Hogyan kell olvasni Nabokov • Arzamasz
"Pilgram" (1930)
Nabokov tippeket számunkra, hogy a fizikai élet a tudat a halál valószínűleg nem a végén, és - az egyetlen a nagy orosz írók - fordul a halál nesobytie. Pilgram - az első a maga karakterek, ami megy a másik világ, a világ az álmaikat. Az első karakter, de nem az utolsó. Ugyanez határátkelőhely itt és ott teszi hősei történetek „Excellence” és a „Face”, a regény „A Luzhin Defense”, „Felhívás a lefejezése”, „Bend Sinister” és mások.
"Admiralitás Tű" (1933)
A fő konfliktus a történet a konfliktus nem a férfiak, hanem két irodalmi stílus a kétféle művészeti tudatosság, amely sok szempontból deformálódik ugyanazt a valóságot. Végén hősének könyörög Kate ne írjon többet, majd azt javasolja: „Lehet, hogy Kate, elvégre mindennek ellenére, nem volt ritka egybeesés, vagy ha ezt írom Hilbert Gil (elavult.) - nonszensz, értelmetlen. és megkérdőjelezhető, de nem egy szép képet a megcsonkított. Ha igen, akkor kérem, hogy bocsásson meg, egy kolléga a nap. " Valószínűleg bűnösnek nemcsak Kate, de a narrátor maga. Mi volt az ő hibája? Az azonosítás az irodalmi hős keverő élet és a művészet, Nabokov látta, mi szörnyű bűn. Akár ő értelmezése a regény, mint egy rossz önéletrajzában a helyes? Talán nem. A narrátor nem lehet bízni: az összes karakter-narrátor Nabokov mindig megbízhatatlan. És mit mondanak minket, mi mindig ismeri fel egy másik valóság, hogy bármilyen okból, megpróbálják elrejteni előlünk.
"Tavasz Fialta" (1936)
Fialta - egy fiktív nevet, tengerparti város, ahol a funkciók a jaltai és csatlakozott az olasz Fiume, amely most hívott Rijeka és Horvátországban található. Nabokov Fialta elrendezve, ugyanúgy, mint Fiume. Van egy régi és egy új város, és a közelben - a legmagasabb hegy. Fontos - és a későbbiekben látni fogjuk - mi Nabokov nevezte nevét St. George.
Ebben a városban, az elbeszélő hős találkozik kedvesét, akivel egy nagyon hosszú távú kapcsolat: találkoztak Oroszországban 1917-ben. A Fialta találkoznak véletlenül, nem gyakran, de nem ritka, és amikor a sorsa a hajtások gyorsan és természetesen szeretkeznek. Ezek nem próbálják kifejezetten támogatja ezeket a kapcsolatokat, és elválás, akkor felejtsd el egymástól. Vasya, hős, boldog házasságban él, imádott Nina is feleségül az író által Ferdinand.
A város nevét is megszólal, a „Vial” - egy edényben. Nem lehetett figyelni, ha nem végezték el az egész elbeszélés motívuma a sapka és a tartály. Nina házasságtörés barátságos képest az üst forrásvíz, amely „minden könnyen poila”. Az utolsó előtti alkalommal hősök találkozik egy kávézóban, és Nina inni egy üveg, kitartott a szalmát. Egy másik üvegben vagy konténer, ivás epizodikus karakter - egy angol, akinek hős észreveszi azonnal érkezéskor Fialta. Követve mohó, buja szemek, a hős hirtelen látja Nina. Ezután egy kávézó, Vasya és Nina újra találkozunk ezen angolt: „Az asztalon előtte állt egy nagy pohár fényes bíbor ital”. Vasya újra látja vágy a szemében, de ezúttal arra irányul, nem Nina, és prostituált „a hód vissza”, amit ügyesen eltávolítja az ablak és a „fordított dobozok”.
Heroes is játszani néhány látszatát burleszk legendák Szent György, mint a győztes a kígyó és a megváltó hercegnő. A döntő utolsó beszélgetés Vassenka és Nina fordul elő, amikor megnézi a Szent György-hegy. Ebben az előadásban, a sárkány szerepét cinikus Ferdinand fogoly sínylődik szép, bár nem erkölcsös Nina. Az elképzelés az, hogy Vasya legyen a hős, aki megmenti Nina a fogságból. Azonban a történet, hogy nem megmenteni senkit, bár lassú kísérlet, hogy megváltoztassák a viselkedésüket és késve elismerem Nina szerelmes még mindig tart „Az elviselhetetlen erővel azt tapasztaltam (vagy úgy tűnik, hogy most nekem) Minden, ami valaha is történt köztünk, kezdve de ugyanaz a csók, mint ez; és azt mondtam, mi olcsó, formális „te” helyett a lelkes, kifejező „te”, amelyre circumnavigation úszók vissza dúsított kör: „És mi van, ha én szeretlek” Nina felnézett, azt mondtam, szerettem volna hozzá ... de valamit. mint egy denevér, átsuhant az arcán, gyors, furcsa, szinte csúnya kifejezés, és ez könnyen, mint a mennyben, kimondott obszcén kifejezések, zavaros; Én is kényelmetlenül érezte magát ... „Azt viccelődött, gúnyolódott,” - siettem felkiáltani, könnyedén fogta alatt a jobb emlő ".
"Cloud Lake Tower" (1937)
Nabokov szerette HG Wells és többször is megemlítik prózájában, az ő története „Az ajtó a falban.” A hős, az ő gyermekkorában kóborol London, mondja a fehér fal és a zöld ajtó benne, hogy vonzza őt, hívogató nyitva. Kinyitotta találja magát, egy gyönyörű kertben, ahol a séta a szabadság két párducot, ahol játszik a többi gyerekkel, valamit, amit nem igazán történik. Visszatérve a kemény valóság, a fiú állandóan elveszti azt a képességét, hogy nyissa ki a zöld ajtót. Valami hasonló történik a Vaszilij Ivanovics. Ez áthalad a láthatatlan fal, egy láthatatlan kapu kinyílik, és találja magát egy ismeretlen területen, a fogadó, a tulajdonos, ami rossz, és azt mondja halkan az orosz. Vaszilij úgy döntött, hogy rendezze itt állandóan, mert az egész „volt használva, az ígéret és az öröm.” De mint a fiú a Wells történet, mindig veszít a hozzáférést ehhez a földi paradicsomban. Miért? Ahhoz, hogy megértsük, meg kell figyelni, hogy az írás a történet.
Már egy csillag a világ méretű, Nabokov mindig ragaszkodott hozzá, hogy minden politikai esemény vagy történelmi megrázkódtatások nem tükröződnek a munkáját. Ez egy mítosz: Nabokov nem tudott válaszolni, hogy a történetek rémálmok. A „felhő, tó, torony,” a hős nem ad, hogy teljesítsék az álom cimborák turistautat. A szorosan összefonódott csapat német polgárság - szőke vezetője és egy férfi „szemét nélküli csillogás”, „valami homályos bársonyos aljas megjelenése és modora.” Ez az ember szemével hírszerző tiszt rendelt az utazás megfigyelni, hogy a résztvevők érzékelnek látható és kommunikálnak egymással. Németek megkövetelik minden énekelt kórusban hazafias dalt, és vonják Vaszilij Ivanovics az ő vulgáris beszéd: „Mindannyian összeolvadt fokozatosan nő alkot egy csapatot, lágy, többkarú lény, ami nem volt hova mennie.”
Ügyeljen arra, hogy a szavakat a Vaszilij Ivanovics, „Én már nem az az út mentén.” Társak nevezett szovjet írók, akik nem teljes mértékben elfogadja a szovjet kommunista ideológia, hanem a nem tagadta, hogy szolgálja a totális államban. A sorsa a hős a történet emlékeztet a sorsa Jurij Olesha, amit kezelt nagy érdeklődés. Amikor Vaszilij néz rá a platform, meglát egy cseresznye kő. „Meggymag” - egy történet Olesha.
A kongresszuson az Írószövetség 1934-ben, amely bírálta az írók az utazás, Olesha beszélt. Ebben azt mondta, hogy ő dolgozik egy életrajzi és ugyanabban az időben, egy allegorikus regény. Koldus, minden elveszett hős utazik, hogy a Szovjetunió látja az új épületek mindenütt fények, építési daruk, de soha nem találja meg a helyét. Végül kiderült, hogy a fal az ajtó, kinyitja, és beleesik egy csodálatos kert, saját paradicsom, ahol minden más. Ismét ő fiatal, jóképű, egészséges. Olesha mondja úgy döntött, nem írni ezt a regényt, és hogy ezentúl ő szolgálja az oka a szocializmus, a kommunizmus és nevelő szovjet fiatalok a megfelelő szellemben. Olesha- társa feladja szörnyű totalitárius tömeg előtt sokoldalú lények, akik nem képesek ellenállni - egyébként ő néz a kínzás és a halál. Ez a történet Nabokov.
„Jelmagyarázat» ( «jelmagyarázat»,
1947)
A hősök a történet - egy zsidó házaspár, a menekültek Európából, aki New Yorkban él mélyszegénységben. Van egy őrült fia, aki él egy idősek otthonában, és mindeközben próbált öngyilkosságot elkövetni. Madness van egy speciális karakter - Nabokov kéri ezt a „referencia téveszmék.” A fiú úgy tűnik, hogy a természeti világ egy végtelen sor titkos üzenetek titkosítást. Fák, felhők, csillagok és minden mást úgyis csak beszélt és beszélt róla. Minden dolog - a titkosítást, és ő - a téma minden üzenet. Megérteni és megfejteni ezeket az üzeneteket nem tud, valamint mentett, így nem lehet élni, és meg kell ölni magukat.
Mit jelent ez a hívás? Ki hívja a harmadik alkalommal? Talán ez a nő újra, egyre a rossz számot. De a hősnő részletesen elmagyarázta neki, hogy mi a hiba, ő teszi. Ki más lehet hívást kezdeményezni? Talán ez egy hívást a kórház a szörnyű hírt, hogy a fiú még mindig sikerült öngyilkosságot. Először is, meg kell fordulni a címet a történet, és a referencia mánia, amely így egy hős. Hiba észlelése fiú, hogy ő vette a jeleket és próbálják megfejteni az üzenetet, míg a természeti jelenségeket lehet érteni a költői értelemben - mint szimbólumok. Annak érdekében, hogy ne essen bele téveszmék referencia, meg kell elválasztani a jeleket szimbólumok.
Egy rejtett cselekmény egy pontján különböző részből áll: félholtan, esett ki a fészekből a csaj, akinek a hősök láthatók visszatér a kórházban; alá a földre térkép; fotók fiú, aki látja az anyját. Mindez egy szimbolikus jelentése van. Puzzle hogy gondol Nabokov, kapcsolatban van a számokat. Nem csoda, hogy többször is a történet említi tíz üvegek zselé, nem csoda, az öreg jön csak az ötödik címkét. Ha elolvassa öt egymást követő címeket, akkor láthatjuk, hogy ezek egy ilyen rendszer - az édes „sárgabarack”, hogy a nagyon savas „Paradise alma”. A történet említett és más szekvenciákat az öt elem. Először is, élőhely hősök: a minszki, Lipcse, Berlin, Lipcse, New York. Másodszor, az öt kép egy fiú, aki látja az anyja eleinte édes baba az utolsó - vágva a világ, mogorva őrült. Látjuk ugyanazt gradáció - jótól rossz, édes és keserű.
További 10 Nabokov történetet, hogy olvassa el Alexander tanácsolja Dolinin
- „Mese”
- „Katasztrófa”
- „Elfoglalt ember”
- „A tökéletesség”
- „A látogatás a múzeumban”
- "Lick"
- „Kiirtása zsarnokok”
- „Egyszer Aleppo ...» ( «Ez Aleppo egyszer ...»)
- „Elfelejtett költő» ( «elfelejtett költő»)
- „Sisters Wayne» ( «A Vane Sisters»)