalmatlan és tartózkodó a megnyilvánulása az érzéseiket. Úgy érezte, hogy a város vette, de csak azért, mert az állami tudni akarta az arcát az ellenség, féregtelenítve soraiban.
Elvégre ő volt a Yankee.
- Bry Hamilton nem érti, hogy miért úgy döntött, hogy vesz fel egy kívülálló. Különösen a Yankees. Valaki nyilvánvalóan úgy döntött, hogy a szórakozás és így küldte Lucas Kincaid a „Concord”. Természetesen nem nélkülözi a tét:
„Amint jön vissza farok lábad között?” Könnyű elképzelni, hogy a feltett összeg a vonalon. Eszébe jutott, hogy felvételi Kincaid, akkor ezzel összezavarja minden a tervek komolytalan pranksters Charleston.
A gondolat Bray ajka egy halvány mosolyt, de nem kockáztathatta a „Concord”, majd neki is oka. Mosolya eltűnt, mintha soha nem is létezett.
Lucas pislogott meglepetten. Egy mosoly világít az arca, és ő vette a szíve, de aztán rájött, hogy nem volt a célja vele. A szeme hideg szeme levált, és úgy tűnik, ő egy pillanatra elfelejtette a jelenlétét.
De nem elveszíteni a reményt.
- Megtudja, hogy én vagyok az intelligens munkás, Miss Hamilton - mondta Luke. Ugyanakkor azt is mondta.
- Már mondtam - mondta Bray. - Több, mint egyszer. Ő érdeklődve figyelte, ahogy megmozdult esetlenül a székében, és rájött, hogy őt kellemetlen helyzetbe. Talán jobb lenne, ha ő állt, gyűrött kalapja, nem idegesen dobolt a kartámaszt.
- Honnan jött, Mr. Kincaid?
- Tudja, hogy egy másik helyen az úgynevezett New York-ban? - Elmosolyodott félénken, és sötét arca átalakult, mintha csúszott egy napsütéses ray.
Bri összeráncolta a homlokát, és a homlokát ráncolta a ráncokat. Nem gondolta volna, hogy őt mosolyogni. Csak nem tudta, hová menjen zavart, és most mosolyog. Gyorsan beletúrt sűrű, sötét barna haj, ami az ő véleménye, ez több volt, mint a megfelelő dobszó a karfa.
- New York - ismételte halkan. - És mi történt a New York City, ha úgy dönt, hogy munkát keresni a rizs farm Carolina?
Luke tudta, hogy ez kicsit trükkös, amelyben a „Concord” farm. Ez volt az egyik legnagyobb ültetvények, túlélte a háborút. Hamilton sikerült tartani a földet, és eladni darabonként, adót fizetni. Azonban nem tudták tartani a kezükben. Bray Hamilton lehet kizárni a „Concorde”, de nem a tulajdonosa.
- Nem történt semmi - Luc vállat vont. - Én már sok éve nem lakik ott. Az elmúlt években dolgoztam a gazdaságban Maryland, ültetvényeken Virginia és másutt. Beépített Atlanta és a Richmond.
- Ki kell építeni? - Úgy döntöttem, hogy tisztázza. - és ne alakítsa át?
Luke nem tudta elkapni néhány szarkazmus a hangjában. Tőle nem veszett, és sajnálom átsuhant az arcán, mintha ő egy rövid választ a sok mondtam neki.
- Akkor nevezzük, amit majd - ismét vállat vont. - De én nem „carpetbagger” (ún északiak próbál meggazdagodni, és helyüket a társadalomban, a Dél 1861 után War - 1865 -. A továbbiakban Megjegyzés transz.), Miss Hamilton. Nincs vágy, hogy hasznot mások szerencsétlensége, és soha nem is volt.
Bray szeme kissé. El tudod ezt hinni? Külseje ő semmit beszélt. Próbált kedves lenni, de nyilvánvaló volt, hogy ő nem fürdött arany. Az egyik gomb - a szőrzet eltérő színű, a másik három, és a menet, amit varrt, valami emlékeztet a damil. Kikopott mandzsetta a kar és gallér süt a gyakori használat. Az ing tiszta volt, de az anyag el van vékonyítva állandó mosófolyadékot. Kopott cipőt mutatott távolugrás. Lehet, hogy a por rájuk kevésbé lett volna feltűnő, ha nem próbálja ki olyan alaposan habverővel. Ő rejtett minden varrás és repedések, és a felszínen egy ujjlenyomat.
Bray jutott, hogy Addie előtt, hogy hagyja őt a szobába, óvatosan vette a kalapját elsötétült verejték korona és úgy tartotta, két ujjal, mintha sértette nagyon megérintené. Bray nem lenne meglepve, ha a gazdasszony éget, mielőtt elhagyja a házat.
- Meg tudom csinálni ezeket a kezét - Luke folytatta. Rájuk nézett, és így nem látja a rémület Bray arcán, amikor ugyanezt tette. - Meg tudom javítani semmit, és ha nem javítható, majd újjáépíteni.
Bry alig nézett fel a kezét. Ez vonzotta nemcsak a régi tetoválás az ujjain. Rávette, hogy nézd meg, más szemmel, amit kerülni a kezdetektől a beszélgetés. Ő tette lát benne az ember - egy férfi egy tér, rövidre nyírt körmök, tenyér széles, flexibilis ujjak olyan erővel, hogy a csuklót és az ízületek erős, amely jól látható, ha a kezét is vált egy pusztító fegyver.
Bry kéz lecsúszott az asztalról, és megállapítják a térdén. Egy önkéntelenül ökölbe szorult. A kéz nedves volt, kemény, ujjízületei fehérré.
- És ez az a csinál a farmon, ahol dolgozott?
- Igen, asszonyom. Megtanultam sok hasznos dolgot. Tudok fákat és a betakarítás. De legfőképpen erős vagyok az építőiparban.
- Úgy néz ki, tényleg egy ezermester. - A Bray ismét lehetősége van arra, hogy megcsodálják, milyen nyugodt, kissé ferde mosollyal Lucas átalakítja annak elég gyakori az arc, így ez egy bizonyos varázsa. - Én szórakoztatta magát, Mr. Kincaid?
Hátradőlt a székében, ő meglepődött Lucas a lány zafír szemébe.
Bray Hamilton volt, csak nem vicces. Hirtelen eszébe jutott a nagyanyja, aki mindig elfoglalta helyét a szívében. Nem tudta, hogyan kell Bray tekinti a szavak az én nagymamám - fogadja őket, mint egy bók, vagy mérges - Luc úgy határozott, hogy az emlékek magukat.
- Miért választotta Dél? Biztos vagyok abban, hogy a munka befejezése és az északi vagy a Nyugati pályaudvar.
- Én a nyugati és hidat építettek a Pacific Company. Dolgozott Philadelphiában és Pittsburghben.