Szergej Jeszenyin, most megyünk lassan, költészet

Szergej Jeszenyin

Most megyünk egy kicsit
Egy olyan országban, ahol a csendet és nyugalmat.
Lehet, hogy hamarosan az én utam
Mortal gyűjteni holmiját.
Szép nyír bozót!
Földet! És te, az alföldi homok!
Ezt megelőzően, egy sereg kimenő
Nem tudom leplezni kín.
Én is szerettem a világon
Minden, ami a lélek burkolta a testben.
Világ aspens hogy kinyújtott ágak,
Nézte a rózsaszín Vod.
Sok gondolat, gondoltam át csendben,
Sok dal maga lemondott,
És ez a földön komor
Boldog, hogy lélegzett, és élt.
Boldog, hogy csókolózom nők
Zúzott virágok feküdt a fűben,
És a vadállat, mint a mi testvéreink,
Soha nem ütöttem a fejét.
Tudom, hogy nem virágzik ott bozót
Ez nem cseng nyakú Swan rozs.
Mert mielőtt a fogadó a kimenő
Mindig úgy érzem, borzongás.
Tudom, hogy ez nem az ország
Ezek kukoricatáblák, zlatyaschihsya a ködben.
Ezért kedves nekem az emberek,
Ők velem élnek a földön.

orosz költők

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y W Y Z

Keresés dalszöveg

Szergej Jeszenyin

versek az oldalon: 192

Cikkek orosz irodalom

Telephelyeink

ArtsPortal
Klasszikus és kortárs festészet, a költészet, az európai, kínai és keleti költők klasszikus japán költészet
Tanka és haiku (haiku), japán költők japán metszetek ukiyo-e
Finom nyomatok japán művészek a klasszikus orosz művészet
Festmények, híres orosz művészek InetKlass
Érdekes tények hídja végtelenbe
Klasszikus és kortárs kreativitás