Alice Csodaországban (b fordítás
- Mi van, ha én úgy repül, repül, és a kezelt az egész Földön? Az nagyon jó lenne! Kijutok - és hirtelen azon kapom magam, azok között ... aki járni a fejükre fejjel lefelé! Mit hívják? Anti Antipyatki ... vagy valami?
Veletek vagyunk, persze, jól tudja, hogy azok, akik élnek a másik oldalon a világon, az úgynevezett (legalábbis a régi időkben nevezték) antipodes.
(Ekkor Alice szív örül, hogy nem hallja: úgy érezte, hogy a szó, ami nem egészen így.)
- Csak én, talán ott kell kérni járókelőket, ahol hit, „Sajnálom, néni, ez Ausztráliában vagy Új-Zélandon?”
(Ráadásul, Alice megpróbált udvariasan ülni! Képzeld. Knicks a levegőben! Tudna, mit gondolsz?)
- De aztán a hölgy azt hiszi, hogy bolond vagyok, de tényleg nem tudok semmit! Nem, jobb, ha nem kér. Ő elolvasta! Vannak ugyanis, valószínűleg írva valahol, amit egy ország.
És akkor - le, le, le!
Mivel nem volt más osztályokba nem így volt, Alice hamarosan újra szólt magában.
- Dink lesz ma este szörnyű az, hogy hiányzik! (Dina hívta kat.) Ha csak ők nem felejtette el, hogy neki tejet időben. Dinochka kedves, jó voltál hozzám most! Egerek itt azonban valószínűleg nem, de akkor lenne kifogása a denevérek. Még mindig minden cicus? Csak azt nem tudom, eszik macska illékony egerek, vagy nem?
Aztán Alice meglehetősen elszunyókált, és csak ismételni egy álom:
- enni macska egér repülni? Macska megeszi az egeret repülni?
És néha kiderül:
- enni egy egér légy szúnyog?
Valóban fontos, hogy mit kell kérdezni, ha a válasz még mindig nem érti, ugye?
És aztán elaludt az igazi, és nyilvánvalóvá vált egy álom, hogy ő sétál Dinka alatt a fogantyút, és minden szigorúan hirtelen azt mondja: „Ugyan már, Dean elismerte, hogy valaha is esznek a denevérek?”
Ha hirtelen - bumm! bumm! - ő lehuppant egy halom botokkal és száraz levelek. Mi a repülés véget ért.
Alice nem volt egy kicsit fáj magát; ő azonnal talpra ugrott, és körülnézett: az első dolog, felnézett, de nem volt elég sötét; de ismét előre kiderült valami, mint egy alagút, és valahol a távolban egy alak villant a White Rabbit, aki elfut teljes sebességgel.
Nem vesztegeti az időt, Alice rohant a nyomában. Ismét úgy tűnt, hogy ő volt, hogy utolérjék vot neki, és újra hallotta a Nyúl, befordult a sarkon, sóhajtozó:
- Ó, te fülem, bajusz! Mivel késtem! Ó, Istenem!
De, sajnos, a kanyarban White Rabbit eltűnt, és Alice magát végül egy nagyon furcsa hely.
Ez volt az alacsony, hosszú boltozat; ívek a gyengén megvilágított sorban lógó lámpa. Azonban az ajtó ment a teljes hossza a falak, de sajnos, ezek mind zárva. Alice hamarosan meggyőződött arról, hogy kétszer verte a börtön és több alkalommal húzva minden ajtón. Ő szomorúan alá járkált, próbálta kitalálni, hogyan lehet őt innen, amikor rábukkant egy kis üveg asztal, amelyen feküdt egy kis arany kulcs.
Alice nagyon örült, azt gondolta, hogy a kulcs minden ajtót. De sajnos! Talán a zárak túl nagy volt, és lehet, a kulcs túl kicsi volt, de nem akarja megnyitni minden ajtót. Ő lelkiismeretesen ellenőrzött egy ajtó a másik után, aztán, hogy ő először észre a függönyt, megkapjuk a földre, és a mögötte ...
Mögötte egy kis ajtó - harminc centiméter magas. Alice Az arany kulcsot egy kulcslyuk - és ó, öröm, ő csak jött fel!
Képzeld el, hogy ő akarta, hogy ki ez komor alvilágában az akarat, hogy tegyen egy sétát között a hideg szökőkutak és virágágyások élénk színekkel. De a szűk lyukba sem telt még egy ALISIN fejét. „És ha elmentem - Azt hittem, a szegény - túl kevés a jó: valójában a fej legyen a vállán! Miért vagyok ilyen nagy és esetlen! Most, ha tudnám, hogy minden felhajtva, mint egy távcső, vagy még jobb, mint egy rajongó -, akkor lenne más a helyzet! megtanítottak másnak lett volna, - és minden rendben! "
(Akár a helyszínen Alice, lenne talán, túl, úgy döntött, hogy most már semmi sem lehetetlen!)
Különben is, én ülni a dédelgetett ajtót teljesen felesleges, és Alice visszatért az üveg asztal, homályosan remélve, hogy talán még mindig fennáll egy másik kulcsot, vagy legrosszabb esetben, a könyv: „Tanulj meg szeres!” Egyikük sem sem a másik azonban nem talált, de nem talált elég buborék ( „Fogadok, hogy előtte nem volt” - gondolta Alice, a nyakát, melyet csatolt papír címke (mint egy üveg gyógyszer), és rajta nagy betűkkel volt egyértelműen nyomtatott: „igyál meg”
Persze, úgy nézett ki, nagyon csábító, de Alice volt okos lány volt, és nem siet, hogy válaszoljon a kedves meghívást.
- Nem, - mondta - én először látni, ha ott van írva „Poison!” Vagy nem.
Nem csoda, hogy újra olvasni sok tanulságos történeteket a gyermekek, akikkel az esetek különböző bajok - szegény morzsákat és meghalt a lángok, és kopott eledelül vadállatok, - és mindezt azért, mert elfelejtette (vagy nem akar emlékezni!) Tanácsok a vének. És úgy tűnik, igen könnyű megjegyezni, hogy például egy vörösen izzó póker éget, ha tartsa a kezében túl sokáig; hogy ha egy nagyon mély megvágta az ujját egy késsel a finger, általában vérzik, és így tovább és így tovább.
És még Alice valami nagy megjegyezni, hogy ha túl sokat iszik az üvegből, amelyen festett koponya és a csontok, és azt mondják: „méreg!”, Akkor szinte biztosan nem lesz jó neked (azaz az egészségi állapotát romolhat).
Azonban ez a palack nem volt koponya, csontozatot, felirata „Poison!” És Alice merészkedett megkóstolni tartalmát.
És mivel ez bizonyult rendkívül finom (íz - hajszál híján keverék meggyes pite, omlett, ananász, sült pulyka, karamella és forró pirított olaj), nem vette észre, az üres injekciós üvegbe.
- Ó, mi történik velem! - mondta Alisa.- Valószínűleg tényleg elzárását, mint egy távcső!
Vitatkozni, hogy nehéz volt az idő maradt csak egy negyed méter. Alice és sugárzó öröm, bizonyos, hogy ő most már szabadon, hogy menjen ki a kertbe. Mégis úgy döntött, csak abban az esetben egy kis várakozás, és győződjön meg arról, hogy már nem csökken a növekedés. „És akkor hirtelen tettem kisebb és kisebb, mint a gyertya, majd teljesen eltűnnek! - Nem gondoltam, aggodalom nélkül ona.- Ez azt meg kell nézni, hogy én is így néz ki. "
Megpróbálta elképzelni, hogy milyen érzés a lángot egy gyertyát, ha a gyertya kiment, de nem sikerült -, mert szerencsére még soha nem volt, hogy ...
Várakozás után egy kicsit, és ügyelve arra, hogy minden marad a régiben, ez volt Alice futott be a kertbe; de - olyan rossz szerencsét! - a kilépés, eszébe jutott, hogy hagyta egy arany kulcs az asztalon, és futott vissza az asztalra, úgy találta, hogy a mai napig ő nem érte el a kulcsot.
És ami a legfontosabb, ez annyira jól látható az üvegen keresztül!
Megpróbált felmászni az asztalra a lábát, de a lába túl rosszul üveg és csúszós, és Alice megpróbált, hogy újra és újra lecsúszott a padlóra, és végül nastaravshis és nasezzhavshis kimerültség, rossz dolog a földön ült, és sírni kezdett.
- Nos, még ez sem volt elég! - mondta Alice meglehetősen strogo.- Könnyes szemmel nem fog segíteni! Azt tanácsolom, hogy hagyja abba ezt a pillanatban!
Alice általában mindig önmagát adta kiváló tanácsokat (bár hallgatni őket messze, nem mindig); néha hengerelt magát ilyen megrovást, hogy alig tudta visszatartani a könnyeit; és egyszer eszébe jutott, még megpróbáltam szakad a fülek mögött, mert csalt, játszik magát krokett. Ez nyughatatlan feltaláló rettenetesen szereti a szórakoztató, hogy két különböző ember egyszerre!
„És most nem segít - gondolta szegény Alice - és nem fog működni! Tőlem most, és egy tisztességes lány nem jön! „Aztán észrevette, hogy fekszik az asztal alatt a koporsót, egy pohár is. Alice kinyitotta - és kiderült, hogy a pite, melyet bélelt mazsola szép felirat: „egyél meg!”
- Nos, rendben, eszik - mondta Alisa.- Ha én egy kicsit többet is, tudok a kulcsot, és ha még kevésbé csúszott az ajtó alatt. Ugyan mi lehet - a kertben, még mindig elvenni! Több vagy kevesebb? Több vagy kevesebb? - ismételte idegesen, leharapta egy darabot a tortából, és még a kezét a feje tetején, hogy nyomon követheti a konverziót.
Ahogy meglepődött, amikor kiderült, hogy a méretei nem változtak!
Sőt, ez általában mi történik azokkal, akik süteményeket, de Alice már megszokták, hogy várjon egyedül meglepetés és csodákat, hogy ő is egy kicsit ideges - miért van az, hogy minden rendben ment vissza a megszokott módon!
A bánat ő meg a pite, és hamarosan véget vet rá.
ahol Alice a könny
- Ó, a csodák és csodák! - kiáltotta Alice. (Ő volt ilyen kábultan, hogy ő nem volt elég gyakori szavakat, és elkezdte, hogy kitaláljon a saját.) - Most, hogy belőlem nem olyasmi, amit a távcső és távcső! Búcsú sarkú! (Lenézett a lába, és azok egyre valahol messze, messze alatta, hogy, és nézd, csak eltűnnek.) Gyenge akkor a lábam, aki most vedd fel a harisnyát és cipőt ... Van valami igazán nagyon módja nem lesz képes, hogy egy cipő! Nos, ez csak rossz! Szem elől - az elme! Ha odáig mentek, hogy vigyázzanak magukra. Nem, - szakította félbe magát - nem kell veszekedni őket, és még mindig nem hallgat rám! Én akkor is szeretlek - kiáltotta -, és a karácsonyfa mindig kapsz új, a cipő!
És elkezdett gondolkodni azon, hogy hogyan van elrendezve.
Str. Szőnyeg (a padló szállítás)
Asszony jobb lábát a saját kezébe.
- Istenem, mit fogok csobogó nonszensz! - mondta Alice, aztán beverte a fejét a hideg mennyezet -, mert bármit mondasz, az már több mint három méter magas!
Aztán rögtön eszébe jutott az arany kulcsot; Megragadtam, és az ajtóhoz szaladt, a kertbe.
Szegény Alice! Még ha lefeküdt a földre, és ő alig tud nézni a kertben egy szem! És ez volt minden, hogy ő most már remény. Mintegy menni a kertbe, nem álom volt.
Persze, ez nem volt más választása, hogy üljön le, és üvölteni Hárompatakban!
- Nem szégyelled magad, hogy ordít! - mondta, miután egy vremya.- ilyen nagy lány! (Mi az igazság!) Nyugi ebben a pillanatban, én mondom!
De a könnyek nem hiszem, hogy megnyugtassa őket folyt és folyt teljes folyamatát, és Alice hamarosan a hangsúly a szilárd pocsolya. A tócsa mély volt a bokáján, és elárasztotta majdnem fele a labirintusból.
És volt még egy jó sírás!
Hirtelen messziről jött gyorsan topotok; Alice gyorsan letörölte a könnyeit - kellett lennie, hogy mi történik ott!
Ez nem más, mint a White Rabbit. Öltözött a kilences, egyik lábát mellett tartott egy nagy nagy rajongója a másik - egy pár fehér kesztyűs kézzel bálteremben. Ő látható siet, és útközben magában motyogva:
- Minden lenne semmi, de a hercegnő, hercegnő! Ő dühös lesz, ha elkések! Ott van, és jön!
Alice volt ilyen kétségbeesés, hogy kész volt segítséget kérni senkitől, hogy amikor egy nyúl futott közelebb, ő félénk hangon kezd:
- Bocsásson meg, kérem ...
A nyúl ugrott, mintha megcsípte lesütött kesztyűt és egy ventilátor, elhúzódott, majd eltűnt a sötétben.
A ventilátor és a kesztyűt, és Alice felvette, mert nagyon meleg volt, elkezdett fan.
- Ó-ó-ó, - mondta a lány - nos, mi van ma a nap? Shake It All About! Elvégre csak tegnap volt, mint mindig! Ja, és mi ... mi lenne, ha ... ha hirtelen lettem magam ma már nem így van? Wow! Hirtelen, bár én este lesz valaki? Várj, várj ... Reggel, amikor felkeltem, én még mindig jövök én nem? Ó, azt hiszem, hogy nekem, mint ha nem lenne nekem ... De ha elkezdenék én nem, akkor a legérdekesebb - ki vagyok én most ezt? Oh-oh-oh! Ezt nevezik a puzzle!
És Alice azonnal elkezdte megoldani. Azt rögtön gondoltam barátnőivel. És hirtelen kiderült ezek közül bármelyik?
- Persze, sajnálom, de nem vagyok Ada, - sóhajtott ona.- Ő olyan csodálatos haj, és a haj nem göndör ... De mivel én, persze, nem Maggie! Valahogy tudom, így sok mindent, és ő, szegény, olyan buta! És valóban ez - ez van, és én - ez a másik, úgy értem ... Ó, kell az igazság hamarosan fejét törni! Inkább proveryuka, csak azt tudom, tudom, vagy nem minden. Ugyan: négyszer 5-12, és négyszer 6-13, és négyszer hét ... Ó, anya, én soha nem fogom elérni akár húsz! Nos, rendben, így a szorzótábla nem számít! Ez jobb, hogy a földrajz. London - a főváros, Párizs, és Párizs - a főváros, Róma és Róma ... Nem, véleményem szerint megint valami nem egészen! Azt hiszem, még mindig fordult Maggie. Mit kell tenni? Aha! Olvastam kifejezése néhány verset. Nos, legalább ők ... „Ezek! A gyűjtő iskola! "
- Állatok az iskolákban gyűjteni!
Krokodil énekelt sokáig!
Hogy nem ellenállt,
Nem csípős, nincs rúgás -
Ez nem fog segíteni egyébként!
Hangos sírni Beast és Birdie,
- Segítség! - kiáltja Bee,
Az üvöltés elhúzódik Bukashka ...
Olyan nehéz
Átvette az ügyet?
Nos! Versek - és azok, rossz! - szegény kis Alice mondta, és a szeme megint megtelt könnyel.
Sok (főleg anya és apa), persze, már sejtette, hogy mi a vers akart olvasni Alice. Nos, azok számára, akik elfelejtette. (Vagy nem tudom), itt van:
Gyermekek összegyűjti az iskolában,
Kakas kukorékolt sokáig!
Süt a nap az ablakon keresztül.
Ember és állat és madár -
Minden vegye fel az ügyet,
A teher elhúzódik hiba,
Mert Medcom repülő méh.
Most, remélem, mindenki megérti, hogy miért Alice annyira ideges: ezek a versek sokkal jobb, és ami a legfontosabb hasznos azoknak, akik olvasni.
- Szóval, azt még talán Maggie; és élni fogok a saját kis szemközti házban, játékok nem lesz játszani szinte nem kell, amint minden tanítás, tanulás és tanítási órák. Nos, ha így van, ha én - Maggie, jobb itt maradni! Ez jobb, hogy ne jöjjön, és meggyőzni! Én csak mondom nekik: „Nem, először mondani, hogy ki vagyok.” Ha azt akarom, hogy legyen, akkor legyen úgy, megyek, de ha nem akar - itt marad ... amíg nem lesz valaki ... Ó, Mami, mami - zokogta hirtelen Alice -, hogy jobb inkább jöjjön és ugova-a -a-és Riva! Itt vagyok, minden megkínzott egy!
Aztán véletlenül rápillantott a kezében volt, és meglepve tapasztalta, hogy akaratlanul is, elővett egy apró kesztyű Nyúl. „Hogy van az, hogy képes voltam! - Azt hittem, ona.- Ó, azt hiszem, én leszek vissza egy kicsit! "
Felpattant, és futott az asztalra, hogy az intézkedés, amit vált. Hűha! Ez már csak hatvan centiméter, és ez tovább olvad a szemed előtt. Szerencsére Alice azonnal rájött, hogy minden az én hibám fan - még mindig a kezében -, és gyorsan félredobta. És ki tudja, mi lett volna véget!
Bővebben
- Az igazság és igazságtalanság
- kutya Wizard
- Tól vár vár
- arany hal
- Az öreg hölgy és a sertés
- az ár a győzelem
