Korunk hőse
Találkoztunk vele egy útmenti fogadóban útban a Kaukázustól Persia. Ez egy kis pub egy elhagyatott hegyi úton. Unod már a poros úton, és még a saját gyengítő gondolatok, siettem a lovához, átadta a kantárt a fiú kiugrott a szobából, és bement. Twilight uralkodott ott, engem összerezzen.
Eleinte úgy tűnt, hogy az étterem nem volt egyetlen látogató. Leültem egy távoli asztal és kérte a bort. „- Szia, drágám! Tud fizetni a drága figyelmet rám? „- hallottam a másik végén a terem. Ezt csak aztán rájöttem, hogy senki sem az elhagyott étteremben. Azzal a szándékkal, hogy eloszlassa melankólia, ette föl egy pár hétig, azt gondoltam, hogy jó lenne, hogy indítsunk el egy beszélgetést társammal véletlen.
Felkeltem, és elindult, ahol volt egy idegen. Ez már elég részeg, és megvetően nézett rám, amikor megkérdeztem tőle, ő ismerős. Azt már elfordult, de aztán meghallotta a háta mögött: „Elnézést, akivel van szerencsém?” Úgy döntöttem, hogy ez az úr megbocsát részeg arcátlanság - olyan nagy volt az igény, hogy beszéljen. De minden kiderült az ellenkezője - I hallgatója lett.
Mielőtt ismertetnénk a több mint érdekes és furcsa beszélgetést szeretnék leírni a társa. Ez volt a közepes magasságú, karcsú férfi egy karcsú alak. Széles válla „érvelt erős testalkatú, nem lehet legyőzni, sem romlottság a városi élet és lelki viharok.”
Én meglepte az idegen testtartás, melyben ott ült az egész beszélgetésünket. Lehajolt, „mintha a háta nem volt egyetlen csont; helyzetben minden teste látható valamiféle ideges gyengeség. " Egy gyors pillantás az arcára, nem adnék neki több mint huszonhárom éves, de miután kész volt, hogy neki harminc.
A történet azt mondta ez az ember megütött a mag. Minden gondom, gondoltam, ha egyszer annyira aggódtam, elsápadt jelentéktelenné előtt az igazi tragédia ez az ember. Úgy hívták, hogy Grigorij Pecsorin. Ez volt a tiszt, aki utazott a Kaukázustól Persia.
Pecsorin kiábrándult és csalódott mindenben. Nem látta pont az életemben, úgyhogy hidegen közömbös mindent, és mindent: a szeretet, a barátság, szépség, becsület, kötelesség. Ez az ember közömbös volt még a halál. Úgy éreztem, mintha Pecsorin fut magától.
A beszélgetés, rájöttem, hogy ez az ember csalódott a világban, és az ő generációja. Emlékszem szavait: „Nem tudunk több nagy áldozatokat, sem az emberiség javára, még csak nem is a saját boldogságát.” Ezek a gondolatok vezettek Pecsorin az unalom és a közöny, sőt kétségbeesés. Ez egy állami apátia és melankólia érezte magát magányosnak. Néztem ezt az embert, és tudta, hogy ez az érzés nem volt hová elbújni, az teljesen elnyelte őt.
Pecsorin elvesztette hitét az emberben, annak jelentőségét a világban. Azt mondta nekem: „Mi vagyunk teljesen közömbös mindent, de magukat.” Ő szkepticizmus, és ugyanabban az időben, hatalmas egoizmus megütött.
Egy ponton hirtelen gondoltam, hogy az elkerülhetetlen unalom teremt Pecsorin hitetlenség szerelem és a barátság. Ezek a nagy érzés tűnhetett egy bizonyos ponton az életében, de még mindig nem hozott neki boldogságot. Csak meggyötört nők kételyek, szomorúság, szégyen.
Pecsorin gyakran játszanak a mások érzéseit, gondolkodás nélkül, hogy mi okozza nekik fájdalmat. Ez történt Béla, mi történt Mária hercegnő. Ez a sors megérintette a hit, az egyetlen nő, aki igazán szeret, és megértette a társam. És ő, úgy tűnik, úgy érezte, az ő kivételesen meleg érzések.
A mi beszélgetést ezzel a furcsa ember, csináltam egy nagy dolog - Pecsorin úgy érezte, „furcsa” az embert az ő társadalomban, általában egy „extra” az életben. Persze, volt óriási személyes erő. Rájöttem, amint meglátta a férfit. Ő volt tehetséges sokféleképpen, és még tehetséges, de még nem talált méltó használatát képességeiket.
Pecsorin azt mondta, hogy ifjúkorában ő engedékeny minden komoly: világi kicsapongás, szenvedély, romantika. De nem üres ember, ez mind nagyon hamar unatkozni. Társam azt mondta, hogy szerinte a világi társadalom tönkreteszi Sears megöli az ember szíve és lelke.
Ültünk a kocsmában egész éjjel. Bor szolgált gerjeszti minket a fejét, okozott őszinte. Pecsorin beszélt és beszélt, mintha attól tartana, hogy felfüggesztik, és a fájdalom marad benne.
Másnap reggel, amikor a nap nem csak eloszlatta a sötétséget, de a füst a fejünkben, hogy elváltunk. Míg ott voltunk útitárs, de nem akarta, hogy együtt utaznak. Inkább Petchorin csaló elkerültek. Nem ragaszkodunk, mert tisztában volt az állapota. Én őszintén sajnálom ezt az embert, sajnálom, hogy tönkrement életet. Valamilyen oknál fogva azt gondoltam, hogy ez pecsétje halál.
Néhány hónappal később megtudtam, hogy Pecsorin halt míg visszatérnek Perzsiából otthon ...
/ Works / MY Lermontov / Korunk hőse / korunk hőse. Virtuális találkozó Pecsorin.
Lásd még a termék a „korunk hőse”:
Mi fog írni egy kiváló esszét a rendelését mindössze 24 óra alatt. Az egyedülálló összetétel egyetlen példányban.
100% -os garanciát ellen ismétlés!