Olvasd fiatal feleség - Suzanne Forster - 2. oldal - litlayf - irodalmi social network
Halvány mosoly jelent meg az ajkán. De a mosoly nem okozott a gondolat, hogy egy nő. Az apró, csúnya, ítélve az arc alá rejtett egy jó réteg kosz. Igen, a váratlan vendég nem valószínű, hogy megnyerje a szépségverseny. És mégis volt valami kétségtelenül vonzó ebben a kusza vörös haj repülő, és könnyen félreértik jellemzői. Ha az orr és elkényeztetett csaló, a teljes rugalmas, és úgy tűnt valami ajkakat kiváltott erőteljes kísértésnek.
- Mit gondol, Jem, hogy ő akar tőlünk? - Chase tűnődött, amikor a kutya kezdett odabújik a hóna alatt.
És amint megsimogatta a kutyát, éles fúródott megérzés. Hogy van az, hogy nem vette észre: az idegen kell még egy riporter kergeti történetek személyes életében, „Chase Bodin, lázadó hős.” Nem egyszer csalók bulvár rongy megpróbálták, hogy őt magából. De egyikük sem kockáztatott, így. Chace mulatott, emlékezve arra, hogy a lánynak, hogy menjen át - és a találkozó egy csörgőkígyó, és napszúrás - kedvéért egy kis cikket róla.
Chase látta farmert és hosszú pulóver, amikor az idegen kinyúlt és alig hallható súgott valamit.
- Mi a baj? - kérdezte, és előrehajolt.
Magas, izmos, ő felkelt a kis székre, és bement a konyhába. Az ő háza volt a kicsi, rosszul felszerelt és tényleg, mint egy kunyhó. Igen Chace és nem fog többet vásárolnak. Csak kellett egy biztonságos hely, ahol tudott elrejteni egy darabig. csak a legszükségesebb házon vendégház: hálószoba, fürdőszoba, nappali és konyha. „A ház, amely nem vezet örömére minden nő” - gondolta. Töltött egy pohár tiszta forrásvíz, Chase visszatért a szobába, és leült mellé Annie, amikor megpróbált felkelni, rájött, hogy segítségre volt szüksége. Selymes megérintette a kezét a fejére, Chase felemelte a fejét, hogy könnyebb volt inni. Valamilyen oknál fogva úgy tűnt, hihetetlenül izgalmas, hogy ez a védtelen, könnyen sebezhető nő iszik a csészét.
„Ó Istenem - gondolta - én lesz, hogy egy hideg zuhany, ha fog tartani. Aztán lehet megdobogtatja, még a legváratlanabb fantáziák róla szennyezett arcát. "
- Köszönöm, - mondta bólogatva kissé.
Chace megfulladt az éber kék szeme. egy csepp víz leszaladt a lány szétnyílt ajkát, és hagyott egy vékony ösvény a piszkos állát. Chase gyötörte és átkozta magát, amiért nem tudta, hogyan kell kezdeni a beszélgetést. Ki ő, ez kopogtat őt a nő? Ahol jön ez? Ahhoz, hogy a saját meglepetésére, azt kérdezte:
- Azt akarja, hogy mossa te?
„Igen, kérem” - ismételte magának Chace. Valahogy különös módon halkan. Levette piros kendőt kötött a nyak körül, a tompított, a végén egy pohár, és elkezdte óvatosan mossa a szennyeződéseket az arcából. Közvetlenül azután, hogy a gyengéd érintés lehunyta a szemét. És még az ártatlan reakció átszúrta a testét égető vágy. „Könyörgöm, Uram, - imádkozott, amikor a kéz egy zsebkendővel közeledett málna telt ajkak - nem engedte megnyitni a szája, miközben csinálom. Hihetetlen, hogy egy ilyen kellemetlen nő annyira érzéki száj. "
A csuklóját érintette a kifakult lila kabát. Chase felhívta a figyelmet, hogy az egyszerű, régimódi mintát. Minden gomb a kabát volt gombolva szerényen.
- Azt nem nehéz lélegezni? - kérdezte. - Azt akarja, hogy kigombolni a gombokat?
- Igen, - mondta halkan, és továbbra is csukott szemmel. - Szeretném.
Chase a poharat az asztalra, és elment a gombokat. Ő viselte a három vagy kíváncsi, ha kell folytatni, ha a szemét kinyitotta, úgy tűnt, hogy felszívja a képet.
- Te mindig megy haza egy kalap és esőkabátot?
Ezek a dolgok a kíváncsiság, fagyasztott sápadt arcán, elkapta a meglepetés. Zavarban volt, akkor kezdték levette köpenyét, és hirtelen megállt. A gondolat, hogy ostobán viselkedik büszkén csípte tudat. Kiderült, hogy a nő arra kényszerítette, hogy igazolja magát.
- Attól függ. - mondta, és felhúzta kabátját újra.
- Attól függ, mit?
- az időjárási viszonyok - durva hangon megpróbálta félbeszakítani egy kellemetlen beszélgetést. „Vannak nők, akik nem tudják, hogyan kell megállítani” - gondolta Chase, amikor kinyitotta a széles kék szeme, felkészülés egy új kérdést. Úgy nézett ki szerencsétlen, mint egy elhagyott gyermek. Szánalom és gyengédség, hogy úgy érezte, hirtelen, leütötte. Mivel a munka kénytelen támaszkodni csak ösztön és a reakcióidőt, és megpróbálta elrejteni az érzéseit. A szokás kíméletlen versengés nem engedte enged még közel a beteg Annie. Ő most próbálják irányítani a helyzetet.
- időjárás a házban úgy tűnik, hogy kitűnő, - suttogta.
- Az én képzeletem, vagy nem akarja, hogy levetkőztethetsz, bébi?
Annie elpirult, szeme megtelt könnyel, de ez az, ami lenyűgözte Chase. Úgy érezte, az új hullám vágy óvatosan leengedjük a has alsó részén.
„Légy óvatos, lágyabb. És - megy előre! „- mondta magában. De nem tudott menekülni a tekintetét túl hosszú, hogy ne figyeljen rá. A szíve kalapált, és a torka száraz volt, mint a patak, a bankok, ahol találkoztak. Ahhoz, hogy ellenőrizzék a helyzetet. Nem, ez, úgy tűnik, már nem képes. „Elég!” - újra, mondta magában. Ismét gombos csak kigombolni és hirtelen húzta a kalapját, és dobta félre. Ő söpört végig a szobán, és esett közvetlenül az asztalra. És a köpenyt, mint a madár repül, ugyanabban az irányban.
- Nos, - csattant fel, amikor a tekintetük találkozott újra. - Szóval azt akarom tudni, hogy mi folyik itt. Ki vagy te?
- Annie Walsh - mondta határozottan.
Név Chase nem úgy tűnik, ismerős, de a maga módján keresi a rendíthetetlen határozottsággal kényszerítette, hogy kérje a következő:
- kéne tudni, Annie Walsh?
- Igen, pontosan. Házasok voltunk öt évvel ezelőtt.
- Nős? Mi a fene, bébi. Nyilvánvaló, hogy ha már megőrült. Öt évvel ezelőtt! Nem voltam még az ország öt évvel ezelőtt. Én.
- Közép-Amerikában - fejezte be. Aztán hozzátette, kissé remegő hangon, - ha parancsot kaptak a Pentagon a Costa Brava, és egyike volt azoknak a kit szállítani.
Chase hitte vak. Memory hozzávágta az időben és helyen, amit sikertelenül próbálta elfelejteni. Mission Costa Brava rémálom volt számára. Csoportjuk - Johnny Starovk, Jeff Diaz és ő - száműzték a kis közép-amerikai köztársaság megmenteni a tudósok elfogták a lázadók.
Ezek aztán az egész országban keresi a honfitársai. Csak egyikük élte túl a lány sikerült megtalálni bujkál a monostor romjai. Sajnos, nem tudta levenni a szegény élő pokol. Meghalt egy autóbalesetben a határ közelében.
- Hibát - mondta határozottan, megpróbálja törölni a memória egy forgószél szörnyű emlékek. Bizalmatlanság, a düh és egyúttal a bűntudat nőtt benne. Ki a fene ez a nő?
- Igen, ez volt akkor - Charles Bodine. A férfi, aki megmentett volt az arcod, a szemed. Nevezte magát Chase. Volt egy ostort. Ó, kérem, meg kell emlékezni! Elbújtam a kolostor San Luis, hol talált rám. Maradtam ott több mint egy hónap óta a gerillák megölte a szüleimet.
A hangja törte meg. Szünet után, ő továbbra is dolgozni:
- Emlékszem minden részletét. Te is megsérült a harcot a lázadókkal. Azt célozta meg, de ostor kiütötte a fegyvert a kezéből. Aztán eldobta a kést, emlékszel? Ő bántani ...
A heg a sebet a lábán Chase nyafogott. Sedtse dobogó mintha kitörni. Kinyitotta az ajtót, és lenyelte a forró, illatos fenyők nyári levegőben. A kétségbeesett kísérletet, hogy megtalálja a kiutat az őrült helyzet csak a vezet új kérdéseket. Ki más, mint egy szerencsétlen újságíróknak, hogy érdekes lehet a művelet Costa Brava? És ki is tudta a részleteket? Valószínűleg halászott információt újság stateek.