Ábrahám zsidó
A háromévesnél fiatalabb (Talmud, Tractate Nedarim 32a) Abraham kezdődött látogatása gondolatok a világon, az ő forrásai (Mishneh Tóra, ugyanott). Egész gyermekkora Abraham belegondolt, fokozatosan távolodik a bálványimádó gyakorlatokat az ő generációja, elméje kezdett kialakulni az ötlet az egyistenhit.
25 éves korában, Ábrahám feleségül unokahúgát (Talmud, Sanhedrin Tractate 69b) nevében Ishka (más néven Sarah, és később Sarah). Körülbelül ebben az időszakban Nimród kezdte építeni a Bábel tornya.
A torony építése nagy dolog volt, ahol az évek során részt vett szinte az egész emberiséget. A Midrás szerint a torony olyan magas volt, hogy mászni a csúcsra kellett lennie egy éven belül. Abban az időben, egy tégla előtt a torony építők nagy érték, mint az emberi élet. Ha egy ember esett a torony és meghalt rajta, senki nem figyelt; de ha valaki leejtett egy tégla, az emberek sírni, mert a csere a tégla hagyták évi (Pirkei d'Rabbi Eliezer 24).
Ezután a Midrás azt mondja, hogy az Örökkévaló és hetven angyalok sorsot tudni, hogy melyik az angyalok feladata az ilyen vagy olyan nemzet és a nyelv. Sorsolással Isten Ábrahám ment, és kijelentette: „Az elosztási elvitt szép, a dolgaimat jó!” (Zsoltárok 16: 6).
Aztán azt olvassuk, hogy Ábrahám visszatért apja házába, elpusztította a bálványokat, és letartóztatták tagadása bálványimádás. Abraham szenteltek hitét még a halállal szemben, és amikor dobott egy égő kemencébe, a felséges csodát, és az Ábrahám élt.
Minden úgy történt, Ábrahám életében eddig a pontig azt említik csak Talmud és a Midrás. Abraham megjelent a szöveg a Tóra, amikor Gd megparancsolta neki: „Kifelé az ország, az Ön rokon és apád háza a földre, amelyet majd megmutatom” (Mózes 12: 1).
Ezt követően a Tóra sorozat üldöztetések, melyet azután Ábrahám, Gd szövetséget kötött vele, mondván: „Ahhoz, hogy a leszármazottai adom ezt az országot a folyó Égyiptomnak a nagy folyó, a folyó Prat” (Ter 15,18).
Amikor Ábrahám lett 99 éves, Gd megparancsolta neki, hogy a körülmetélést magát, és minden utódai: „Te megfigyelni az én szövetségemet, te és a te magod te utánad, minden generáció őket. Itt van az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és te között az utódok után: úgy kell körülmetélve köztetek valaki. Ön igazíthatja a fityma, hogy ez lehet a jele szövetségnek közöttem és közted (Genesis 17: 9-11).
A fentiek alapján, tudjuk pontosan megérteni, hogy:
a) Abraham választották Gd;
b) Gd tett szövetséget közte és Abraham.
Ezen kívül szerint a bölcsek, ősök nemcsak tanulmányozta a Tórát, hanem betartja annak előírásai szerint, annak ellenére, hogy még nem „kapott” (Talmud, Yoma 28b; Bereishit Rabbah 95: 3). Ez érthető a következő szavakkal: „Az a tény, hogy Ábrahám végre akaratomat és követte intés teljesítése parancsolataimat létre, és törvényeimet” (Genesis 26: 5).
Visszatérve a téma, azt mondhatjuk, hogy mindezen érvek azt jelzik, hogy egyértelmű és vitathatatlan tény, hogy Ábrahám valóban választotta Gd, ahogy lábánál Mount Sinai, a zsidó nép került megválasztásra; így, Ábrahám volt az első zsidó.
Ez a következtetés azonban korai. Mount Sinai, a zsidókat választotta Gd, hanem kötelezettséget vállalt, hogy megfeleljenek a 613 parancsolata a Tórát. Pogányok is meg kell felelniük csak hét parancsolat a Noé fiainak. Ha Ábrahám is zsidó, akkor neki ez nem volt elég egyszerűen engedelmeskedik a parancsolatokat a Tóra. Azt kell kötelezni, és végezze őket. És ez, azt hiszem, nem ez a helyzet.
Ami a részleteket találunk a különböző véleményeket a status Ábrahám kapcsolatban a betartását a parancsolatokat.
Ennek megfelelően elmondható, Ábrahám mint zsidó, vagy Héra, nem vagyunk az igazság ellen: ha a Gd mondta neki, hogy „Kifelé az ország,” ő jelentett ez a küldetés, és ez volt az egyetlen ember, az ő ideje, felruházva ilyen állapot. Emlékezés az események, láthatjuk, hogy mi az eredeti ötlet az volt, bebörtönözték a zsidókat. De ez nem jelenti azt, hogy Ábrahám zsidó volt abban az értelemben, kapcsolatos kötelezettségeivel, hogy mi vagyunk befektetés ez a fogalom ma. Inkább volt az állapota a Noé fia, valamint bármely más kortársa (bár egyedi parancsokat, mint például a körülmetélés, egyértelműen csak neki). És Ábrahám utódai lettek a zsidó nép abban a pillanatban, amikor állva lábánál Mount Sinai, és hallgatta a hangját a Teremtő, mondván: „Vajon én választottam ki az összes népek. és adsz nekem papok birodalma és szent nép „(Kiv 19: 5-6).
A különbséget az önkéntes és kötelező betartását a parancsolatokat a Tóra van gyakorlati értéke. Mint korábban említettük, a Noé fiai voltak megfigyelni a Hétparancsolat, hanem a 613 törvényt a Tóra. Ha ez ment a vita arról, hogy megfelelnek a törvények a Tóra helyett fiai Noach, Noach parancsolatok volt szükség nagyobb teljesítmény, mert abban az időben a Tóra törvényei még nem adott.
Bárhogy legyen is, a kérdés, hogy mi volt a különleges szövetségben kötött Sinai, így lettünk zsidók és miért nem történt meg a Ábrahám idejében, még nyitva van. Végtére is, Abraham választották Gd, és tanított a Tóra megfigyelhető a parancsolatokat, és szövetséget kötött a Teremtő! Mi a különbség?
Annak érdekében, hogy fogja meg a lényegét illeti, fel kell tennünk több alapvető kérdést - nem a zsidók, hanem a választás: mi az értelme ennek a fogalom?
Folyamatosan szembe a választás - akkor is, ha úgy dönt, milyen ruha viselése vagy mit főzzön vacsorára. A legtöbb ilyen döntések alapos megfontolás után minden tényezőt és adottságok témaválasztás. Úgy döntünk, ruhák függően, hogy mit akarunk mutatni a világnak, vagy, hogy kik vagyunk, és néha összhangban irodai dress code. Ebéd döntünk alapján ízléspreferenciák vagy aggodalmat egészségre. Egyik ezek a megoldások nem tudható, hogy mit nevezünk a választás szabadságát. Tény, hogy jobb lenne, hogy hívja őket „kényszerített választás”, mert az ok, hogy szedi ezt vagy azt a döntést abban a tényben rejlik, hogy a kiválasztás a kívánt jellemző velünk valamit.
És csak akkor, ha meg kell választani a két hasonló tárgyak felületén, a döntéseink ingyenesen hívható.
Térjünk vissza a Abraham. Már háromévesen kezdte hosszú keresés az egyetlen igaz Isten (Talmud, Tractate Nedarim 32a). Amint tudta az egy Isten, akkor az élete végéig elkötelezett a terjesztése az igazság egy olyan világban belecsúszni bálványimádás.
Az egyedülálló küldetés Ábrahám gyakran kénytelen használni a hatásköröket és erőforrásokat; Gyakran még az is önfeláldozás. Bármi is volt, soha nem megriadt a teljesítménye a küldetés, és mindig kitartott.
Figyelembe véve ezt a tényt, akkor nem meglepő, hogy Isten megígérte Ábrahámnak: „És arra a következtetésre jutottam én szövetségemet én közöttem és te között az utódok te utánad, azok minden generáció örök szövetségre, hogy mindenható, és a te magodnak te utánad” ( Genesis 17: 7).
Azaz, bizonyos értelemben Isten nem választotta Abraham. Abraham egyediség rejlő neki a születés, valamint, hogy hajlandó feláldozni kedvéért a Teremtő minden kénytelen Gd megállítani a választás rajta.
Az igazi választási Isten a zsidó nép történt a Giving a Tóra a Mount Sinai. Ő választotta ki a zsidókat, nem azért, mert tudták, hogy kivételes tulajdonságokkal. Ezzel szemben a megadása a Tóra a Mount Sinai jelzi a választás a Gd a zsidók voltak, hogy lesz „papok birodalma és szent nép” (Exodus 19: 6), annak ellenére, hogy nyilvánvaló hasonlóság más a világ népei.
Más szóval, mielőtt azokat az eseményeket, kibontakozott a Mount Sinai, Gd választotta Ábrahám és utódai az oka, az úgynevezett „tudatos választás”. Miután közölték a Tóra volt az „igazi” választás, amely túlmutat az emberi olvasható.
A Misna azt állítja: „Ha szeretsz minden megnyilvánulása, nem érdektelen, szárítja az eltűnését kapzsiság és önzetlen nem kiszáradt elveszett” (Pirkei Avot 05:16). Mi már döntött, hogy a „fény a nemzet”, és nem azért, mert hajlamosak vagyunk egyedülálló minőséget. Éppen ellenkezőleg, a judaizmus azon a tényen alapul, hogy Isten minket választott, annak ellenére, hogy nem voltunk egyedi. De éppen ez a fajta választási készült egyedülálló küldetése a világban, mint egy alázatos és inspiráló. Alázatosak vagyunk, mert nem egyedi, és ihlette a tény, hogy ez a küldetés számunkra az örök, megbonthatatlan kötés.