Bűn és büntetés (Fjodor Dosztojevszkij)
- Bizonyára tudom, és még mindig van bütykölni is - mondta hirtelen Raszkolnyikov, így görcsös meg közvetlenül a szabadba, - bár lehet, hogy a legveszélyesebb ember, és ha azt szeretné, hogy fáj, de YATO nem akarja megtörni magam többé. Megmutatom most, hogy nem így van ápolja egymást, ahogy azt valószínűleg gondolja. Tudd, akkor azért jöttem, hogy elmondjam, egyenesen, hogy ha folyamatosan az eredeti szándékot, az én húgom, és ha úgy gondolja, valami, hogy kihasználják a mi derül ki az utóbbi időben erre, megöllek, mielőtt engem börtönbe növény . A szavam igaz: ha tudom, hogy képes lesz megtartani. Másodszor, ha azt akarod, valamit nyilatkozni -, mert én minden alkalommal úgy tűnt, ha azt szeretné, hogy mondjak valamit -, akkor állapítsa meg hamar, mert az idő drága, és talán hamarosan túl késő lesz.
- De hol ilyen gyorsan? - Svidrigailov kérdezte őt nézte kíváncsian.
- Mindannyiunknak megvan a lépést - komoran és türelmetlenül mondta Raszkolnyikov.
- Azt is nevezik ma is őszinte, és az első kérdésre, és megtagadja a választ - mondta Svidrigailov mosolyogva. - Mit gondoltok, hogy van bizonyos célok, és ezért nézett rám gyanakodva. Nos, ez elég érthető a pozícióját. De nem számít, mennyire kívánom, hogy jön össze veled, mindegy, én nem veszi a fáradságot, hogy felvilágosít akkor az ellenkezőjéről. Őszintén szólva, a játék nem éri meg a gyertyát, és azt mondják neked valamit arról, hogy mi van egy ilyen funkció nem célja.
- Miért igen, akkor kell? Elvégre, ha törődik velem?
- Igen, csak, mint egy kíváncsi alany megfigyelésre. Tetszett neked a fantasztikus jellege a helyzet - ez az, ami! Ezen felül, akkor testvére, aki én vagyok nagyon érdekel, és végül a személy, hogy én nagyon sokat, és gyakran hallottam rólad, amelyből megállapítható abban az időben, hogy nagy hatással vannak rajta; Nem elég? Heh-he-he! Ugyanakkor bevallom, a kérdés nagyon bonyolult, és én nehéz volt vele, hogy válaszolni. Nos, például azért, mert elment, hogy most nekem nem elég, hogy az ügy, és valami új? Hát nem? Hát nem? - ragaszkodott Svidrigailov ravasz mosollyal - nos, elképzelni ugyanaz magam akkor azt tettem valamit, még ehav itt, az autó, akkor azt is remélte, hogy nekem is újat mondani, és meg kell azt is, hogy képes legyen Me valami kölcsönkért! Ez az, amit gazdag!
- Mint kölcsönzött?
- Mit szóltok? Tudtam, mi? Látod, milyen traktirishke minden alkalommal, hogy üljön, és az a szíved tartalmát, hogy nem valami ínyére, ezért szükség van valahol ülni. Nos, ez még ez a szegény Katya - fűrész. Nos, én lett volna, például legalább egy falánk, a klub deli, és hogy valójában ez az, amit kaptam! (Mutatott a sarokba, ahol egy kis asztal, egy ón edény, maradványai egy szörnyű bélszín burgonya.) By the way, meg kellett vacsorát? Volt egy falatot, és nem akar. Bor, például, ne igyon. Emellett pezsgő, nem, igen és pezsgő valahol az egész este egy pohár, majd a fejfájás. Ez nekem most szerelhető, elrendelte, hogy, mert megyek valahova, és látsz egy különleges hangulatot. Ezért most, és elrejtette, mint egy iskolás, azt hittem, hogy megállítson; de úgy tűnik (elővette az óráját), tudok tölteni egy órát veled; Most felét az ötödik. Hidd el, ha valami; Nos, a földesúr, nos, az apám, nos, lancer, egy fotós, újságíró. n semmit nem szakma! Néha még unalmas. Jobb, azt hittem, hogy te mondd valami újat.
- Ki vagy te, és miért jöttél ide?
- I Ki vagy te? Tudod: a nemes, két évet szolgált a lovassági, akkor csak kószál itt Petersburg, majd feleségül Marfa Petrovna és élt a faluban. Ez az én életrajz!
- Úgy tűnik, hogy egy játékos?
- Nem, nem vagyok egy játékos. Schuler - nem egy játékos.
- Voltál már élesebb?
- Nos, megverték az?
- Ez történt. Mi az?
- Nos, akkor is párbajra. és valóban, ez éltet.
- Nem ellentmondani neked, sőt, nem a mester, én filozófáljon. Bevallom neked, itt vagyok megint a nő, akit gyorsan jött.
- Csak eltemetett Marfa Petrovna?
- Nos, igen, - mosolygott őszintén nyer Svidrigailov. Akkor mi van? Úgy tűnik, hogy bármi hibát találsz, beszélek a nők így?
- Ez, azt találja, vagy egyáltalán nem rossz romlottság?
- A kicsapongás! Nos, hol van! És mégis, annak érdekében, hogy válaszolni, mielőtt a nők általában; Tudod, hogy beszél. Mondd, mit fogok visszafogni magukat? Miért nő dobja, ha valaha is kell Hunter? Legalább aktivitást.
- Tehát itt csak a korrupció és egy remény?
- Nos, jó, jó, és kicsapongás! Ez adta nekik kicsapongás. Igen szerelem, legalábbis a közvetlen kérdés. Ebben vice legalább van valami állandó, megalapozott sőt a természetre, és nem erősítette meg a fantáziáját, valami örök ember lobban a vérben megszakad örökre gyújtóval, és egy hosszú idő, és az évek során, talán nem is olyan hamar zalesh. Meg kell vallanom, hogy ez egy szakma a maga módján?
- Mi van az örömre? Ez egy olyan betegség, és veszélyes.
- És ez az, ahol van! Egyetértek azzal, hogy ez a betegség, mint minden áthaladó intézkedés - és minden bizonnyal át kell esniük az intézkedés - de ez mindenekelőtt, egyirányú, a másik irányba, másrészt természetesen az egész hold mérésére, számítására, bár aljas, de mit csinálsz? Ha nem lenne erre, mert így hajtás, talán volna. Egyetértek azzal, hogy tisztességes ember köteles unatkozni, de aztán, de aztán.
- Tudnál lőni?
- Nos! - undor megfosztott Svidrigailov - tegyen meg egy szívességet, ne mondd - tette hozzá gyorsan, és még anélkül, kérkedő, amely azt mutatta, minden korábbi szavait. Még az arca látszott, megváltozott. - Azt bevallotta, hogy a halálos gyengeség, de mi félek a haláltól, és nem szeretem, ha az emberek beszélnek róla. Tudod, milyen misztikus?
- A! szellemek Marfa Petrovna! Nos, továbbra is jönnek?
- Nos, nem hiszem; Szentpéterváron még nem volt; Igen, a pokolba velük! - kiáltott fel valamilyen ingerlékeny. - Nem, legyünk jobban róla. Igen, valóban. Hm! Oh, egy kis időt, nem tudok veled maradni hosszú ideig, amely a kár! Ez lenne valamit mondani.
- Mi van akkor, asszony?
- Igen, egy nő, úgy, hogy a véletlen egy esetben. Nem, nem úgy értem, hogy.
- Nos, mindez utálatos helyzet nincs hatása van? Már elvesztette az erejét, hogy hagyja abba?
- És te pályáznak, és az erőt? Heh-he-he! Megleptél most, Rodion Romanovitch, bár tudtam előre, hogy ez így legyen. Te beszélsz nekem kicsapongás és az esztétikai! Te - Schiller, akkor - egy idealista! Mindez, persze, mint amilyennek lennie kellene, és lenne meglepve, ha ez így lenne, de ugyanakkor valahogy mégis furcsa, valóban. Bocsánat, hogy az idő rövid, mert te vagy az alá prelyubopytny! És mellesleg, tetszik Schiller? Szeretem nagyon.
- De mit azonban kérkedő! - némi undorral mondta Raszkolnyikov.
- Nos, az istenért, ne! - Svidrigailov válaszolt nevetve -, és mellesleg, nem vitatkozni, sőt hetvenkedő; de akkor miért nem pofanfaronit ha ártalmatlan. Én hét évig élt a falu Martha Petrovna, hanem azért, mert most vetette magát egy intelligens ember, mint te - az okos és nagyon kíváncsi, csak szívesen beszélgetni, de emellett, megitta a fél pohár bort, és egy csöppnyi fúj a fejét. És ami a legfontosabb, van egy dolog, hogy én tényleg telepíteni, de amim van. Azt hallgat. Hová mész? - a rémülettől Svidrigailov kérdezte hirtelen.
Raszkolnyikov kezdett felkelni. És úgy érezte, nehéz és fülledt, és valahogy zavarban, hogy idejött. A Svidrigailov talált mind az üres és jelentéktelen gazember a világon.
- Ajjaj! Ül, marad, - könyörgött Svidrigailov - így nekik, hogy maguk még teát. Nos, ülj le, nem én nem gügyög nonszensz, magamról is. Megmondom neked valamit. Nos, tetszik, megmondom, én nő, hagyja el a stílus „mentett”? Ez még akkor is válaszolni az első kérdésre, mert ez az ember - a húga. Akkor beszélhetünk? Igen, és megölni időt.
- Mondja, de remélem igen.
- Ó, ne aggódj! Különben is, Avdotya Romanovna, még ilyen rossz és üres az ember, mint én is inspirálni csak egy legmélyebb tisztelettel.
- Tudod, talán (és azt, azonban, és mondott magának) - kezdte Svidrigailov - Itt ülök egy adósok börtönében, egy hatalmas számlát, és ne kelljen a legkisebb források jelentette a fizetés. Felesleges podrobnichat hogyan fürdik me majd Marfa Petrovna; tudod, hogy milyen mértékben bizonytalan néha beleszeret egy nő? Ez egy tisztességes asszony, nagyon messze hülye (bár teljesen műveletlen). Képzeljük el azt is képzelni, hogy ez egy nagyon féltékeny és tisztességes asszony mertek leszállni, miután sok szörnyű őrület és szemrehányásokat, valamiféle szerződés velem, aki elvégezte az idő a házasságunk. Az a tény, hogy ő volt sokkal idősebb, mint én, sőt, mindig hordott a szájában néhány szegfűszeget. Volt annyi brutalitás a lélek és a fajta őszinteség, hogy állapítsa meg a jobb, ami teljesen hű neki nem lehet. Ez a felismerés vezette egy őrület, de úgy tűnik, hogy a durva őszintesége neki valamilyen módon, mint például: „Szóval, azt mondja, ő nem akar becsapni, ha előre, hogy kijelenti:” - nos, egy féltékeny nő az első. Miután sok könny köztünk ez a fajta orális szerződés: az első, soha nem fogom elhagyni Marfa Petrovna és mindig él a férje; a második, hogy külön bárhol az engedélye nélkül; Harmadszor, amelynek úrnője nem időben; Negyedszer, ez alatt az Marfa Petrovna ez tesz engem néz, és úgy érzi néha széna lányok, de másképp nem, mint a titkos tudás; ötödik, Isten ments, hogy szeretni egy nőt a mi osztály; Hat ha abban az esetben, amelyben Isten ments, én keresse fel a szenvedély, és a legsúlyosabb, azt meg kell nyitnia Marfa Petrovna. Ami az utolsó bekezdésben Marfa Petrovna volt azonban, miközben meglehetősen nyugodt; Ez egy okos nő, és ezért nem tudott rám nézni másképp, mint egy züllött és potaskun akik komolyan szeretik nem. De egy intelligens nő és egy féltékeny nő - két dolog különbözik, és ez a legnagyobb baj. Ahhoz azonban, hogy bíró pártatlanul egyesek, szükséges előzetesen elutasítja feltételezésből vélemények és szokások a mindennapi hétköznapi emberek körülöttünk, és a dolgok. Az ítélet több, mint bárki, jogom van elvárni. Talán hallott már sokat a Marfa Petrovna volt nevetséges és abszurd. Sőt, voltak más nagyon vicces szokások; de azt fogja mondani, őszintén, hogy én igazán sajnálom a számtalan bajok, amelynek én voltam az oka. Elég jól, azt hiszem, egy nagyon tisztességes Oraison funebre pályázati felesége egy leggyengédebb férj. Abban az esetben mi veszekedések Én, a legtöbb, csendes és nem irritálja, és mindig dzhentlmennichane majdnem elérte a célját; érinti, és ő is tetszett; voltak olyan idők, büszke volt rám még. De a húgod nem viseli. És hogyan történik ez, hogy ő kockáztatta, hogy egy ilyen belle a házában, egy nevelőnő! Elmagyarázom, hogy Marfa Petrovna nő volt lelkes és fogékony, és hogy egyszerűen, könnyen, szeretem magát - szó szerint beleszeretett - a húgod. Nos, igen, és Avdotya Romanovna valamit! Nagyon jól értem, első látásra, hogy nem volt rossz, és - mit gondol? - döntöttek, hogy nem emel rajta a szemét. De Avdotya Romanovna magát az első lépést - akár hiszed, akár nem? Hiszel az is, hogy Marfa Petrovna eljutott arra a pontra, hogy még az első haragudtam én örökös hallgatás húgod, mert annyira közömbös neki szüntelen és szerelmes vélemények Avdotya Romanovna? Nem értem, mit akar! Nos, természetesen, Marfa Petrovna mondta Avdotya Romanovna nekem az egész történetet. Ő volt a szerencsétlen vonás nyomatékosan mondani mindenkinek minden családi titkok és minden folyamatosan rám panaszkodni; hogyan lehetne kihagyni ezt az új és csodálatos barát? Hiszem, hogy van egy másik beszélgetést, és nem volt módja számomra, és eddig minden kétséget kizáróan, Avdotya Romanovna ismertté vált, hogy mindazok, sötét, titokzatos mesék tulajdonított nekem. Fogadok, hogy tényleg valami is hallott ilyen fajta?