Olvassa el a könyvet, hogy a kezében tartott Venus Valentin Pikul online olvasás - 1. oldal

A bemutatott termék fragmenst helyezzük egyetértésben a jogi tartalmát forgalmazó Ltd. „liter” (nem több, mint 20% -a az eredeti szöveg). Ha úgy gondolja, hogy a helyét a tartalom sérti mások jogait, kérjük ossza meg velünk.

Valentin Pikul
Mi tartotta Venus
történelmi miniatúrák

Két fiatal tiszt, hadnagy hadnagy Materer Dumont Darvil, lejött az elszegényedett ősi földet. Már a kezdet kezdetén, úgy fordult Havanna kocsmában; fogadós hajósok öntjük szemüveg fekete, mint a kátrány, a helyi bort.

- Francia - Kérdeztem - úszás, valószínűleg messze?

- cargo nagykövetségek - küldte Materer, dobás narancshéjat az asztal alatt. - Három éjszaka, és lesz Konstantinápolyban ...

Hacking hümmögött harangot. Kényelmetlen földre borított hegyoldalon. Igen zöldellő olajfaligetek a távolban.

A szegénység ... csendes ... szenny ... sikoltozó kakas.

- Mi újság? - Dumont Darvil kérte a tulajdonost, és megnyalta az ajkát, ami lett ragacsos a borral.

- Év esett nyugodt, uram. Csak itt a téli repedezett földet a domb mögött. Csak szántás Buttonisa öreg Castro, aki majdnem elestem ekével egy repedés. És mit gondol? A Buttonis esett karjaiba egy gyönyörű Venus ...

A tengerészek rendelt bort, és kérte, hogy halsütéshez.

Castro Buttonis nézett ki a kezét, hiszen szántott messziről tempójú két tiszt, a tengeri szél felborzolta összegyűrődik őket puha sál. De nem ez volt a törökök, akik annyira félnek a görög paraszt, és ő - megnyugodott.

- Azért jöttünk, hogy - Hadnagy Materer mondta - hol van a repedt föld a télen?

- Ó, uraim francia - izgatott paraszt - ez a szerencsétlenség az én szerény szántó, ez repedés rajta. És hibáztatom unokaöcsém. Ő még fiatal, van egy csomó erőt, és olyan esztelenül támaszkodott az eke ...

- Nincs időnk, az öreg, - rövidre a Dumont Darvil.

Buttonis vezette őket, hogy a depresszió, amely megnyitja a hozzáférést a föld alatti kripta és a tisztek ügyesen leugrott a hajó rakterében. És ott, a föld alatt volt, fehér márvány talapzaton, amelyen mentén felszáll a combok remegő redők ruhát.

De csak deréktól felfelé - a mell nem volt.

- És hol van az a legfontosabb? - kiáltotta a földről Materer.

- Gyere velem, jó francia - javasolta az öreg.

Buttonis vezette őket a kunyhójába. Nem, ő nem akar becsapni senkit. Ő és fia és unokaöccse sikerült húzza magam, hogy csak a felső része a szobor. Tudjuk, hogy az Úr tisztviselők, nehéz volt.

- Mi vitte el figyelmesen felszántott terület. És a többi ...

- Vásárlás ... vásárolni - javasolta kedvesen.

Materer, próbálva nem árulja érzelem, előkészítette egy pénztárca a kezében elszáradt farmer:

- Útban vissza a Marseille, akkor elveszi az istennő benned.

Buttonis ment keresztül egy érme a tenyerén:

- De a pap azt mondja, hogy a Venus of the Seas többet ér, mint az egész Milos és szőlőültetvények.

- Ez csak egy betét! - Nem tudtam ellenállni Dumont Darvil. - Ígérjük, hogy jöjjön vissza, és hozza a pénzt nem számít, hogy mennyit kérjen ...

Az erős szél az esti órákban, de nem vette Materer vitorlák megtakarítás zátonyok. Vágó védőbástya hab darab, „Lashevret” berepült a kikötő Konstantinápoly és két tiszt volt a nagykövetségen ajtón. A Marquis de Riviere, szenvedélyes rajongója a régi, alig volt ideje meghallgatni a soha nem látott felfedezés - egyszer húzta Sonetka hívás hívja a titkár.

- Marsyulles - jelentette ki hivatalosan - fél óra lesz a tengerben. Itt van egy levél a kapitány a nagykövetség, „Relay”, ami kell engedelmeskedni akkor mindaddig, amíg a Vénusz a sziget Pretty nem jelenik meg előttünk. A pénz és a golyókat nem tanácsolom, hogy fukarkodik Wind ... és sok szerencsét!

„Lashevret” parancsnoksága alatt Materera soha nem tért vissza szülőföldjére, Marseille, propán fellelhetőek. A katonai szkúner a francia nagykövetség „Relay” teljes vitorlával lendült felé Milos. Az éjszakai Island vibrált pont távoli tüzet. Egyik csapat sem aludt. Marsyulles már töltött fegyvert ereje, és a pénztárca egy jó adag tiszta aranyból.

Az ókori világ, jól szigorú, az öröm az emberek lassan felfedi a titkokat, és egy vitorlás minden - az hajósinas a diplomata - tudta, hogy ez az éjszaka lesz visszafizetni, akkor hála az utókor.

Marsyulles idegesen kortyolt brandy egy lombikba kapitány.

- Menjünk egyenesen - mondta -, nem vánszorog gyalog a falu a kikötő ... Látod, a fény az utastérben tüzet?

- Egyértelműen látok! - kapitány válaszol, nem nézi a szélrózsa; Beach, csillogó alatt a hold éles kövek, beszélt élesen a fehér szegély a hullámverés ...

- Látom az embereket! - jajgat hirtelen nézni a tartályból. - Ezek valamit húzás ... fehér-fehér. És - a hajót! Mint Isten nap, látom, jobb az orra ... török ​​hajó fegyvereket!

A francia késtek. Az öböl már hatalmas katonai vitorlás. És a strandon, Hóseás holdfény, bolyongott török ​​katonák súlya alatt márvány. És közöttük, lelógó köteleken, lengő a Venus de Milo.

- Franciaország nem fog megbocsátani nekünk - fojtott haraggal Marsyulles.

- De mit csinál? - döbbent kapitány.

- kirakodott whaleboat! - Azt mondta a titkár a nagykövetségen. - Küzdelem patronok - a fegyver, a lapát - két fő részére ... Kedves Kapitány, csak abban az esetben - viszlát!

A matrózok eveztek, mint düh, hogy az ív hajlított hamu evezőket. A törökök emeltek ricsaj. Venus kirepült a kötelek. És, hogy előre a francia, mentünk lefelé a lejtőn, kegyetlenül disfiguring a test az istennő.

- hordó bort! - kiáltotta a matrózok Marsyulles. - Csak Row, sor, sor ... a neve Franciaországban!

Lelőtte a sötétségbe. Pattogott válasz pisztolyt.

Meghajolt szurony, francia csapatok rohant előre, de visszavonult, mielőtt a vad csillogását meztelen yataghans.

Venus ugrik gödrök - jobb az alföldön kikötőben.

- Mit állsz? - kiáltotta Marsyulles. - A két hordó bort. Becsület és dicsőség Franciaország - előre!

A matrózok egy véres csata Franciaországban szerzett felső részét Venus - a legkellemesebb a szemnek. Istennő feküdt a hátán, és a fehér dombok melle nyugodtan tükröződik ragyogás elérhetetlen csillagok. És lövés dördült körülötte ...

- Három hordó bor! - Felkerestem Marsyulles feat.

De a törökök már hengerelt aljzat a hajót, és tüzet nyitott, gyorsan otgrebli felé feluccas. És a francia maradt állva a fekete parti sziklák között, amely megcsillant töredékei Parian márvány.

- összegyűjti az összes töredékek - megrendelt Marsyulles. - Minden darabka nemesség ... örökkévalóság a világon - ezek a romok!

Bust az istennő felvittük hajót, és „Relay” kezdett felzárkózni a török ​​vitorlázás. Mivel a tábla adta ki a fegyvert.

- Hozd vissza a fejét - kiáltotta dühösen törökök.

- Jobb, ha nekünk a seggét - megfelelnek a francia.

Tüzér megnyomta a kanócot a pillanat hevében és az első mag puha suhogása utolérte török ​​vitorlás. Marsyulles megragadta a whisky:

- Te megőrültél! Ha megfullad őket, a világ soha többé nem látja a szépséget ép ... Ó, Istenem, átok nekünk évszázadokon, és lesz jobb ...

Turks harcias dalokat húzta szakadt vitorla. Marsyulles futott le a rámpán a főkabinba compan

A kísérlet végén fragmens

Figyelem! Ez a bevezető töredéke a könyvet.

Ha az elején a könyv tetszik, a teljes verzió megvásárolható a partner - legális tartalmakat forgalmazó OOO „liter”.

A bemutatott termék fragmenst helyezzük egyetértésben a jogi tartalmát forgalmazó Ltd. „liter” (nem több, mint 20% -a az eredeti szöveg). Ha úgy gondolja, hogy a helyét a tartalom sérti mások jogait, kérjük ossza meg velünk.

Olvasta a könyvet? Keress meg!

Írjon a rendszergazda csoport - Sergei Makarov - levelet

Kapcsolódó cikkek