A szigetre, és vissza
Annyi bizonyos, hogy nem tudtam meg három dolgot. És egyikük sem dolgozó emberek. Dolgozom, és kész vagyok. Kész vagyok, hogy nézd meg a víz, a tűz, a hó és hóviharok a tundra.
Ő patakok. Ahogy a lángok. Kicsi, szivárgott át rekesztőháló és hummocks. Kis fehér lángok. Holt élettelen láng. Ez nincs kezdete és nincs vége. Ő fut mindig, ha van hó. Úgy tűnik, ez akkor is, ha a hó nem szilárd burkolat. Csak nem látom, de valahol ott van, a tetején a moha futnak ezek a finom patakok.
Tundra. Nincs semmi, de a hó, de minden alkalommal, nem tudom levenni a szemem tőle. Minden alkalommal, amikor meg kapaszkodik alig észrevehető dudorok a hó. Valahányszor azt hiszem, ahonnan venni. Miért alakult, amikor a tundra lapos, mint egy asztal. Miért nem havazott minden ...
A minimalista érzelmek. Nem fizetnek a dolgokat a középső sávban, vagy a hegyekre. Ha látunk egy virág nő a hegyekben, úgy gondoljuk, hogy ez gyönyörű. Nem hisszük, hogy ő ott nőtt fel, ez érthető.
De mivel itt a perzselő hideg éghajlat, a szél piercing a fehérnemű, fagyasztott takony jobbra az orrát, akkor mindig azt hiszik, mint ez a kis bokor nőtt fel. szarvas menekül több kérdést vet fel a „miért” helyett a „hogyan”.
Jamal. Az egyik azon kevés helyeknek, ahol akartam menni, nem számít, mit. Sem Kína, sem a Himalája, nem párolog el az én vadászat látni ezt a helyet. Elmentem itt egy pontos ismerete, amit látni akarnak.
Nem jöttem volna legyőzni, és nem a rekordot. Ez az első alkalom, én legfeljebb 99%, tudtam, hogy látná. Nagyon szeretem a hó. Hó és tundra. Abszolút kellemes érzés, amikor hazudsz meleg autóban, és megrázza a hóviharban. Hogyan nezhishsya egy meleg hálózsák, nem akart kimenni. A közepén a fehér semmi.
Lefúvatási közepén mindent és mindenkit szúrós szél. A közepette folytathatják a halogén és az északi fény. A középső szinten egy étkező asztal, tundra.
Elmentem az északi fény, a jegesmedve, a halo az égen. Mint a fehér köd, ami a visszhang. Azok számára, akik élnek az autó az utolsó hónapban.
Azon túl, hogy látni a Jamal-félszigeten.
Csak örülök, hogy elmentem. Ismét ebben homályos nevű anyag Arctic. Egy hely, ahol minden nem csak attól függ te, hanem a csapat, amivel menni.
Van valami erről beszélni lyutom régióban, ahol a túlélés a helyi lakosság hogyan vonjuk ki a gázt, néhány dalnoboev aki büszkélkedhet a munka, de nehéz megtartani a kormánykerék rengeteg szimpatikus és vicces srácok, hogy itt dolgozni hó, ami nehezebb, mint a beton, és mi történik, ha nincs ok a fejemben, hogyan hűvös aludni a kocsiban, amikor az ablak hóvihar üvölt.
Valószínűleg már nevetséges mondani, hogy én megyek 12 éjszaka. Ez talán egy hülye hitvallás, hogy tegyen meg mindent az utolsó pillanatban. Azt nem tudom, hogy van egy nagy buta, mint én. Nem számít, milyen keményen megpróbálja, még mindig minden az utolsó pillanatban. Egy rakás elfelejtett dolgokat, hasznos dolgok, egy csomó hibát. Hogyan szeretné, hogy megtanulják, hogyan kell összeszerelni időben, és ne felejtsük el neprolyublivaya!
Jöttem haza háromszor. Eleinte azt hittem, elfelejtette a zakóját, és cipő kiterjed. Aztán eszembe jutott, hogy elfelejtettem szőnyeg és hőszigetelés a hátsó ablak, amely az úton, és nem hasznos. Annak ellenére, hogy még egyszer megpróbáltam, hogy optimalizálja a költségeket, és igénylő esetekben több időt Rendeltem különböző emberek, mindig dühös el az időt.
A gép szinte teljesen előállított Rustam Avtogaztsentra. Igaza fiú, az utolsó út törhetetlen gép a hitelét. Magam ment át szombat este szinte az első tengelyen. Van egy toll az első tengelyen. Valamilyen oknál fogva úgy gondolom, hogy mit is kell rendezni a legtöbb annak összetettsége miatt és felelős szerepet. Ezúttal hiányzott a négy és fél órát. Azt kell mondani, hogy egy állandó önjavító a híd teszi magát érezte. A híd volt, tiszta és száraz. Bevallom, hogy ez az érdeme a kulákok Vaksoyl - polírozás kívül a ököl nem ment, és az összes tömítést szorosan illeszkednek. Fist beraktam sarkvidéki vízálló Ravenol - lássuk, hogyan kell viselkedni. Ezt megelőzően, egy évvel a markában volt összesen kenés, kék. Minden feketére és elvékonyodnak, de a víz és a sár nem volt benne. Még előző nap takarítottam, ragasztott padlón a vezetőülés, és végül! fit alátét az első ülés alatt szerelhető. Magas vagyok, és ülésállítás nem elegendő számomra. Ennek eredményeként már csípő sag közelebb a térd, és miután egy hosszú út zümmögés. Most az ülés rendelkezik a lejtőn, amit akartam.
Összességében erősen túlbecsülték erejüket előkészítése. Amellett, hogy a saját feladatait, vettem a szállítás az élelmiszer a racionális Szaratov és sört egy sí pótkocsik. Szaratov mentem barátom Oleg, és így egy teljes étkezés szedán, mindannyian halmoztak az udvarban, temetve hóval. Az utca meleg volt, mi csomagolni mindent Izolon, és egy két napos tárolási nekem kerülni egy halom idegeket. Ez teljesen világos, volt, ahol minden összeadódik. Ennek eredményeként, vettem Gregory alumínium doboz a tetőn, és hogy mindent a csomagtartóba. Az indulás este Perm volt -2 fok, és a Perm ígért 0. Tehát hogyan eléri a 200 kg fagyasztott élelmiszerek I gyengén képviselt. De általában, ha tudnám, hogy a törekvés megvalósításához az út nem lesz így, és én összetörni gyomorhurut, szerettem volna dobni az összes ételt otthon :)
Síelés evett még több időt. Míg fém hozta szeletelés előtt azt vette a hegesztő, amíg a futók ment hajolni, amíg meg és mégis festett - minden felfalta körülbelül fél napig tiszta időben. Metal I szeletelt rettenetesen fonák, hegesztő Andrew kellett állást utánam nagyon. Nos, az utolsó, néztem az eget, és arra gondoltam, hogy én egy idióta volt korábban a gondolat, ahova tettem őket ...
Szabály 1-es szám díjak - ne becsülje túl az erődet.
Ennek eredményeként azt spihal természetesen. Bal mint általában a 00 óra drága. Moszkva része túl későn, és még mindig nem tudtam, hogy Perm. Én is serialchik és törött. Reggel Perm vártam az új navigátora Jack.
Megérkeztem a találkozási pont előtt 5 perccel tettem. Megreggeliztünk. Arkagyij felhúzva és K. túlterhelt síelés pótkocsik és Zsenya, és mentem a doboz és a pótkerék a garázsába. A pótkerék I lohanulsya felnőtt. Nem, nem így van. Gumi lohanulsya felnőtt vagyok. Vettem egy 4 kerék meghajtású. Nem, 5, és nem volt, ez mind b / fül gumi, és eladta egy sor 4 darab, és ez az 5. kerék, és nem tudtam megtalálni. Általában persze szükség volt megvásárolható, ahol mentem Yakutia, de aztán ajánlottak neki egy nagyon felfújt ár, és hoztam vissza. Bár mint kiderült, egy másik eladták a szokásos :)
Röviden, a pótkerék volt gumiabroncs BF Goodrich MT 33 *. Semmi sem bölcsebb, mint hogy „mudovoe” kerék a tundrán :)
És mégis, a délután mentünk. Estére ez volt Severouralsk, másnap Birch. Egy másik nap költöttek a téli úton, és töltötte az éjszakát a 100 km rövid Salekhard.
Ez az egyik kedvenc pillanatait. A gép ül, és nem tapossák. Tehát, ha elkezd játszani egy nyomásmérőt. Először 1 atm. Aztán hamar rájön, hogy smeshochki felett. Ez végigsöpör akkor közvetlenül a kereket. Akkor csak 0,6 atm. És akkor a gép elkezdi finoman nyomja le, alatta a hó. És itt van, az öröm. Ön irányítja kocsi újra, de egy másik elem. Most már nem ül a lökhárító a hóban, és mozog. Méterről méterre.
Snow ma nehéz. Az utcán, -5, és nagyon szoros.
Harcolunk már 5 órája és álmos. Óvatosan kezd célozgatni, hogy ha alszik itt hazudik, majd reggel egy jó idő akkor megy egy fél órát. De azt mondják, hogy nem doedem majd, különösen, ha holnap fog fújni is. Ésszerűen szükséges apróra vágott ...
Tegnap vágtunk majdnem éjfélig. Mindenki igyekezett, hogy idő szar Salekhard. Ésszerű. ) Valószínűleg volna, hogy ki, és tovább, ha az összes szem megerőltetése a homlokon nem mászott a kezét, és nem esik le. Sőt, az első veszteség. Tegnap este az egyik hordó szolárium dörzsölni „ismeretlen” okok miatt, másrészt a hordó, és több mint a fele a hordó megszökött. Elalvás, láttam a többi szivattyú is egyre Szolárium valaki autó ... Ahhhh! Ne, én még mindig fut Szanaa a 80-ku, egy pohár miss, nos, megvitassák a stratégia a mozgás!
A reggel veszteség növekszik. Van egy lapos hátsó kerék - a fű a cumi kamrába. Amint az jól ismert, és nem annyira ismert, tettem be a gumiabroncs kamra kisnyomású területén 0,6-0,3 atm, mert a hó, töltött a perem és gumiabroncsok, a kerék nem jön le. És itt, a hátsó jobb oldali kerék hányt hajlított kamera és lőtte le a mellbimbó. Általában az ok világos. Miatt nem fogja az időt, de valójában azért, mert a saját olenizma, nem vagyok ura a szerelvény a kerekek, és úgy gondolja, majd később, és így kiderült, lemezek és kamerák nem voltak zsírmentes, ennek eredményeként, hogy a kétoldalas szalag nem ragadt a kamerát szükséges. Nos, mínusz az első kamrába. Wheel razbortirovali, dobott kamrába, így szivattyúzzák. By the way, egy vadonatúj Berkut R24 bebizonyította, hogy nagyon hasznos! Bortirovat ők kerék öröm.
Mi elhaladt a vonat. Azt képzelni, hogy milyen műszakban dolgozók ott ül, nézi a cirkuszi külső és ital forró teát.
Futás. Az első fél óra telt felét mi történt tegnap 6 óra Rubilovo. Még az út már tisztítani. Távolság a Spurs az Urál-hegység.
Időjárás természetesen egyszerűen fantasztikus. Hol itt vacsorázik.
És Payuta. Itt dömpingellenes végei Hengerelt úton megy jogot, hogy az új kikötő. Onnan, és ott is csak valami őrült mennyiségű dlinomerov. Átmegyünk egy fémdarab bal eee ...
Saját valamennyi voltunk egyedül önmagukkal és Jamal.
Azonban a freebie nem ért véget. A tundra, a Hralov, így zsíros nyomot. És ez ad reményt. Nem, persze, tudjuk, hogy ez a végén sehol, és bár nem valószínű, hogy még Seyakha, de rájött, hogy legalább évig Hralova, és még mennyit is.
Az idő volt a naplemente és a Tundra játszott. A következő bónusz mi nem egészen az út.
A legfényesebb színek. De más. Valószínűleg, fotósok azt mondják, a másik színhőmérséklet. De nehéz összehasonlítani valamit. Például a Altáj. És van egy arany szín és itt. De ez egy teljesen más színű. Néz a képen, és úgy tűnik, hogy a Quick Start meleg, lámpa ... és ott állni, és befagyasztották másodperc.
Bár Sasha ragadt, egy kicsit több képzést. Aztán lement a nap, és elkezdtük csak vezetni. Az út teljesen összeomlott. Gasmen povydergivat összes csövek azokból, és patakok acél mossa ki nagy sebességgel. Azt mondják, hogy ez megtörtént, az lenne az út gyorsan eltűnt - meg kell fizetni a vasúti és a közúti közlekedés nem szükséges. Minden hidak, korlát nélküli. Egyes helyeken nincsenek hidak. Az egyik ilyen hely, akkor elvesztette a hatalmas mennyiségű időt. Az út lefelé a mocsár a dombon, és meg kellett találni a nyomát. Sétáltunk több irányból, visszatérő időközönként nyomon követni a személy, aki indokolja a legmesszebbre. Estétől sötét, sétáltunk 400 méter. Minden más megint elrontotta az időjárás. Egy bizonyos ponton, a két stopyatki ment előre, és vártuk Sasha Zsenya, aki megpróbálta áttörni a pálya még nagyobb szakadékba 20 méterre tőlünk. Ennek eredményeként, az általunk kifejlesztett szinte kézzel peretsepiv ő trailer rám. Ismét minden kimerült, és elkezdte hint Arcadia, ami nem volt rossz b valahol aludni. Aztán megálltunk egy híd.
Köszönöm mindenkinek, aki támogatott minket ebben expedíció, és segített összeállítani az autó.