Olvassa el az online gerilla tüzek
A pokolba veled! Valahogy kijönni nélkül szeretettel! De ki a hátizsákban mindig ott kivágják? Ki házilag harcosok futásra? Ennyi ... És mindez azért, mert tudja, hogyan kell tovább élni kantár!
Szóval itt magad Strigalenok, készen áll a feladatra.
Végül ellenőrzi a fegyvert kivett hátizsák festett fejkendő sietve -, hogy senki nem vette észre - csúsztatta inge, ellenőrizte, hogy elég szoros, hogy húzza meg a biztonsági övet, és elment a Jurij, azt mondta neki, felemelte a kezét, hogy a sapkája-Kuban sapka, lezajlott egész nyáron:
- Fighter Strigalenok elvégezni a munkát kész!
Yuri aprólékosan megvizsgálta őt tetőtől talpig, még ellenőrizte-e a csavart gép szabadon mozog, és kérte több a lelkiismeretért:
- Minden világos, mint a nap: hogy a terület a „H”, ahol felderítését náci erők, és ha alkalom adódik, hogy felfedezzék a szándékaik! - Strigalenok fakadt ki, ügyelve arra, hogy a hangja nagyon vidám és hangos.
- Az útvonal nem elfelejteni?
Minden nap, a felderítők ment misszióba. És mindegyikük volt a saját, mindegyikük volt az útvonalat úgy tervezték, hogy két felderítők véletlenül nem teljesül, nem akadályozza egymást. Sok útvonalakat dolgoztak ki, minden a legapróbb kis dolog, hogy emlékezzen? Ez nem olyan, mint Jurij megvizsgálni a cserkészek erről, így most azt hiszik, hogy tudják, minden teketória nélkül Strigalenok minden félbeszakította:
- Rendben, mozgás. Nem köhögés!
Az utolsó mondat - egyfajta szerencse.
És Strigalenok járt. Még töltötte az éjszakát az erdőben, ahogy terveztük. De este a második napon, amikor elfordult az útvonalat, és két órával később határozottan ment a házba, közé szorult egy erdő és egy nagy mocsár. Lánc kutyával mester jó, köszöntötte őt kegyesen, csak nézett, de még a szemfogak, megsárgult a kortól, nem jelenik meg.
Vissza a tavasszal, amikor a cég volt Lotohichah véletlenül nekiütközik Strigalenok ez a kis farmon. És azóta, ha van olyan lehetőség, hogy biztos, hogy nézd meg itt. Néha - egy vagy több nap, de ez történik -, és csak egy órát. Ahhoz, hogy felhúzott itt találkozni Galinka - tanya lánya a tulajdonos, adj neki egy kis ajándékot malomalski és ennek fejében a legmelegebb háláját. Így is tett, és ma, és úgy döntött, hogy sok időt feltárása. És kihagyni egy ilyen napon a feltárás és még inkább - ez elég lehet: van az úton nem talál valamit, nem rendelkezik az eredeti terv?
Kinyitotta az ajtót, hogy egy kis, ismerős részlet a kamrába, - ráncolta a homlokát önkéntelenül megállt az ajtóban, és az asztalnál, ahol a korábban szokott ülni csak ők Galinka (apja úgy döntött, ezúttal halványulni ki a házból), most a mesterek telepedtek két göndör fiú és Galinka, kipirult hogy örömében vagy ivás holdfény.
Strigalenok felemelte a pisztolyát, és kérték, szigorúan, hang a személy, akinek joga van tenni:
- Ki vagy te? Dokumentumok és fegyvereket az asztalon!
Mintegy fegyverek említettük csak azért, mert nem látom, merész gondolat, hogy csak ő van, és ezért ő - a helyzet ura. Így elhatároztam, hogy megmutassák előtt Galinka, mutasd meg neki, hogyan lehet határozott lehet, ha az élet igényel.
Strigalenok várható, hogy ismeretlen zavaros, látva orobeyut célzó gépük, de ezek összenéztek szórakoztató, koszorús a mosoly, és az, aki mellette ült Galinka, mondta nyom nélkül a szorongás:
- Szóval mit gyorsan megoldani, vőlegényem Sis!
- Kik, kérem?
Galinka testvér gondosan az asztalra egy pohár pálinka, végigsimított az arcán - mintha kifejezetten letörölni a mosolyt, és beszélt egy fenyegetés a hangjában:
- Hogyan lehet belemerül fegyverekkel élő emberek tanítani neki? És kinek? Vagy nem hallottam? Ugyanezen a testvére jérce, amely szeretet cool! - És aztán, ha lőtt - reszelő!
És mindjárt Strigalenka hátsó merevített hordó egy fegyvert. Így pihent, hogy ez lett fájdalmas.
Egy testvér Galinka ismét megparancsolta:
- Lay gép svoyachok, poggyász. Nem megy sehova, és a beszélgetés, nézd, nyugodt áramlását.
Mivel fegyvertelenek Strigalenok úgy érezte, mintha állt meztelenül egy zsúfolt téren. Az egyetlen dolog, ami vigasztal - idegen pisztoly már nem unatkozik vissza.
- megnyugszom? A legtöbb nem fog rúgni? - vigyorgó, kérte testvére Galinka, felállt az asztaltól, elment a Strigalenku, egy ideig úgy tűnt, hihetetlenül hosszú, minden teketória nélkül ránézett, és hirtelen kinyújtotta a kezét - I - Dmitry.
- Michas - mechanikus válaszol Strigalenok.
- Ez minket Sis már ismert - újra elmosolyodott Dmitrij, és odavezette az asztalhoz, és leült közéjük és Galinka, töltött magának egy pohár pálinka is: - Az ismerős. Ahhoz, hogy ez egy jó barátság nőtt.
Dmytro olyan nyíltan, mosolygós, hogy a szorongás visszahúzódott valahol, maga mögött hagyva csak egy homályos szorongás, és még akkor nem sokáig: Galinka kapaszkodva Mikhas goryachuschim oldalra fejezte be azt. Röviden, hamarosan Strigalenok egyáltalán hozzászokott a cég, ahol mindenki mérsékelten vidám és kedves másoknak. És mégis - új barátokat semmiképpen rejtett tőle, őszintén azt mondta, hogy Dmitrij - a parancsnok egy kis gerilla csoport, és két társát - a közkatonák gerillák. A reszelő - hihetetlenül ügyetlen ember, majdnem két méter magas - ez még suttogva bocsánatot közelmúltban:
- Van egy bátyja, szigorúan a megrendeléseket. Szóval húzta negyedét erők, hogy nem történik semmi hülyeséget.
És különösen tetszett Strigalenku Dmytro nézeteit gerilla hadviselés. Dmytro határozottan kijelentette, hogy gyűlöli Neat, aki üvölteni, ha csak azért, mert az ötlet a háború: amennyiben az emberek, hogy legalább némi kompenzációt az állandó feszültséget, mert ma ők él és virul, és holnap - csonkán vagy akár viszlát ...
Még megmutatta személyes trófeák - arany gyűrű és fülbevaló néhány csillogó kövekkel.
Strigalenok hogy őszinte, persze, azt válaszolta őszintén, panaszkodott Kargin annak kiszáradását, a megértés hiánya a jelenlegi helyzetet, és kéri a normális emberi lelket.
Válaszul Dmytro I bevonszolta a konyhába, és felajánlott neki egy arany gyűrű és fülbevaló. A memória a mai ismerős. Strigalenok, persze, ő elutasította egy ilyen drága ajándékot, azt mondta, hogy felbukkant a helyzet - és ugyanez fog termelni magának. De Dmytro bizonyult tartós, szinte erőszakosan tolta az egészet a zsebemben Strigalenku, mondván:
- Ne törje ki! Vagy már nem saját népét. És Jackdaw, ha adsz neki a bryakalki, valószínűleg még lesz kedvesebb. Hidd el: úgy tudom, hogy!
Aztán énekeltünk. Mind a belorusz és ukrán és a szovjet. Simán, egy könnycsepp énekel. Ittak, ittak ...
De felébred reggel, úgy érezte, józan Strigalenok igényeinek. Az egyetlen dolog, ami zavarta - ha volt túl sok tegnap a csapat, mintegy annak erejét és helyfüggő mondta? Mindazonáltal, az új barátai nem is utal rá, és megnyugodott. Ebéd után, amelynek során ittak minden, de, ő kezdett gyűjteni. Ő, persze, rábeszélte, hogy maradjon itt, legalább egy napra. Addig meggyőzni, mint mondta, milyen területen, és mit kell feltétlenül megy. Azt mondta, ez - Dmitrij csapott a kezét a homlokán, boldogan felkacagott, és azt mondta, jön nagyon közel Strigalenku: