Vladimir Vysotsky - kedvenc versek
sziklamászó
Azt kérdeztem: - Miért megy a hegyekbe -
És elment a tetején, és te kíváncsi a harcot.
- Elvégre Elbrusz és repülőgép látható nagy! -
Te nevetett, és elvitte.
És mivel lettél szoros és szeretetteljes,
Hegymászó, én, én hegymászó!
Amikor először húzta ki a repedéseket,
Ő mosolyog rád, én mászó.
És akkor, azon az átkozott repedések
Amikor dicsérte a vacsora,
Kaptam két gyors pofont -
De nem veszi sértésnek, és azt mondja:
- Ó, mit bezárja és szeretetteljes,
Hegymászó, én, én hegymászó!
Minden alkalommal, amikor a crack engem keres,
Te szidott, én mászó.
És akkor minden a mi emelkedés -
Miért van rám hitetlenkedve. -
Azt biztosítani Önöket,
Hegymászó én guttapercha.
Oh, mit neblizkaya, barátságtalan,
Hegymászó, én, én hegymászó!
Minden alkalommal, amikor nekem a mélységből a kivonultak,
Te szidott, én mászó.
Mert húztál az utolsó erő I -
Van kéznél, mielőtt.
Itt dolez és azt mondják - elég drága. -
Aztán leesett, de sikerült azt mondják:
- Ó, mit bezárja és szeretetteljes,
Hegymászó, én, én hegymászó!
Mi most az egyik kötelet kötött -
Steel mindketten hegymászók.
Ballada LOVE
Amikor a víz az özönvíz
Ő újra visszatért partján a határ,
A kimenő habáramot
Partra csendben felmászott szerelem
És ez feloldja a levegőben, mielőtt a határidőt,
Az az időszak negyvenszer negyven.
És hajtókarok - mégis ilyen van -
Lélegezz mélyen ezt a keveréket.
És nem díjakat nem vár, sem büntetés,
És arra gondoltam, hogy lélegezni csak úgy,
Úgy hirtelen leesik a ritmust
Ugyanez rongyos légzés.
Csak úgy, mint egy hajó,
Hosszú felszínen maradni,
Mielőtt te is tudod, hogy „szeretlek”, -
Ugyanaz, mint én lélegezni, és élni!
És rengeteg lesz a vándorlás és a vándor,
Country Love - egy nagy ország!
És lovagjai tesztekhez
Szigorúbb lesz feltenni.
Ez előírja, szétválogatás és távolságok
Megfosztja a pihenés, pihenés és alvás.
De ne forduljon vissza az őrült,
Ők már beleegyezett, hogy fizet.
Bármi áron - és ők azt kockáztatta volna az élet,
Annak megakadályozása érdekében szünetet, hogy mentse
Mágikus láthatatlan szál,
Ami feszített közöttük.
Friss szellő megválasztott részeg,
Lábakkal kiütötte a halott,
Mert ha nem tetszik,
Következésképpen nem éltem, és nem lélegzik!
De sok fojtott szeretettel,
Nem dokrichishsya sokan nem hívja.
Ők vezetik a pletyka és a puszta beszéd,
De ez a számla részt a vérben.
És mi tesz egy gyertyát a fejét
Megölte láthatatlan szeretet.
Hangjuk keverék egy adott órajel ciklusban
És mivel a lelkük vándorolni színekben.
És az örökkévalóság egy szuszra lélegezni,
És találkozott egy sóhajjal az ajkán
A finom kereszteződések és hidak,
A szűk utcák sarkán a világegyetem.
Szeretem a pályát ágy
Hadd énekeljen álmában és ébrenlét!
I lélegezni - és ez azt jelenti, szeretlek!
Szeretem - és így élek!
Dübörög a világ az emberek különbözőek,
Ezek álom egy csoda - lesz vagy nem lesz!
Knock - és este hirtelen észrevette, -
Ez egy csoda!
Vágtató lovas az égen -oblako,
Sírás az eső és a jégeső, -Szóval, szükség van a földre.
Sok csodát
Ott - csillag esett, - Ez egy csoda!
Tudod! Azt -zaprosto csodát:
Szeretné villog szemét -Totchas
az ég alatt!
Tudom, hogy az átok Nos, azt mondják: „Bárcsak” -
Ez egy csoda!
Szeretlek most, nem titokban - show.
Nem „után” és „az” a égető sugarait.
Szipogva vagy nevetés, de most én,
És a múltban - nem akarom, és a jövőben is - nem tudom.
A múltban, „Szeretem” - szomorú sír -
Az összes pályázati szárnyatlan és biceg én,
Bár a költő költő mondja:
„Szerettelek, szeretlek még, talán.”
Így beszélnek az elhagyott, kifakult -
És ez nagy kár van türelem,
Hogyan trónjától a királyt.
Van ebben sajnálom az eltávozott
Törekvés, amely elvesztette a gyorsaság,
És mintha a bizalmatlanság a „szeretlek”.
Szeretlek most - nem foltok, nincs veszteség,
Korombeli most áll - nem vágja az erek!
Abban az időben, a folytatást, most -
Nem lélegzik múltban és a jövőben nem rave.
Gyere és Wade és úszni meg - bár lefejez! -
A láncok a lábukon és súlyok törpeszarvas.
Te csak tévedésből nem kényszeríti,
Annak érdekében, hogy miután a „szeretlek” tettem hozzá „és úgy lesz.”
Van keserűség „akarat”, furcsa módon,
Hamis aláírás féreglyuk
És a lyuk a visszavonulást, tartalék,
Színtelen méreg alján az üveg.
És, mint egy igazi pofon -
Kétlem, hogy „szeretlek” most.
Néz francia álom, rengeteg időt,
Amennyiben a jövőben - nem annyira a múltban - eltérő módon.
Ahhoz, pellengér I szegezett,
A gát okozta I - nyelvet.
Ó, a különbség a nyelv! Nem rendelkezések - baleset!
De ki mindketten keresnek - és obryaschem.
Szeretlek, és a nehéz időkben -
És a jövőben, és a múltban ez!
A delfin hasába vágott a csavart.
Lövés a hátsó nem számított senki.
Az akkumulátor nincs kagyló.
Meg kell gyorsabban fordulni.
Sail! Tore a vitorlát!
Térjetek bűnbánatot, térjenek meg.
Még a járőr nem felel meg az ellenség.
Ez nem a hegyen, ha a láb fáj.
Ajtónyitás nyikorog sok-sok énekelni:
- Ki vagy te? Nem szívesen!
De a vitorlát! Tore a vitorlát!
Térjetek bűnbánatot, térjenek meg.
Sok a nyáron -, akik énekelni álmukban.
Minden alkatrész a világ feküdt az alján,
Minden kontinensen világít a tűz,
De mindez nem értem.
De a vitorlát! Tore a vitorlát!
Térjetek bűnbánatot, térjenek meg.
SONG barát
Ha egy barátja hirtelen
És nem barát, nem ellenség, hanem - nos,
Ha csak nem tudja megmondani,
Rossz vagy jó ez -
Az ember a hegyekben pull - egy esélyt!
Ne hagyja az egyik,
Legyen ez együtt egy van -
Lesz tudni, hogy ki az.
Ha a srác a hegyekben - nem ah,
Ha csak araszolva és - down
Lépés lábát a gleccser - hervadt,
Megbotlottam - és sírni -
Tehát közel van - egy idegen,
Nem harcolni - hajsza:
Ezek nem veszik fel, majd
Körülbelül ezek nem énekelnek.
Nos, ha ő nem nyafogás, nincs nyafogás,
Tegyük fel, hogy ő volt mogorva és dühös, de - gyalogos,
És amikor leesett a sziklák,
Felnyögött, de - tartotta,
Ha majd meg, hogyan kell harcolni,
A tetején, hogy részeg volt -
Annak érdekében, hogy magát,
Számítson rá.
* * *
Késői beszélni és vicces -
Nem akartam, de
Mi most elrejtése - még
Ez kész.
Minden remények hirtelen
Esett a kezéből,
Ahogy megkésett virágok,
És a tavasz -
Örök egy -
Ó, én lemaradtam a.
Spring. Ne hülyéskedj -
Akkor nem iszik bort a tét,
Soha tegye a kulcsot az ajtó,
Redőny kapuk,
Colors - nem veszi,
Ne vegye, és valóban nem ad,
Ha még őrült - nem lát -
Rejtett állni!
A tűz nem vicc -
Tartsa álmodnak vele bezárva,
Tavasszal kopogtat a ház ments -
És télen - hiába.
Hideg egész télen egy sorban -
lehetetlen -
Téli szerelem, azt mondják,
Több megbízható.
De reményei hirtelen
Esett a kezéből,
Ahogy megkésett virágok,
És a tavasz -
Az első -
Tudd meg, hogy lemaradtam a.
És énekelni hajnalig,
És a virágok -, amikor a szív -, hogy,
Ha azt szeretnénk bemutatni - ajándék,
Felgyújtották - éget!
* * *
Nézd - csak annyit, hogy ez egy bálna,
És itt - egy delfin szerelmes játékok és táncok.
Az a személy, ugyanaz a személy
A szem és a kisebb árnyalatokat.
Olyan volt, imádtam, és szenvedett.
Azt igen, én csak álmodtam róla.
Gyakran láttam őt egy álom
Amazon fehér lovon.
Ez volt minden bölcsességét unalmas könyvek,
Amikor a nyomában ajkát leeshet vagy rám?
Mi történt veled, a Queen álmaim?
Mi leszel, én bolond paradicsom?
Lelkünk fürdött a tavasszal.
Fejünk égett.
És bánat vele, és a fájdalom messze,
És úgy tűnik, nincs unalom.
Nos, most még a lepel kész,
Nevet a könnyek Sírok minden ok nélkül.
Ő volt a hideg és örök jég előfordul vér
Élj félelem baljóslatú halál.
Rájöttem, több dalt énekelni.
Rájöttem, még az álmok nem néz.
Napok kinyújtotta fonalak hazugság,
Vele voltak egyedül délibáb.
Égek maradványait ünnepi ruhát,
Azt húr árok, megszabadítjuk az doppingol,
Nem szolgálhat, mint egy rabszolga, hogy csalóka remények,
Ne bálványokat imádnak nagyobb megtévesztés.
Ez volt a tiszta, mint a hó télen.
A szennyeződés - sable - hajrá - a jobb oldalon.
De itt van a kezem megégeti levél -
Felismerem a fájdalmas igazság.
Nem tudtam, hogy: a szenvedés - csak egy maszk,
És az álarcosbál most már vége -
Igen, én egy kudarc ezúttal -
Remélem, hogy ez volt az utolsó alkalom.
Azt gondoltam: én napjai meg vannak számlálva,
Rossz vér az ereimben behatolt -
I facsart levél vezetője a kígyó -
Az ujjai csúszott a méreg az árulás.
Tudom, nem a szenvedés és a kín,
Azt szembeszél törölje könnyek,
Saját lovak sértés nem felzárkózni,
Saját számokat hóvihar zametet.
Szóval, elhagy,
E undorító szürke ég,
Datura ibolya, szegfű meztelenség
És a könnyek keverve olvadó hó.
Budapest nem bízik könnyek könnycsepp -
És én semmit sem venni, de nincs semmi, így -
Sietek felé új harcok -
És, mint mindig, én fog nyerni!
* * *
A sértéseket mindenki -
Ez időt vesz igénybe - és elfelejti
És én bánatom - mint az örök hó -
Nem olvad, nem olvad meg.
Ez nem olvad a nyári
A déli hőségben -
És tudom: szomorúság, melankólia nekem
Age of szállítására.
Nem szeretem a halálos kimenetelű
Az élet soha nem lehet megunni.
Nem szeretem az év bármely szakában,
Mikor vidám dalokat nem énekelnek.
Nem szeretem a hideg cinizmussal
A lelkesedés nem hitt, és mégis -
Ha valaki elolvassa a leveleimet,
A vállam fölött.
Nem szeretem, ha a fele
Vagy amikor a beszélgetés megszakadt.
Nem tetszik, hogy lövés a hátsó,
Én is ellene lövést közelről.
Utálom pletyka formájában változatok,
Féreg kétség, tiszteli a tűt,
Vagy - ha minden alkalommal a gabonát,
Vagy - ha az üveg vas.
Nem szeretem önműködően táplált,
Jobb, ha hagyja a fékek szemétbe!
Szégyen számomra, hogy a „becsület” elfelejtett
És tiszteletére rágalom a szemet.
Amikor látok egy törött szárnyait -
Nem kár és céltalan bennem.
Nem szeretem az erőszakot és a tehetetlenség,
Kár a megfeszített Krisztust.
Nem szeretem magam, amikor én vagyok gyáva,
Ez sértő rám, amikor ártatlanokat vernek,
Nem szeretem, amikor belépek a lélek,
Különösen, ha köpnek bele.
Nem szeretem arénák és az arénába,
Ezek a változások a millió rubel,
Hagyja, hogy a előtt egy nagy változás,
Soha nem fogom szeretni.
ez a gomb, aki azt akarja, hogy segítsen megmenteni a vadon élő állatok. Fehér mackó és a delfinek. Gyönyörű hegyek és gleccserek. Tenger és az ég.