folyó vertushinka

Oroszországban van olyan sok szép nevek, folyók, tavak, falvak és városok, amelyek jöhet a csodálat.

Az egyik legpontosabb és költői neveket tartozik Vertushinke apró folyó kanyarog végig az alján a fás szakadékok a moszkvai területen, nem messze a város Ruza.

Vertushinka mindig forog, mint Concertina, sétálgatott, bugyogó, zúg és hab gyűrűk körül minden kő vagy elhullott nyír szár, halkan dúdolt, beszélt is, ajak kissé felfekszik az alsó porcos nagyon tiszta víz.

Ez a víz áramlik az ősi és sötét, mint az életkor, a föld képződmények, néhány Jurassic agyagok és devon homokkő.

Tisztázott, de úgy tűnik, elég egy körülmény kapcsolatban Vertushinkoy.

Mint tudja, mi, a moszkvai régióban nincsenek hegyek - egy dombos síkság, és mégis Vertushinka valahol hőhullámok és magával rántja a nagy szünet a gránit kövek.

Ez, persze, sziklák megmaradt a jégkorszak. Nyáron ezek a meleg vizet, és ha struistoy kancsal egy nap. Ezek benőtt zuzmó. Áramló víz körül sziklák, énekli a dalt bolondságot. Nehéz elhinni, hogy ezek jóindulatú sziklák tanúi katasztrófa Földünk, hogy a gleccser hevesen vezeték kl Oroszország-szerte, a skandináv hegyek, és dobott itt egy hangulatos Vertushinke békésen élnek meg a végtelen és nyugodt kőkorszakban.

De térjünk vissza egy pillanatra a neveket.

Nevek - népszerű költői megfogalmazása az országban. Beszélnek a karakter az emberek, a történelem, a hajlamok és élet jellemzői.

Names kell tartani. Változó őket vészhelyzet esetén, meg kell csinálni az első helyen rendesen, az ország a tudás és a szeretet neki. Egyébként a neve vált verbális szemetet, melegágya a rossz ízű, és tegye a tudatlanság, akik jönnek velük.

Nem lehet hívni a városban, így disszonáns, hogy az emberek számukra kényelmetlen élni.

Példaként említhetjük.

Ahelyett, hogy a város, ahol élt ukrán író Ivan Franko, egyszerüen és jól Franco, ügyetlen pereimenovatel rájött, hogy neki kimondhatatlan neve „Ivano-Frankivsk”.

Koktebel Krím (by the way, szép és egyszerű név) átnevezett Planerskoe. Először is, ez rossz. Ha elkezdjük a szót „ernyő”, akkor meg kell mondani, hogy „Szárnyaló”, nem pedig „Planerskoe”. És a végén - Planerskoe-o-nál? Mi hivatkozik, a melléknév „Planerskoe” lógó nélkül főnév? Ez nyilvánvalóan egy rejtély még azoknak is, akik annyira hivatalosan nevezte csodálatos a maga rideg hely szépségét.

Viszonylag nemrég a Krím nélkül nyilvánosság és hozzájárulása nélkül a lakosság, és így hozzájárulása nélkül a lakosság, most már csak a szinte minden városok, falvak és települések, kivéve a parti.

Az új nevek nincs utalás a természet és a történelem a Krím-félszigeten. A legújabb térkép Krím tele ügyetlen, személytelen, vagy egyszerűen nevetséges neveket.

Például, a Krímben, ahol soha nem volt, és az eper, úgy tűnik, a neve „Strawberry”. Mi eper? Szappan? Vagy jégkrém? Vagy lekvár?

Elmúltak már azok nevei kapcsolódó élet a Krímben, sok a nagy emberek. Ez az eset átnevezés hiányát jelzi primer kultúra, figyelmen kívül hagyva az emberek, az ország, és természetesen, a képzelet hiánya és a képzelet.

Mi lesz száz éve, hogy megtörje a nyelvét egyáltalán Ivano-Frankivsk, mivel Vertushinka mindig egyszerű gyűrűt, és kijön, és szabadon és széles körben, az északi „on”, például ejti Vologda.

Több szakadékok Vertushinki tágas rönkházak, amely egykor az író Vukolov Lavrov.

A forradalom után van elrendezve többit otthon írók. Ez volt az úgynevezett „Maleevka”.

Elmentem Maleevka három hónapig pihenni és átveheti az erőt betegség után.

Ha az asztalon maradt legalább az egyik tű, chivalrously udvarias és pontos Shkvarkin kereken visszautasította, hogy játsszon. Elmondása szerint, még jelentéktelen pihe a szárny néhány szajkó és chickadees hozhat le a labdát a helyes irányba, és rontja a legragyogóbb szélütés.

Mi játszott ezen a hosszú szenvedés biliárd bármilyen időjárási - jó idő és az eső. Az eső áztassa át a ruhával biliárd, annyira, hogy golyó üti egymást, kiütötte a szökőkúttal. A játékosok mentek nedves a spray, de őket nem zavarja - az izgalom legyőzte mindent.

voltak „támogatói” a medence körül egész nap (amikor először jelent meg egy új szót), és a rajongók beszélni és „rágja a zsír.”

Az első helyet a razgovorschikov tartott Sergey Budantsev - szoros humoros ember, egy vidám és kedves szeme csillogni alatt kristálytiszta állítható be.

Történetei nem állt reggeltől késő estig. Memória és képes egyesületek volt rendkívüli. Bármely szó azonnal kiváltotta a történet, egy anekdota, egy emlék.

Budantsev ember volt, a pezsgő és egyszerű. Minden erejét tehetség, nekem úgy tűnt, költöttek a hívásokat. Annak érdekében, hogy írjon, szinte nincs időnk. Talán ez magyarázza azt a tényt, hogy a Budantsev írta kicsit, és csak ritkán jelenik meg.

A legveszélyesebb kapcsolatban magát, mint egy író, volt az ő tulajdonát Budantseva készségesen és részletesen beszámol a tervek még nem írtak, és a dolgokat, hogy elmondja nagy. Így aztán fokozatosan felhalmozódott egy sor ilyen hulladék és díszített le az utolsó cseppnyi orális fejezetek és novellákat. A pillanat hevében úgy tűnt, hogy amint zappsat mindezen fejezetek - és a könyv lesz kész.

De valójában kiderült, hogy minden teljesen rossz: szóbeli történelem, át a papír, elsápadt, és meghalt. Talán azért, mert sokkal érdekesebb Budantseva beszédét, mint írni. Lehetetlen volt, hogy lépjen papír azok gazdag színekkel és arckifejezések, amit egy tökéletes mester Budantsev.

Azóta rájöttem, hogy a rendszer a sok író a történet arról, hogy mit fognak írni, rájöttem, hogy még nem készítette blurting ki a dolgok, hogy csak veszélyes.

Budantsev egyik első meghalt Chukotka táborokban.

Alexander Beck írta a könyvet a híres Maleevka Kurako nagyolvasztó.

Minden hit Beck feltalált egy módja annak, hogy a munka a könyvet. Először is, Beck megtalálta a témát, azt mondta - „egy aranybánya”, meghatározta a főszereplő, és az embereknek a száma szükség volt rá a következő könyvet. Mindig is ez volt a valódi emberek.

Ezután Beck ártatlanul, de könyörtelenül quizzed ezek az emberek minden körülmények életük és a munka az utolsó részletig. Ugyanakkor Beck megpróbálta elégetni kevesebb, így nem szabad összekeverni.

Így Beck felhalmozódott sok lemezt és átiratok. Miután megfejtése Beck kezdett dolgozni. Ő fordította átirat a prózai nyelv és bátran áll a könyvben. Elérte teljes pontossággal, de ugyanakkor, kiválasztja, csatlakoztatása és leválasztása különböző kombinációkban keletkező anyagot, amely a saját értékelését a szín és az emberek, ami nem egy dokumentumfilm, hanem valódi fikció.

Így írtam egy könyvet más könyveket és Kurako Beck akár dicsőítsék őt a világ „Volokolamsk Highway”.

Beck javasolt szervezni Írószövetség nagy tároló gyors- rögzített beszélgetéseket az összes nagy ember hazánkban. Így Beck kijelentette, akkor hozzon létre egy csodálatos ív a történelem, a Szovjetunió és ezzel egyidejűleg ad kezébe az írók leggazdagabb anyag. Mindenki képes lesz használni bármilyen átiratát.

Amennyire én tudom, még Beck kezdett összeállítása átfogó listát kiemelkedő kortársai, aki az interjút. A lista tartalmazza a tudósok, mérnökök, feltalálók, a dolgozók, művészek, írók, mezőgazdászok, növénytermesztők, énekesek, utazók, forradalmárok, építészek, beton dolgozók, költők, kertészek, táncosok, az orvosok, a vasúti mérnökök, hajósok, kapitányok, vadászok - az emberek minden szakma és változatos, gyakran váratlan tapasztalatokat.

Sajnos, ez a nagy terv nem valósulhatott meg.

Egyik írók nem láttam ilyen kitartás a munkában, mint Beck. Időnként munkája tűnt túl sok egy személy.

Beck - ravasz és néha szerette jelent, mint az együgyű - szokatlanul enyhe volt, de egyértelmű.

Ahol Beck megjelent, ő azonnal felhívta mások a pályára a saját hobbi, a fertőzött őket az ő fékezhetetlen, de puha hatalom, a heves kíváncsiság. Mint mindig ilyen esetekben életét az ő jelenlétében kiderült, sokkal érdekesebb, mint korábban volt. Nem csoda, hogy a Beke viccesen azt mondta, hogy „a mi Istenünk - Beck.”

Mindenki, aki közel van a Beck elismert nélkül nehéz volt megtenni - anélkül, hogy a merész tervek, zajos, viták, viccek és életvezetési.

Amíg a végén azt értékelik az energia Beck és odaadással a szakirodalomban jóval később, amikor szerencsém volt Emmanuel Kazakevich, Beck és számos más író részt vesz a kérdés az évkönyv.

Almanach vezetett Kazakevich - férfi, hogy úgy mondjam, pezsgő. Mérhetetlenül tehetséges, aki egy hatalmas elme, a bátorság a közös katona halálát humor, lírai érzékenység a barátok és szeretetreméltó jó emberek.

Ő volt könyörtelen az üledék minden soraiban, hogy a képmutatók, szentek és közönséges. A beszédében nekik volt éles, sőt cinikus.

Azért jöttem, hogy Kazakevich néhány nappal a halála előtt. Ő rákban haldoklott, és ezt ő is tudta. Semmi sem elrejteni a gyorsan közeledik a vége. Mindenki beszél róla - és a szörnyű fájdalom, világos, nagyon citromos színe a testét, és még az a tény, hogy az ajtó a lakására nyitva volt, így az emberek jöttek, és nem hívja, és nem ütni. A legkisebb hang a szervezetben Kazakevich beszélt éles fájdalom.

Sok szempontból, azt tudta, hogy haldoklik. Először is, a szemében a rokonok és barátok, nem természetes, nyugodt, hogy nem, mert a láthatatlan facsart könnyek, amelyek nehezebbek, mint a legtöbb kétségbeesett zokogás.

És mégis ő adta nekem, csak kitalálták mérges epigramma egy kritikus, és amikor elváltunk, megszorította a kezem, cserzett és egészséges - a sárga, gyenge kézzel (rajta a halott bőre vékony csontjai állt ki), nézett pasa két kezét, és azt mondta mosolyogva:

- Barátság népek! Európai és sárga. Alkalmas a plakátot.

Összeborultunk. Minden kiabált rám a csodáról, hogy szükség van egy csoda, hogyan kell életet lehelni, még ha a légzés, hogy visszatérjen a létezés e lenyűgöző, helyes a megfelelő embereket személy.

Néhány nap múlva egy nyitott széles kapuit lakásában Lavrushinsky Lane állt a falnak támaszkodva a koporsó fedelét.

Mivel bármit lehet összeegyeztetni, de nem a köves magány, érlelt Kazakevich.

Az év gyorsan jön ősszel reggel korán kezdődött. A környező erdők két vagy három éjszaka rosszul megsárgult.

Legfőképpen szeretem az évszakok, és sajnálom az ősszel. Talán azért, mert nagyon kevés időn annak susogása és overfly életet.

A Maleevka tanultam ősz lassan és óvatosan, mint egy természettudós. Az orvosok azt mondták, hogy nem működik a két hónap. De elkezdtem írni. Hazudtam magamnak, hogy nem írok prózát, és a száraz flow kimutatás ősszel. Nem kell feltalálni, csak rögzíteni észrevételeiket.

A Maleevka éltem, míg néhány régi, házsártos költő. Savanyú vigyor soha nem hagyta az arcát. Ő volt szarkasztikus és tisztességtelen. Minden modern költők, az ő szavai, melyeket csak a „büdös versek.”

Ez a régi költő volt saját nyelvén - néhány görcsös, csúnya. Leggyakrabban, ő használta a saját kitalált főnév „Pys”. Mit jelent, azt csak találgatni tudta. Például beszélt helyett „Nem” „Semmilyen pyse!”. Mintegy gyönyörű nő beszélt maró csillogás a szemében: „A nő a teljes Pys”.

Mi maradt Maleevka felnőni késő ősszel csak három: a régi költő, néhány terjedelmes terjedelmes közgazdász (költő oka nevezte „kis ptichpkom”) és én.

Economist vezetett minket beszélni, csak az irodalmi témák. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen okok miatt, hogy „élni az írók - a író üvöltés.” Kimerültek voltunk az ő kitartó megkérdőjelezése írókról és irodalmi szenzáció.

Különösen közgazdász szolgált valamilyen okból Mikhail Svetlov. Ő már régóta zaklatta számunkra ugyanazt a kérdést: „Melyik az élet írta Svetlov?” Eleinte megpróbálta elmondani neki komolyan Svetlov költészet. De ez van, nyilván nem boldog, és este ismét arra kért minket, mindegy átkozott kérdésre, hogy mi válaszolt neki reggel: „Egy élet Svetlov írta?”

- Spanyolországból, - feleltem egy kis irritáció. - Azt olvastam, "Grenada".

- Nos, mi az a tény, hogy az olvasás? Ott Svetlov minden összezavarodik. Van Spanyolország Granada városban?

- Természetesen van.

- Mondja, milyen érdekes! És egy kis életet írja Ehrenburg?

- a diplomáciai és közép-európai, - sziszegte mondta az öreg költő, szeme felcsillant és szemüveg ördögi fényességet.

De közgazdászok nem engedi fel.

- Van egy ilyen műfaj? - kérdezte ártatlanul. - Van Ehrenburg szolgált Népbiztosságon Külügyminisztérium? Akinek szolgált, tudod?

Nem tudom. Ezután a közgazdász, nem vesztegette az időt, azonnal megkérdezte, amit az élet mondja Pasternak.

- A villa, - mondtam, kimerült.

- Miért? - hirtelen megijedt közgazdász. - Ő nem egy faház Moszkva közelében? Mondd, kérlek. A költő egy ház!

Economist unatkozni bennünket halálra. Mi bújtak, de ő utolért bennünket mindenütt - az erdőben, mezők, szakadékok és Vertushinki - ez volt teljesen elfogadhatatlan - a szobában működés közben.

Néha elment egy közeli folyóba halászni Ruza. A költő kapcsolódik velem, de nem fog egy halat, és leült mellé, és olvassa el a teljes hang és a másik a költészet.

Többször utalt rá, hogy a hal fél a zaj, és elmegy az ilyen hangos költők.

- Semmi! - felelte a költő. - Legyen hozzászoktak. Ez nem érdekli, hogy hallgatni a verseimet. A halak egy ritka szórakozás. Az élet elítélni őt. A folyó jég, sár - piszkos, megeszi a fene tudja, hogy általában minden piszkos trükk - férgek, lárvák és algák keserű. És ez a sötét, a víz, a hidegrázást és fél. Csak várj, hogy valahol a környéken hirtelen lyazgnet acél állkapcsú csuka. Akkor kell elfut bosszú!

E beszélgetések zavarja meg, de el kellett viselnie, így tudtam, fejből sok verset és epigrammáit. Ő írta őket útközben. Leggyakrabban eszébe tréfás versek Oleynikov:

Hamarosan közgazdász maradt. Ezt követően, a csodálatos élet Maleevka. Már csak kettő, és mi vajon miért a ház két ember még nem zárt.

Költő kinder, még lett figyelmes, és kezdett dolgozni. Minden mérgét, mint viharvert a hideg őszi levegőben.

Minden nap írt verseket naplementét. Sőt, az őszi felett a külvárosokban égett csodálatos naplementét. Úgy világít a környező erdőkben, mint gyertyagyújtás - az egyik a másikat, - komor sárga tüzet.

Minden naplemente idő néhány perc, amikor a festék kezd eltűnni, az ég, hiszen szedtek ki a zenit és a szürkületi lila csendesen töltötte be a mezők és erdők. A levelek minden esett és esett, és ez úgy tűnt, hogy nincs vége,