A termék a „intolerancia” (12. oldal 31) a szerző Alexander Sokolov - irodalmi hely fabulae

Az ablakon túl, nyáron süt a nap, és szeme előtt Slavkina kórház mennyezet. Fejfájás, sajgó test a sérülések, és vágott szemöldök öltéseket. Scar most, nyilván egy életre
- Szerencsére megmenekült, a fiatalember - mondta ma alatt fordulóban orvos szigorú, középkorú férfi, egy közelebbi pillantást rá - ítélve sérülések, sőt meglepő, hogy nem sérült a belső szerveket. agyrázkódás csak.
De még nehezebb Slavka a szíve. Boldogan megszökött, és Gleb nem több. És mindez történt előtte. Csak néhány perce tartottak egymás karjában, és - az összes. Milyen egyszerű ez, és hogyan helyrehozhatatlanul.
Slavka mondja Gleb mosolya, az huncut csínyek, hangja, szavai, és könnyek a harag megfojtani. Mert mi van? Miért halt meg ilyen vidám ember, nem csinál semmit, hogy bárki rossz, meg egy célt, hogy mentse az emberek életét?
A fejében lebegett hülye részeg embertelen arc, kilégzés csak könyörtelen gyűlölet és a harag. És élni fog.
Slavka összeszorított ököllel, tele volt a vágy, hogy csak kegyetlenül megverte, aki utálja őket csak azért, amit ők. Agyonverte. Beat, és látni a szenvedést ...
A második napon az anyja jött. Prevoznemogaya hányinger és szédülés, Slavka bement a folyosóra, hogy a szomszédok az egyházközségben hallotta a beszélgetést.
- Nos, doprygalsya? - könnyes hangon kérdezte, átnyújtotta neki egy zacskó gyümölcs, - És a második, mi? Halál?
Nyilvánvalóan már tudott a részleteket.
- Igen, - mondta Slava - Ne beszéljünk róla.
- Ez nem feltétlenül szükséges? - zokogtam az anya - Szükséges, hogy te is? Ne sajnálom magam, azt gondoltam.
Slavka elő átvinni minden további csend. Valamit bizonyítani, hogy nem volt sem ereje, sem vágy. És miért? Kinek kell ez, ha lehet, mint ez: idő - és a személy nem?
- Fiú - és megfogta a kezét, megszólalt egy anya - még. Add fel a megszállottság, ez süket. Az Úr segít.
- Még egyszer a - nem