Bookreader - Uncle szekrény bolt (Pristavkin Anatolij)

Nos, azok a felnőttek, akik nem tudják, és az első alkalommal jön a bácsi Tumba a játékok maguk vagy gyermekeik számára, először is lehet megijedt a maga nemében.

Bevallom, hogy én magam is csodálkoztak, amikor először belépett udvar, az úgynevezett bolt, bár nem boltban, persze, nem volt. Miután bácsi szekrény önmagában, és van egy bolt.

Az udvar is, hiszen a közös udvarban lila bokrok és még a színek a kínai rózsák a fal mentén, és megállt a hátán egy házban egy piros cseréppel és vasaló kakas szélkakas a csövet, és nem volt más, mint a többi házak városunkban.

A kapu felett lógott egy fényes zöld jelzést, amely szintén ezért néhány zöld lett írva, de kissé sötétebb:

Hivatal eladó játékokkal. ÉS MINDEN KINEK mit akar.

Alul volt a legnagyobb fűződik:

Háziállatok vásárol, és bármely életkorban.

És alatta ott volt egy másik kiegészítő megjegyzések legtöbb nagy betűkkel:

15 év alatti gyermekek, valamint felnőttek 15-60, valamint a nyugdíjasok után 60 nagy kedvezménnyel!

Van, ahogy te is észrevetted, nincs kutya. Állva a kapu előtt, gondoltam, jövök, vagy nem jön, ha nincs egy kutya vagy macska. De haboztam egy kicsit, húztam át a rácsa személybejáró. Ezek könnyen kinyílt, és mentem.

Megnyomtam a csengőt, és ott volt velem bácsi Tumba, ha ő volt egész idő alatt a kapuk mögött, és kifejezetten vár rám személyesen.

Azonban az összes barátom gyermekek és felnőttek mondják ki hangosan, hogy nem emlékszik olyan esetre, amikor a szekrény a bácsi nem felel meg a kapunál. És én soha nem találkoztam, mintha a legközelebb hozzá vendégeket.

Mert én, tudod, mindez új volt, és különösen annak megjelenése, bár én hallottam. Vagyok félénk, nem fogom elrejteni. Tumba bácsi tűnt újjáéledt emlékmű áll, hogy a környéken.

Azonban ilyen helyek általában nem teszik, csak gondoltam először, hogy ő olyan, mint egy emlékmű, mint felnézett rá. Mégis műemlékek hideg és megközelíthetetlen, és Tumba bácsi nem volt hideg, és minél több megközelíthetetlen, tele volt udvarias figyelmet, sőt tisztelettel váltás közben egyik lábáról a másikra, és nagyon zajos légzést.

Miután a találkozó, mérlegelés, úgy döntöttem, hogy talán, ez több, mint nem egy emlék, egy élő tündér domb, ha csak általánosságban célszerű összehasonlítani egy személy, és még egy tisztességes ember, rajta egy jó név, néhány arctalan kő hegyen.

De egy másik összehasonlítás, én nem fogok koncentrálni rá. Most azt kérem, hogy elképzelhető, hogy a tetején ez a hegy sütött hatalmas szemüveg, mint két spotlámpák, állítsa meg a felső, hogy megvilágítsa a környéket. Tousles haj gomolygó a szélben, mint a köd fölött a felső, alsó ugyanaz hegyek két rövid és vastag lábak, mint két kőoszlop, csomagolva durva vászon cipő, és minden cipő volt a méret a kád, amelyben én fürödni este a lányomat.

Ez talán leírni és ruházat szekrények nagybátyja, bár semmi különös, kivéve, persze, a mérete, nem volt.

Uncle Tumba tágas volt, lógott, mint egy függöny a színházban, vászonöltönyben világosszürke, ugyanaz a nadrág, evezés, mint a két zászló a szélben, de ez a friss, hihetetlenül fehér, keményített inget, és talán össze vagy pillangó hogy nem láttam, mint a fő eszköz szekrény nagybátyja volt szakálla. Úgy indult, valahol a legtöbb pontot, fényszórók és pontosan egy hegyi folyó ég, fény kaszkád felett hegy szegélyek sziklás színű ruhát lábához.

Nem emlékszem, ha láttam az egészet egyszerre, de valószínűleg nem rögtön, de ez a benyomásom felélesztették elemeket megőrzött a legelső találkozón.

De a találkozó, mint tudja, mi továbbra is, és most időnként találkozunk, úgyhogy az évek során teljesen leállt észre nagybátyja növekedés szekrények, és néha úgy tűnik nekem, hogy beszéljek vele, mint annak egyik legközelebbi barátja, aki nem tett magasabb, mint én, és még három centiméter alacsonyabb, bár rejt.

De még mindig megmagyarázhatatlan számomra állítás gyerekek, köztük a lányom, Mása, hogy Uncle Tumba bár és gabonafélék, mint a bánat, de kicsi, mint egy egér, és mi történt vele, nem érzi a fájdalmat, akkor közli, ha ők beszélnek játékok vagy játszani vele.

Én magam soha nem hitte volna, ha a lány haját kút fején makacsul állította, hogy a Vanity bácsi elment vele az állatkertbe, vagy inkább ugyanaz, mint ő vette a kezébe nagybátyja lábazat, és ha nagyon zahotolos mozgatni Szeretek játszani vele ideiglenes.

Nos, hogy játszanak bakugrás, tudod, persze: meg kell ugrani olyan magas, hogy repül át társa feje fölött pihent a vállán. Magam előtt lépett, és tudom, mennyire jó ugrani, de akkor ugrik nagybátyja lábazat, hogy őszinte legyek, én nem jelentenek. Nem kértem, hogy hogyan lehet. Senkivel, és nem lehetett, mert akkor nem lesz, ahogy azt állítják, például, hogy átugorjuk egy elefánt, és ő is lehet legfeljebb bácsi szekrények.

De miután bácsi lábazat szerint a nagyon szőke két évben a szökőkút a fejét, ugrani, és csak repült, pohihikival mint felhő dübörgött a fejük fölött, és mindez könnyen, mint ahogy közte és amikor találkoznak egy yard . Így mondja a lány, és én hiszek neki. Jómagam overstayer fából készült festetlen széklet rá az udvaron, ahol rózsák, minden megszűnt észre a különbség az enyém, és ő közvetítője, hogy nagyon szereti a beszéd, de még inkább, hogy szereti hallgatni, és azt kell mondanunk, sok a látogató nagyon még élvezni. Figyelj, tud beszélni órákig, akkor is, ha azt akarjuk, hogy tanulni valamit, akkor hirtelen egy idő után rájött, hogy minden az ő tanácsát magadat idő elmagyarázni, és ezek még nagyon jó, annak ellenére, hogy Tumba bácsi csak hallgattam, és Bólintottam, de bólintott, így nehéz, hogy úgy tűnt, hogy a tanácsot ő maga adta, és soha többé nem született nélküle. És mi van a városban lakók, mint mondtam, nagyon beszédes: nem táplálkoznak kenyér, hadd beszéljek magának. De ha minden szeretnek beszélni, akkor figyelj, kiderül, ők senki, kivéve természetesen, bácsi szekrények. Emlékszem, jön neki egy bozontos chelovok, költő, és azt mondja, hogy ő írja a csodálatos verseket, bár senki sem tudja. De mindenki tudja, mit ír nem nagyon figyelemre méltó verseket, és a szekrény bácsi nem tudja, hogy ő nagyon boldog, hogy ő jött egy ilyen személy, aki azt írja, csodálatos költészet és a költő tőle eltűnt, boldog, mert úgy tűnik neki, hogy az nagyon dicsérte, aztán tényleg volt olyan egyszer írt egy jó vers.

De térjünk vissza, hogy ugyanazon az ülésen, amikor először megismertem nagybátyja lábazatot. Mielőtt Tudtam, és túl lesz rajta (ez nem minden nap megfelel ezeknek a rendkívüli emberek!) Alacsony, de egyáltalán nem ijesztő hang, mint a harsogó egy távoli repülőgép az égen, esett rajtam:

- Mit szeretne, uram? - mordult rám, úgyhogy lebukott akaratlanul. De én levettem a kalapom.

És én továbbra is hallgat, egy kis hátsó ülésen, és Orobie, megismételte a kérdést:

- Segíthetek, uram?

Szóval említettem, hogy a hangja szekrények bácsi égből, mint a hang egy repülőgép. De olyan volt, mint a hangja egy nagy repülő utasszállító repülőgép, mondom ez nem véletlen, mert néhány eladók lehet egy hang, mint a hang a jet, mondjuk, egy harcos vagy egy helikopter, amikor csörög a feje fölött. És ez nem ugyanaz a dolog, és ez nagyon fontos a vásárlás az emberi egészségre, különösen, ha ez a személy vásárol jön az első és félénk természetű.

Egy kis dadogás, és keres valami okból az ő vászon cipő, nem felel meg, ha egy személy, megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy én is, látod, lányom, aki kért egy játék, amely nem találom sehol, hogy ...

Tumba bácsi hallgatta végig zavaró nyugodtan, soha nem szakította, mint ahogy a barátaimmal, és nem fejezte ki türelmetlenségét. Azt gondolta volna, hogy ő még egy öröm hosszú és következetlenségek beszédemet. Bólintott udvariasan, mintha még a bátorító vagy támogató engem, és csak a végén egy rövid kérték.

- Kérlek, nevezd?

- Az én nevem? - Meglepődtem.

- Nem, uram - mondta nyugodtan. - Érdekel a neve a lánya. Akkor nevezed magad akkor, de akkor nem hívja, mert tudom, hogy minden a szülők a gyermekeknek. Tehát akkor most az én lányom ...

- Mása, - én azt javasolta, csendesen.

- Igen. Írunk így: Mary P.

- Igen - mondta jelentősen, - Mása Papin. Ez jó, és akkor most nekem örökre Machines apa. A pápa, aki, ha nem tévedek, él a szomszéd utcában, és szeret sétálni vele a kislány az udvaron a bolt mögött pékségek.

Azt megerősítette, hogy igazán szeretnek sétálni a lányommal a pékség.

- Mikor hozta a boltba friss zsemlét, akkor annak ellenére, hogy a tilalom anya, vásárolni két darab, és regale lánya ... nem gondolod?

- De honnan tudja? - Azt kérdezte aggódva.

- Minden apukák ugyanaz - mondta kitérően bácsi Tumba. - De ne aggódj, nem mondom el ilyen titkot. Csak tartsd szem előtt ... - Aztán felém hajolt, úgyhogy az orra keverjük a szőr a fejen. - Ne feledje, hogy az édes tekercs vastag, nézz rám, és meg fogod érteni, csak szeretnek vásárolni egy pékség édes zsemle ... Igen, ez nekem ott, ha nem akarja?

Udvariasan visszautasította.

Tumba bácsi ragaszkodott. Kezét valahol mélyen a szakáll, talán a nagyon áhított zsebében, amit hallott, és előhúzott egy apró barna egy notebook és egy apró ceruzát.

- Szóval, az ő neve Mary P. - kérdezte, nézte a könyvet.

- Három év és három hónap? Hát nem? Sir?

- Élő lány, mobil, nem mond semmit. Jól alszik. Hogy ruhát magukat. Naughty amikor kiengedte a kását ...

- Igen. Ő nem tud állni neki.

- Én is - vallotta be bácsi Tumba. - Azt hiszem, nem tetszik neki, mert Myung; Túl töltött, egyenesen kénytelen enni az erő, és elrejtettem az arcán ..

- Azt is rejt - tettem hozzá félénken.

- Mint egy hörcsög, nem?

- Igen, mi így is nevezik.

- Uram, minden látszik! Semmi sem változott az elmúlt három ezer éve! - sírtam bácsi Tumba és legyintett önkéntelenül, hogy a por emelkedett körül. De aztán magához tért, átvette a korábbi nézetet, és keresi a füzetet, sóhajtott: - Mása, persze, ideges. De ez érthető, meg kell értenie, hogy az ilyen szülők, hogyan él nem könnyű, és az idegek a gyerek nélkül nem ... Ha nem ér véget akkor kiegyenesedik, meg kell hallgatni rád, nem kiabált, nem fut, nem járunk pocsolyák és nem érintette a macska ... gondolod egy gyerek ilyen lesz az életed nyugodt? Azonban ... Modern szülők, mit vigyen magával? - mondta, és megrázta a fejét. Először voltak nyugodtabb, ez így emlékszem ... Túl fiatal napok, azt mondom, ez volt hektikus. Vége a világ elvár ... pánik, a napfogyatkozás, és hogy ... más, általában ...

Azon tűnődött, dörzsölte az állát.

- Hmm, igen, - mondta. - gyerekeket mindenkor, uram, nem volt könnyű elviselni minden felnőtt lepra. - Igen, te magad emlékszik, hogy mit csinálunk ...

míg csak nem is nézett fel az emlékeket egyszer megkérdezte változik:

- Akkor miért voltunk elégedve, hogy jöjjön? Én értem, hogy helyesen? Azért jött, hogy vásároljon valamit?

- dobok - tört ki belőlem, egy kicsit zavarban. Valamilyen oknál fogva azt gondoltam, hogy egy ilyen apróság, mint egy dob, nem érdemel ilyen beszélgetés, különösen azért, mert a régi időkben, amelyek vitatták, valószínűleg sem a dob nem emlékeztetett.

De bácsi Tumba boldogan kérdezte:

- Mása lány azt akarja, hogy a dob?

- Igen. Ezt értem, egy kicsit képest ...

- De ez csodálatos! Ez nagyszerű! Ez csak jó ...

- Mit mondtál? - kérdeztem.

- Azt mondom, hogy ez jó, hogy ő akar dobolni! Tudod, amikor először akartam dob ...

- Igen, az összes gyerek, uram, minden, minden gyermek mellett egy, mint egy dob! - kiáltott bácsi Tumba izgatottan. - Nem akar egy gyerek dob?

- Azt akartam, hogy - vallottam be.

- Látod! Tehát többet mondani hamarosan, és a kicsi, azt hiszem, már várja: a dob volt szüksége?

- Mi az? - kérdeztem. - Nos, a szokásos.

- Ó, azok a szülők, hogy nekem! - Uncle Tumba felnyögött, és a fejéhez kapott. - Nagy? Kis? Hangzatos, vagy nem? Egy harang, talán egy dekorációs vagy hegyi az alku?

- Nem Horn, ne - mondtam.

- De miért nem kell egy kürt? - kérdezte gyengéden.

- Látod ... - haboztam. - Vajon tudja, cső ...

- Nem értem. Megelőzni?

- Akkor magyarázza meg, uram. Hogyan lehet cső beavatkozni? Nos, a gyermek az újság, amelynek szedése délután helyett könyveket Pinocchio, nagyon zavarja, de ő is szenved, akkor nem kell, hogy ne adja meg a papírokat? - Bácsi szekrény sóhajtva elérte valahol a szakállát, egy távoli zsebébe, és előhúzott egy doboz dob. - Itt van a dob a lányod - mondta, mintha egy kicsit sértődötten. A bűncselekmény, ha jól értem, a lányunk. Ez egy jó orsó, új és olcsó.

- Mit jelent - Össze voltam zavarodva, így csípte hangjában. - Ez nem a pénzről szól!

- Persze, ez nem a pénzről szól - mondta a szívét. - A lényeg az a hang! Találtam neked egy különleges dob, hogy nem volt hang! Bár, ha rajtam múlik ...

Aztán a homlokát ráncolta, beleszagolt az orrát hangosan ...

- De nem ez történik? - Megkérdeztem, hogy miért néhány dadogás, az vagyok. - Ahhoz, hogy a dob nem hangzik?

- Valószínűleg ez történik - vont vállat. - Valamilyen oknál fogva azt gondoltam, hogy azért, mert akkor békében élni, akkor ugyanaz a kis szobában, nem igaz?

- Igaz, hogy - mondtam.

- És ezért azt szeretné, hogy legyen egy kicsit csendesebb ...

- És bár a szomszédok ... Ők még mindig boldogtalan?

Haboztam. Ő mindent megértett, és bólintott goodbye:

- Ha a cső, vagy ahol a harmonika ... Tehát, kérem, mindig szívesen ...

- De nekünk ... környezetünket ...

- Mit akar ezzel mondani, uram! - kiáltott fel. - Mert nincs hang! És csak a gyerekek hallják a szomszédok! Van is egy igazi üzlet! És ezek a gyerekek! - Meghajolt tette hozzá. És látva, hogy a kapu, valamilyen oknál fogva, megkérdezte: - És ezek, ezek ... Nos, aki a szomszédja, sem a kutyák, és nem?

- Mit akar ezzel mondani, ők vigyáznak a tisztaság.

- De a virágok! - kiáltott bácsi Tumba. - Úgy kell virág!

- Igen, - feleltem. - Cactus ... Egy ...

- kaktusz csak! Ez nem lehet!

- A Max és Elvira egy kaktusz, láttam magam az ablakpárkányon, amikor lábujjhegyen telt el.

- Ó, ez Max és Elvira, - dörmögte az orra alatt, és még előhúzta gesztenyebarna füzet ellenőrizni. - Hogy lehet egy ilyen gyerek volt tisztességes. Lehet-e szabad elfelejteni? Igen, de miért lábujjhegyen?

- Nem szeretem, ha az ablak alatt hangosan nevetve gyerekek, és mindannyian járni csak a lábára! - Aztán valahogy kapcsolni suttogva, bár biztos voltam benne, hogy amellett, hogy nagybátyja szekrények, senki sem hallja. - Tudod, hogy még nem hívogatnak. A vendégek által is ez a zaj.

- Itt van, hogy - elnézést bácsi azt mondta Tumba, sőt gondolta. - Tudom, hogyan kell segíteni - mondta nyomatékosan. - Megvan a virágok ... Ó, azok, amelyek nem érzek ... nem akarom véletlenül? És a madarak tovább ... Nightingale! Ah, a csoda az a fülemüle, és egyáltalán nincs hangja! És egy macska és egy kutya, élő, természetesen, de úgy tűnt, nem is hallotta, nem nyávog, vagy kéreg ... Ők is öblítse ki a mosógépben mossuk, majd a húr!

- Nem, nem - siettem elhagyni lett polegonku mozog a kapu, hátrafelé járás. Féltem, hogy a végén ő volt nekem valami meggyőzni.

- Hiába, uram! Még azt is, hogy ki a facsemeték, hogy nincs zaj a szél! Élő, de nincs zaj! Vagy, hogy a gyerekeket, amely lehet illeszteni a nyak egy labdát a cukorbetegség ... Azonban ez a cukor cukrozatlan, és azokat már elképzelni, hangosan felnevetett. Ez annyira szép! Olyan szép!

- Köszönöm - Megköszöntem a vendégszerető házigazda, aki, mint kiderült, nagyon szerette volna kedvemre. - De a dob, remélem ...

- A legjobb! - kiáltotta vidáman. - Láttad! Szemet, nem a dob! Légy boldog, szerény íj szeretett barátnőm Masha P.!

Odament, hogy a kapuban, és leborult, mintha a szél áthalad a hajam.

Váltunk elégedve egymással.