Viktor Korolev - van nekem (duett gr

Te, mint a déli, és én vagyok az északi, aki most az egyik velünk elhitetni.
Szeretem a hosszú, zárt ajtók, nos, miért van erre szükség?
Ez a szívemben a seb, akkor mindig olyan makacs.
Javítson anyád azt mondta, jól, miért kell ennyire?

kórus:
És megvan nekem, van, van, nem a sorsom lett, nem, nem,
És a szerelem olyan kicsi, olyan keveset, így kevés volt.
De már megvan, megvan, megvan, a sors nem, nem, nem,
Szeretlek egy kicsit, olyan kevés, így kevés, azt mondanám: „Jó szerencsét”, mondom, „jó szerencsét”.

(És akkor kaptam, megvan, megvan).

Van két pólus különböző, de ugyanaz a sors az életben vannak kötve,
Hol van a mi értelme a minden szép? Nos, miért van erre szükség?
Az élet repül valahol sehol, jól vagyunk, veletek várva a csodát.
Lettem kísérteni mindenütt jelen van, hogy van, ezt nem.

kórus:
És megvan nekem, van, van, nem a sorsom lett, nem, nem,
És a szerelem olyan kicsi, olyan keveset, így kevés volt.
De már megvan, megvan, megvan, a sors nem, nem, nem,
Szeretlek egy kicsit, olyan kevés, így kevés, azt mondanám: „Jó szerencsét”, mondom, „jó szerencsét”.

És megvan nekem, van, van, nem a sorsom lett, nem, nem,
És a szerelem olyan kicsi, olyan keveset, így kevés volt.
De már megvan, megvan, megvan, a sors nem, nem, nem,
Szeretlek egy kicsit, olyan kevés, így kevés, azt mondanám: „Jó szerencsét”, mondom, „jó szerencsét”.
És megvan nekem, van, van, nem a sorsom lett, nem, nem,
És a szerelem olyan kicsi, olyan keveset, így kevés volt.
De már megvan, megvan, megvan, a sors nem, nem, nem,
Szeretlek egy kicsit, olyan kevés, így kevés, azt mondanám: „Jó szerencsét”, mondom, „jó szerencsét”.
Azt mondják: „Jó szerencsét!” Azt mondják: „Jó szerencsét!”