Coney ~ költészet (Art dal) ~
Saját ló szenvedett Nightingale,
A vár harapás a kicsit.
Nos, hol van, hol, buta,
Dust élet esett a pata.
Nincs idő, nem lélegzik, nem vissza,
Dér esett a whisky.
Ő lett a ház asszonya álmatlanság,
És az ablakok sóvárgás csökken.
Nos, ez bánt, hogy miért szomorú,
Miért bánkódik és sóhajtott.
Végtére is, az élet olyan, mint egy dal nem ér véget,
És a lovak el újra.
Hey harangok vicces,
Ismét cseng a csend,
Hagyja maga mögött marad fiatal,
De csak évek nem értem.
Meddig maradunk ebben az életben,
Csak annyit az Úristen adott.
Hagyja, nem minden történt,
Legyen minden nem volt, ahogy kellene.
Csak használt lovak repült fáradhatatlanul,
Hadd futni senkit nem hagyja abba.
Csak használta a dalt, elfelejtett érzések,
Mi repült át ismét a földre.
Nos, ez bánt, hogy miért szomorú,
Miért bánkódik és sóhajtott.
Végtére is, az élet olyan, mint egy dal nem ér véget,
És a lovak el újra.
Hey harangok vicces,
Ismét cseng a csend,
Hagyja maga mögött marad fiatal,
De szürke haja mindig ára van.
Nos bánt, hogy miért szomorú,
Miért bánkódik és sóhajtott.
Végtére is, az élet olyan, mint egy dal nem ér véget,
És a lovak el újra.
Hey harangok vicces,
Ismét cseng a csend,
Hagyja maga mögött marad fiatal,
De csak évek nem értem.
Hagyja maga mögött marad fiatal,
De csak évek nem értem.
De csak évek nem értem.