Temple Szentháromság a Veréb-hegy
Archpriest Alexei Uminsky
Beszéd az evangélium, érvelhetünk hosszú, hogy mi ez - egy különleges könyv, hogy oktassák az emberiség az elmúlt két évezredben, hogy az Újszövetség - alapján nemcsak az európai, hanem az egész világ kultúrájának. Az evangélium tudnia kell legalább annak érdekében, hogy megfelelően navigálni a kulturális tér, ami körülvesz minket - az irodalom, a festészet, az építészet és a zene.
Lehet jellemezni az evangélium egy nagyszerű könyv, amely meghatározza az alapvető tételei a kereszténység, de nekem úgy tűnik, hogy ez a legjobb, hogy azt hagyta ránk portré Krisztus, mert a legfontosabb dolog az Újszövetségben, a legfontosabb dolog, amit egy keresztény - ez maga Krisztus, miután kifejezte a nagy vallási filozófus Vladimir Solovyov.
Természetesen az evangélium tartalmaz sok tanítást arról, hogy miként kell eljárni, hogyan kell élni, hogy örökölje a mennyek országa, de még mindez elhalványul a háttérben. Szerint a János apostol,
Ez volt a kezdet, amit láttunk a szemünkkel, amit és kezeinkkel illettünk, érintő az élet Igéjét - az élet megjelent és láttuk és bizonyságot teszünk, és hirdetjük nektek az örök életet, amelyet a bіla apa és nyilvánult nekünk -, hogy mi láttunk és hallottunk, hirdetjük azt néktek, hogy néktek is közösségben legyen velünk, és valóban a mi közösségünk - az apa és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen (1 János 1: 1-4.).
Evangélisták tűztük ki magunk elé a legfontosabb feladat, amelynek célja, hogy ne csak az, hogy nekünk a tanítás az Úr, hanem a kép elkészítéséhez Jézus, mert Ő és tanításait elválaszthatatlanok egymástól. És elérték céljukat: mindenekelőtt azt, hogy az evangéliumot nem egy tankönyv az élet, nem a magatartási kódex, és nem mint morális és filozófiai értekezések. Ez a könyv ad nekünk a lehetőséget, hogy találkozzon a drága Krisztussal.
Természetesen mindannyiunknak meg kell megérteni, hogy mi az Isten akarata. De talán még ez - nem a legfontosabb. Amikor egy személy elkezd imádkozni, ő irányítja a szívét Istennek. Voznosyaschiesya imák nem származnak az elme, és ez a szív. Imádkozó gyakran kéri a lehetetlen a hétköznapi értelemben vett, de a legfontosabb a maga számára, és reméli, hogy meghallgassák. Remélem, ez nem szégyenül, mert az emberek mindig hallottam az Úr, bár nem mindig hallani Isten.
Gospel - több, mint egy könyv, ez - szemben a személy, hogy hallja Isten hívására. Nem halljuk, vagy látni fizikailag, de mi van halhatatlan lelkek Isten által teremtett, amelyre ez lehetséges a segítségével az evangéliumot. És akkor az ember egy csoda történik: találkozik Istennel. Azt nem értem, talán még ellenállni a az Úr akarata, de ha egy napon találkozott Istennel az evangéliumot, ő Krisztus nem megy sehova.
Az Úr azt mondja: Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és meghaltak; Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá, hogy az egyik eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; Ha valaki eszik e kenyérből, él örökké (Jn 6: 48-51.).
Ezek a szavak az emberek nem állnak készen, hogy hallja, mert egyszerűen nem értem, hogy mi forog kockán. Krisztus költözött sokan, akik özönlöttek hozzá a tömegesen előtt, mint a Messiás, a jövő jön a próféták, akik hirdetik. Amikor vele még csak tizenkét legközelebb tanítványok, a Megváltó hivatkozik rájuk: Azt is szeretnék menni? Simon Péter válaszolt neki: Uram! kihez mennénk? Megvan a szavak az örök élet, és úgy véljük, és biztosak vagyunk benne, hogy te vagy a Krisztus, a Fiú az élő Isten (János 6 :. 67-69).
Az ember felfedezi az evangéliumot, akik mindenekelőtt tudni az isteni lényeg, amit teljesen megérteni nem, de akkor el tudja fogadni, amit meg tud fogni, és még csatlakozni. Péter apostol sürget minket:
Az ő isteni ereje megadta nekünk mindentől, ami az élethez és az istenfélelmet, a tudás, aki hívott minket dicsőség és az erény, amellyel már adott nekünk rendkívül nagy és becses ígéretekkel, hogy ezeken keresztül lehet, részesei az isteni természet (2 Péter 1: 3-4.).
Annak ellenére, hogy tudjuk, hogy Isten láthatatlan és megfoghatatlan, annak ellenére, hogy a apophatic teológia, teológia megismerhetetlen Isten hirtelen megnyitotta számunkra a közelsége Krisztus, az Ő végtelen, mindent felemésztő szerelem.
St. Paul soha nem volt alkalmam látni Jézust, de találkozott tanítványaival, és az Isten szavát, ők az evangélium jó hír így csípte Paul, azt mondta, az Isten szavát élő és ható, és élesebb minden kétélű kard, ez áthatol még a szétválás a lélek és a szellem, az ízületek és velőt, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait. És nincs teremtmény rejtve őelőtte, de mindenek meztelenek és megnyittatik néktek szemében a kinek kell számot adni (Zsid 4: 12-13.).
Gospel - ez egy lehetőség, még ha nem teljesen értik, vagy legalább úgy érzi, az igazság, és ugyanabban az időben, hogy megtalálja az élet értelmét, hogy megértsék a valódi célja a szenvedés, hogy teszteljék az erejét elkötelezettség követni Krisztust, bárhova ment. Gospel - ez maga Krisztus szól hozzánk közvetlenül maga Krisztus, aggódunk, Krisztus, és hív bennünket, hogy a mélybe szívünk. Mindez az evangélium: nem csak egy könyv prédikációkat tartalmazó és példázatok és megadta az emberiség halhatatlan képek megtestesülő később a nagy műalkotások, és mindenek felett - maga Krisztus.
Azok, akik igyekeznek Krisztus az egyetlen, aki meg akarja tanulni, vegye kezébe az evangéliumot. Csak ezt kell tenni komolyan, szívvel, készen arra, hogy keressék az Urat, hogy a lélek, amely nyitott a találkozó vele. És akkor az evangéliumot lesz nyitva az az ember, aki elkezdi megérteni az Isten szavát.
Azonban az evangélium találja magát, de csak miután megtalálta Krisztust, mert az evangélium - nem egy könyv, amely érdemes idézni annak érdekében, hogy megmutassa a műveltsége, nem egy könyv, amelyben van egy keresést következetlenségek és építeni a következő kutatások akadémiai karrierjét. Az evangéliumban nincsenek titkok, amelyekre általában annyira szereti az embert, amely jelenleg a vallási élet, a végtelen sorozata néhány titkot, rejtélyek és a csodák. Gospel - A jelenések könyvében, a könyv mindenki számára nyitott. Ott nem tartalmaz semmi titok, semmi kétértelmű, semmi, ami kell fordítani a visszafejteni, vagy át a titkos tudást. Az emberek annyira kapcsolódik az Újszövetség, amelyek Krisztus nélkül, akkor is, ha tudjuk, a könyv a szív és jegyezze meg minden alkalommal. Ha valaki azt akarja, hogy érvényesüljön rovására az evangélium, akkor nem fog működni.
Egyikünk valamikor lehet találni az evangéliumot, és minden alkalommal elmerül ebben a térben találjuk magunkat ezen. Az Újszövetség képes világítani, így hirtelen mindenkit, hogy kiderül, hogy kik vagyunk, és mit lehet valóban hallani Krisztus hívására, és hol Ő hív minket. Találunk az igazi Jézust - az élő és a natív lakozó velünk.
Ember újra és újra olvassa újra az evangéliumot, mert az evangélium - ez az élet. Napról napra, akkor - ez a nap, vagy egy élet Krisztus, az élet Krisztus nélkül. Minden nap úgy dönt, hogy egy és ugyanazt a feladatot, hogy ugyanazt a választás, mivel ugyanaz a kérdés: ki vagyok én? Miért élek? ahol megyek? Vajon Isten hall engem? Hallom Őt?
A közelmúltban, az olvasás az Újszövetség tenni sok részén az ima szabályt. Persze, egy embernek szüksége van egy bizonyos önfegyelem, kakomto kényszer az imádságra és a lelki tanulmányok, de ha elolvassa a szabályokat, de nem imádkozik, shtudiruet Gospel, de Jézus nem hallja, böjtöl, de nem feláldozni magát, az ő erőfeszítéseit obessmyslivaet.
Egy ember kell szeretni az Újszövetségben. Egy bizonyos ponton hirtelen rájöttem, a keserűség, hogy olvastam az evangéliumot, sőt, nem olvasta. És nem hiszem, hogy ez a napi olvasás - a nélkülözhetetlen kötelessége. Persze, mint egy pap, még olvasni ezt vagy azt a fragmentum a szolgáltatás során. De én voltam az evangéliumban fontos valami mást. Számomra, a tapasztalat az evangélium nem megy végig az olvasást, bár néhány ponton figyelmes, ismételt kérése a szövegek legalább szükséges navigálni bennük.
Így olvassuk Márk evangéliumában:
Reggel, elhaladva, látták, hogy a fügefa kiszáradt a gyökerek. És emlékezés Péter azt mondta neki: Mester! íme, a fügefa, amely átkozottak elszáradt. És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben, bizony mondom néktek, hogy valaki ezt mondja ennek a hegynek azt felvegyék és a tengerbe vetik „, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy mi jön át szerint neki - ő lesz, bármit mond. Ezért mondom nektek, bármit dolgokat kérni, amikor imádkozol, úgy vélik, hogy kapjatok - és akkor lesz (Márk 11: 20-24.).
Egy ember olvassa ezt a folyosón, hogy megfelel a következő szavakat:
Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; de aki nem hisz, elkárhozik. Hívők kíséri ezeket a jeleket: az én nevemben fognak kiűzni a démonokat; majd új nyelveken szólnak; Vesznek föl kígyókat és ha inni halálos dolog, nem árt nekik; azokat a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak (Márk 16: 16-18.).
Hisszük, hogy mindez nem írt nekünk, de valaki mást. De a tény az, hogy az Úr szavai címzettje nem az ismeretlen „hogy valaki”, aki élt egyszer régen, nevezetesen azt, hogy nekünk, és most ...
Megvalósítása egy előadás előtt ortodox keresztények, megkérdeztem őket: „Mondd, kérlek, hogyan érzékeljük a hívás Péter: Uram! <…> amely ahhoz menjek hozzád a vízen (Mát. 14:28)? függetlenül attól, hogy hozzánk tartozik? „A diákok úgy döntöttek, hogy ezek a szavak nem tartoznak hozzánk, mert mi beszélünk Péter és senki más. De ha ez az eset áll fenn, és az evangélium nem írt nekünk, és nem nekünk, akkor nem világos, hogy miért is olvasni! Ahogy a szent szöveget? De az evangélium nem jön létre erre a célra. Az evangélium adott nekünk, hogy mi keresztények észre: hogy mi a vízen járni, mi hegyeket mozgat, halottak vagyunk, mi halandó ital, mi hason csúszik a kereszten ereszkedünk a pokolba Krisztussal és feltámadt Vele is.
Persze, az ember kellemetlen észre, hogy azt mondta, hogy fitt és gyakorlása nem lehet, mint egy jámbor fiatalember nem találja az erőt, hogy a felhívásra Jézus követésére, hogy nem megy az Úrral. Még az apostolok kíváncsi: „Nos, akkor ki üdvözülhet?” Jézus így válaszolt nekik, hogy az ember nem lehet, mert az általa kínált, hogy sem a normális, hétköznapi emberek nem értik, és nem is fogadja nem. Ezért az evangélium - a könyv azoknak szól, akik képesek elhagyni a „normalitás”, fölé is.
De lehetetlen a férfiak lehetséges az Istennél. Az egész Újszövetség csak arra a tényre, hogy minden ember számára biztosítják a lehetőséget, hogy mint Isten. Ennek megértése ad nekünk az evangélium, ad nekünk a szent templom, elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz, mert az evangélium és az egyház, az evangélium és a szentsége szentáldozás a másik nélkül nem létezik.
A Előszó a könyv „Beszélgetések a Márk evangéliuma”