The Wizard of Oz
Ellie felébredt. Madárijesztő ült a küszöbön, és Toto vezetett az erdőben mókusok.
- Meg kell keresni a víz - mondta a lány.
- Miért akar vizet?
- Mosás és inni. Száraz darab nem megy bele a torok.
- Fu, mint kellemetlen, hogy készül hús és csont! - mondta a Madárijesztő elgondolkodva. - Meg kell aludni, és enni és inni. Azonban meg kell agy, de számukra ez lehet elviselni ezt a csokor kellemetlenségeket.
Találtak egy patak, és Dorka Totó reggelivel. A kosárban egy kis kenyeret. Ellie fog visszamenni az utastérben, de aztán nyögést hallott.
- Mi ez? - kérdezte a félelemtől.
- Nem tudom, - felelte a Madárijesztő. - Gyerünk, lássuk csak.
Nyögés tört újra. Elkezdték átgázolni a bozót. Hamarosan látták néhány alak a fák között. Ellie futott át, és megállt egy kiáltással döbbenet.
A nadrublennogo fa fejszével magasba a kezében volt egy ember teljes egészében a vas. A feje, keze és a lába kapcsolódik a vas a test pántok; a fején, hanem egy kalap volt a réz tölcsér, egy döntetlen a nyakában volt egy vas. A férfi csak állt, tágra nyílt szemmel.
Toto ádáz ugatás megpróbálta megharapni a lábát, és az idegen ugrott egy sikolyt: majdnem kitört a foga.
- Micsoda rendetlenség, aw-aw-aw! - panaszkodott. - Lehetséges, hogy helyettesítse a tisztességes kutya vas lábak.
- Azt hiszem, ez az erdészet madárijesztő - Madárijesztő kitalálta. - Nem tudom, mit is őrzi?
- Te nyög? - Ellie kérték.
- Igen. - mondta a Bádog Favágó. - Egy éve nem jön senki, hogy segítsen nekem.
- Mi a teendő? - Ellie kérték, megérintette a panaszos hangja egy idegen.
- én ízületek volt rozsdás, és nem tudok mozogni. De ha zsírral, jó leszek, mint az új. Meg fogja találni az olaj a kabinomban a polcon.
Dorothy Totó futott, és megkerülte a Madárijesztő és a Favágó kíváncsian megvizsgálta.
- Mondja el barátjának - kérdezte a Madárijesztő. - év - ez egy nagyon hosszú ideig?
- Naná! Gyártási év - egy hosszú, hosszú ideig! Ez annyi, mint 365 nap.
- Háromszáz. Hatvan. öt. - ismételte meg a Madárijesztő. - És ez több, mint három?
- Mi vagy te hülye! - mondta Favágó. - Úgy tűnik, nem tudja, hogyan kell számolni!
- Tévedsz! - büszkén felelte a Madárijesztő. - Nagyon jól tudja, hogyan kell számolni! - És elkezdett számolni, hajlítás ujjai: - A tulajdonos lettem - újra! Estem ki a juhok mellett - kettő! Ellie felemelt a tét - három! És ez többet jelent nekem, semmi sem történt, így tovább, és feltételezik, semmi!
A Favágó annyira meglepődött, hogy nem tudott vitatkozni semmit. Ebben az időben, Ellie hozott oilcan.
- Hol a zsír? - kérdezte.
- Először a nyak, - mondta a Bádog Favágó.
Dorka olajozott nyakát, de ő annyira rozsdás, hogy a Madárijesztő sokáig fordította a fejét Woodman jobbra és balra, míg a nyak nem szűnt meg, nyikorog.
- Most, kérem adja!
És Ellie elkezdett kenje az ízületek a kezek és a Madárijesztő óvatosan felemelte, és leengedte a kezét Woodman, amíg el nem vált igazán olyan jó, mint az új. Aztán a Bádog Favágó vett egy mély lélegzetet, és dobta a fejszét.
- Ó, milyen jó! - mondta. - felemeltem a baltát előtt rozsda és nagyon örülök, hogy tudok megszabadulni tőle. Nos, most adj az olaj, azt kenje a láb is, és minden rendben lesz.
Fogmosás lábait, hogy ő is szabadon mozgatni őket, a Favágó többször megköszönte Ellie mert nagyon udvarias.
- Azt állna itt, ameddig azt fogják alkalmazni a fémpor. Megmentetted az életemet! Ki vagy te?
- Én Dorothy, és ezek a barátaim.
- Boo! Tele vagyok szalma!
- Ez könnyen kitalálható a beszélgetést - mondta a Bádog Favágó. - De hogy kerültél ide?
- Mi megy a Smaragdváros a nagy mágus Goodwin és töltötte az éjszakát a kunyhóban.
- Miért megy Goodwin?
- Azt akarom, hogy Goodwin visszavitt engem Kansas, hogy az apa és az anya - Ellie mondta.
- És azt akarom kérdezni tőle egy kicsit agyát én szalma fejek - mondta a Madárijesztő.
- És fogok csak azért, mert szeretem Ellie, és ezért ez a kötelességem -, hogy megóvja az ellenséget! - Toto mondta.
A Favágó gondolataiba mélyedt.
- Gondolod, hogy a nagy Óz tudna adni nekem egy szív?
- Úgy gondolom, hogy talán - Ellie válaszolt. - Ez nem nehezebb, mint adni a Madárijesztő agy.
- Tehát, ha elfogadsz a cég, én is veled megyek a Smaragdváros és kérje a nagy Óz, hogy adj egy szívet. Végtére is, hogy a szív - legkedvesebb szeretnék!
Ellie felkiáltott örömében:
- Ah, barátaim, úgy örülök! Most a ketten, és van két dédelgetett vágya!
- Gyere velünk - jóindulatúan megállapodott a Madárijesztő.
Favágó kérték Ellie, hogy töltse színültig olajjal zsír csésze, és tedd az alján a kosárba.
- Tudok az eső és a rozsda, - mondta. - És én nem olaj rosszul.
Aztán felemelte a fejszéjét, és sétáltak az erdőben, hogy egy kövezett út sárga téglával.
A legnagyobb boldogság az volt, hogy Dorka és a Madárijesztő talál egy társ, mint a Favágó - egy erős és okos.
Amikor Woodman megjegyezte, hogy a Madárijesztő alapul göcsörtös csomós husáng, azonnal levágta a fa ága, és tette egyenesen a társa kényelmes és stabil sétabot.
Hamarosan a utazók jött egy hely, ahol az út benőtt bokrok és lett járhatatlan. De a Favágó szerzett hatalmas fejszét, és hamar fény derült egy utat.
Dorothy gondolok, és nem vette észre, hogy a Madárijesztő beleesett a gödörbe. Azt kellett hívni baráti segítséget.
- Miért nem megkerülte? - kérdezte a Bádog Favágó.
- Nem tudom! - Őszintén válaszoltam a Madárijesztő. - Látod, a fejem szalmával van kitömve, és fogok kérni néhány agy Goodwin.
- Tehát! - Woodman mondta. - Mindenesetre, az agy - nem a legjobb a világon.
- Ugyan! - meglepett a Madárijesztő. - Miért gondolja így?
- Korábban volt egy agy, - mondta a Bádog Favágó. - De most, amikor meg kell választani az agy és a szív, én inkább szív.
- És miért? - kérdezte a Madárijesztő.
- Hallgassa meg a történetet, és akkor meg fogja érteni.
És ahogy mentek, a Favágó azt mondta nekik a történetet:
- Én egy favágó! Mint egy felnőtt, úgy döntöttem, hogy feleségül. Szerettem teljes szívemből egy csinos lány, aztán inkább hús és csont, valamint minden ember. De a gonosz nagynénje, aki élt egy lány, nem akarta otthagyni, mert ő dolgozik rajta. Néni elment a varázslónő Gingemma és megígérte neki, hogy tárcsázza a kosár legkövérebb piócák, ha ez felborítaná az esküvő.
- Wicked Gingemma megölték! - szakította félbe a Madárijesztő.
- Ellie! Ő érkezett a házba, és megöli - Krakkóban! Krak! - a falu boszorkány fejét.
- Kár, hogy ez előtt történt! - sóhajtottam a Favágó, és folytatta: - Gingemma elvarázsolt én ax ugrott a fáról, és levágta a bal lábamat. Én már nagyon szomorú: a lábak nélkül, azt nem lehet egy favágó. Elmentem a kovács, és ő tett nekem egy gyönyörű láb vas. Gingemma ismét elvarázsolta a fejszémet, és levágta a jobb lábamat. Megint elment a kovács. Ő szeret engem mindig, és nem tagadta, hogy hozzám. „Mi csak egy csomó csizmáját és nadrágját!” - mondta. Azonban egy gonosz boszorkány nem megnyugodott: elvégre ő akarta, hogy egy egész kosár piócák. Elvesztettem a kezem és velem egy kovács vas. Végül a fejsze vágja le a fejemet, és azt hittem, hogy véget ért. De ez a tanult kovács és velem egy külön vas fejét. Én továbbra is működik, és mi az a lány még mindig szeretik egymást.
- Te, ezért nem darabolva, - jegyezte meg a Madárijesztő elgondolkodva. - És én uram nekem egyszerre.
- A legrosszabb dolog, ami - sajnos továbbra Favágó. - Alattomos Gingemma, látva, hogy a lány nem hagyott, úgy döntöttem, hogy végre lehúznak. Ismét elbűvölte egy baltát, és ő vágja a testem kettő. De szerencsére a kovács ismét kiderült róla, vasból készült test, és csatolja a pántok a fejem, karok és lábak. De - sajnos! - Nem volt több szív kovács nem helyezze. És én azt hittem, hogy én egy ember szív nélkül, nincs joga szeretni egy lányt. Elhoztam a menyasszonyom szavát, és azt mondta, hogy mentes az ígéretét. Fura lány valamilyen oknál fogva nem elégedett, azt mondta, hogy szeret, mint korábban, és várja meg, hogy észhez térnek. Mi a baj vele most, nem tudom, mert én nem láttam őt több mint egy éve.
Favágó felsóhajtott, és a nagy könnycsepp gördült a szeméből.
- Vigyázz! - kiáltottam a Madárijesztő ijedtében, és letörölte a könnyeit kék zsebkendőt. - Mert rögtön zarzhaveesh könnyel.
- Köszönöm, barátom! - mondta, Woodman - Elfelejtettem, hogy nem tudok sírni. A víz káros nekem minden formáját. Szóval, én nagyon büszke voltam az új vas test és nem fél az elvarázsolt fejsze. Én csak félt a rozsda, de én mindig vitt zsírzóprés. Csak ha már elfelejtette, megvan a zuhany alatt, és olyan rozsdás, hogy nem tudtam mozogni, amíg meg nem mentett meg. Biztos vagyok benne, hogy az eső rám esett alattomos Gingemma. Ó, milyen szörnyű ez - állni az erdőben egy év, és gondolni, amire tényleg nincs szíve!
- Ezzel lehet hasonlítani csak a tét kilóg a közepén egy búzamező - szakította félbe a Madárijesztő. - De az is igaz, az emberek sétáltak el mellettem, és akkor beszélni varjak.
- Amikor én szerettem, én egy boldog ember, - folytatta a Favágó sóhajtva. - Ha Goodwin ad a szívem, én tér vissza az országba a Munchkins, és elvenni a lány. Talán még mindig vár rám.
- És én - a Madárijesztő mondta makacsul - még mindig inkább agyát, ha nem az agy, szív semmit.
- Nos, van egy szív! - mondta a Bádog Favágó. - agyuk nem teszi boldoggá, és a boldogság - a legjobb van a földön.
Allie csendes volt, mert nem tudja, hogy melyik új barátai jobbra.