Versek egy void
Az üresség és a csend.
Mert mi intett,
Így mentünk érte mindig.
Keresünk ebbe void mi
Az a tény, hogy van bennünk.
Keresünk Isten keres szilárdság,
És a Tanács drága.
És gondolkodás az örök,
Titkos, rejtett, éteri.
Ki felel
A világ a nap az ablakon!
Az üresség - nincs veszélyben,
Nem hidat építeni,
Ez nem nő fű, virág
és nem elrejteni a bokrok,
Még gondoltam, vannak üres
Ki teremtette? - Igen, az vagy.
A csend, az üresség csengő,
Ismét dim villogó fény.
Jelen voltam veled,
És most ugyanez nem rám.
Végtére is, a világ nem tűri a vákuumot.
Tehát, töltse meg.
Üres, mert nem kell,
nem az, hogy felébredt
ma reggel. Check out
Az egész világ szép. Mint te!
A fejemben egy üres,
Sötétség és nem lehet látni az aljára.
És hadd szobámba.
Hogy jutok ki a medence?
Emlékszem a húgom azt mondja: „Tud!”
Te nem csak egy barát vele.
A hang hallottam harag és keserűség.
Nem valószínű, hogy emlékezni fogok rád.
Könnyezés számokat.
Megígérték egymásnak,
Hogy már nem lesz.
De minden ismétlődik, mint tegnap.
Észrevettem, hogy az emberek ferde szemmel néz rád.
És a fejemben egy void
És a füst a ház,
Fiam, ne aggódj,
A helyiség a húgom és én induló, mi cseng.
Amikor felébredsz az űrben,
Nem emlékszem a puha játékok,
Üres dolgokat, csecsebecsékkel,
Ruha, ruha és a nyaklánc,
Barátok, így vidám,
És a köztes emberek
Nem megtestesült ötletek
Mivel ez azt jelenti kicsit.
Nincs üresség az életben
Minden, az élet értelmes.
Minden pillanat egyedi, és te
Drágább, mint bármelyik pillanatokat.
Semmi, hallod, csak úgy,
Ez soha nem fog megtörténni.
Mindennek van értelme, bármilyen csekélység
Következő a sors és a szív levelek.
Tudd meg, talán ez void -
Gondolkodási időt, meditáció.
Nos, talán tiszta lappal
életed kezd ebben az időben.
Üresség. Kiszáradt a földalatti forrásból.
Nem találtunk édes nedvesség iznuronnoy lelket.
Soha nem tudom szomjukat már.
És ezek a próbálkozások impotens itt az ideje, hogy véget vessünk.
Üresség. Amennyiben ezek a gondolatok, nagylelkű nyíló tavasz?
Hol vannak a játékos rímek, mint gondatlan hullám?
Saját oázis meghalt. Kiszáradt a tavaszi hogy vissza tudok emlékezni,
Ez így igaz és hű őrizték Önnek.
Üresség. Könyörtelen hő opalono fáradt szív.
Ne elrejteni az árnyékban. A hő a tűz, meghalok.
Nincs visszaút, nyoma sivatagi homok aludni.
A kiszáradt ajkak segélykiáltás. ezer hertz.
Az üresség, vándor a sötétben -
„Semmi”, „sehol”! - próbálja leírni.
Az ő fekete, láthatatlan pipacsok,
szirmait szatén állapotú.
Kezdeni - lemondani a szenvedés,
úgy vélik, hogy a hit meg van fosztva,
és minden lemondani az érintés,
és az a tény, hogy mindannyian kapnak.
És itt állok közepette a pipacsok Nude
itt minden hiába - még meztelenség.
De még itt, olyan elviselhetetlenül fájdalmas,
hogy az örök értelmében érvénytelenné válik.
üres csendben
A csend a semmis.
mondani sem te és én -
A szavak nem azok.
Nincs fájdalom, nincs sérülés
Most már nincs nyoma.
És a szívemben már nem világít
a meleg fény.
És hideg szemek
és bespechalen megjelenés.
Ne minket
menjen vissza.
De tudom, hogy te,
egyszer eljön a nap,
és a memória láng betegek
fogunk égetni.
Görcsök a lélek,
és a csepp a könnyek.
. de tele vagyunk meghatározás
Már komolyan.
Romantikus szép, de keserű.
A lélek él. érzelem, teltségérzet.
De nyújtsd ki kezedet csak - az üresség.
Reality - nem az ő álma.
Az attrakció a Föld - a puszta kicsinysége.
Nem húzta, kötve láncok!
Szétzúzza és megfojtja az élet a fáradtság
És az üresség köztünk.
Szürke nap. hamis szégyen
És a közömbösség ragacsos hálózat.
És a fejemben tiszta ritmus U-C-T-A-L-O-C-T-L
Beats by vénába.
Különböző sorsok - nálunk semmilyen módon.
Ürügyén harc - a kitett idegeket.
És a lélek, csípős méreg a sebek -
A veszteség érzése.
Kegyetlen üresség. A nagy hidegben.
Nem kell semmit. jobb, ha hallgat.
Hamuvá égetik szeretet éhség
És az igazság nem most kell a kulcsokat.
Az illúzió fátyla - mint, fehér báb
Mindig mentse csak egyelőre,
Flight szomorú pillangó a windows
Végződik jól hajnal előtt.
Azt akarta, hogy verseket, nos, ha úgy tetszik.
Nem valószínű, hogy várnak rám.
Nem álom, nem szerelem, nem a fájdalom.
Vonal minden élettelen üres.
Jóllakottság Önnek.
Azt hittem, ez nem történik meg.
Ismét örömet a kis világ üres
Menekül, sarka pezsgők.
Talán nem tetszik, hogy fut?
Kenjük sebességgel minden személytől.
Nem szeretnék, és az ellenség,
Ahhoz, hogy tudjuk, mi történik a lelkem.
Az irigység kiabálni mindenki számára: „snickering!
Azt szerette volna, annyira legalábbis nem sokáig. "
Úgy látszik nem nekem mindezt „öröm”.
void szomjúság hívja az utcán.
Csak egy ilyen üres tér
Gondolatok, érzések, csak a szabadságát.
Elszököm teljes sebességgel
Abból, amit az emberek keresnek éve.
Nem felzárkózni az biztos,
Én égő hidak mögötte egész idő alatt.
Az üresség szabad és könnyű,
Magam érvényét veszti.
Ez a világ üres nélküled
Egy álom csak arctalan csoda.
Egyedül megyek to Nowhere
Az úton a semmiből.
Ne félj, én ne vesszenek el -
Ezek a pályák kitaposott magát.
Nem félek, hogy elveszíti,
Mert régen elveszett.
A homok footprintek.
Hogy miért. Nem tudom a választ.
Lehet, hogy te
Ez volt a számukra, én emlékezve.
A szíve a tűz kialudt
És a test hideg ma.
A szeme csak jég és szomorúság
És a legyek ajkai: „Nos, hadd”.
Egyedül, egyedül
Ő megy keresztül az élet lassan
És nincs célja, és nincs értelme.
One! Feneketlen űr.
Dawn il találkozik naplemente,
Ezután jön, vagy a fordított,
Nevet, ugrik, vagy szomorú,
Kiabálás, garázda, de hallgat.
Csendes, hogy mint a hő,
Kis szeretet és a jóság.
És ajkáról csend legyek
Miután minden, egyedül volt.
És csak egy feneketlen űr
Ez nem vezet sehova,
És az ötlet kopogtat a templomban,
Hogy itt az ideje, hogy repül.
Belefáradtam, hogy az üresség fecske
Szakadás a belek és a fej verni,
Az élet megérinteni egy csepp,
Az ördögök reggel imádkozni!
Elegem megragadt egy ingoványba,
És az egészet már elválasztjuk.
A legkeserűbb órás ciklus
Kapaszkodtam a szalmát szív.
A megmentő a saját,
A szalma imádkozni kezdett
És újra itt vagyok a forrás,
Hol van az életem folyik tavasszal.
És milyen egy ismeretlen erő,
A szalma köszönhetően
Bár megsebesült, de boldog
Azért jöttem vissza a feledéstől.
Hozom a becsukod a szemed.
Akkor reszketni, de nem térhetnek.
Annyira aranyos és mosolyogj morgnosh
Vegye meg kezét, és a fülébe súgta,
Ölelés. ezt a hiányt.
„Nem valami beszélni
És hadd ismételjük,
Dagasztjuk a semmibe,
Belátható egy mérföldnyire:
Mi somnom kezét
És primnom lába,
Grind összes nyelv;
És ez a hely üresen
Bury minden gondolat
Egy súlytalan semmis.
Üresség és Mayat,
Minden más - hiúság! "
Keleten a szentély hívták
Azok, akik megmérték a semmis;
Salamon imádkozott
Akik megvetették a hiúság.
Wise király adott tanácsokat
Azok, akik hallgatni őket, mint,
A kérdések választ adott
Csináltam sok esetben.
A példázat a király
Átlépte a tengeren.
Te figyelj, hogy a tanácsot,
Lesz elkerülhető a sok bajt:
„Tiszteld a Teremtő Törvény világban -
Teljesítik. „És egészséges!
Az utóbbi időben a szemedben
A szomorúság és ugyanaz az üresség.
Tear és talán álom
És semmi, és soha -
Nem együtt, és nem örökre.
Szerelem elmegy és nem tér vissza
Azoktól, akik ő maga elbúcsúztatja.
Szerelem abhors vákuum
És eltemették álmok.
Fogom megosztani veletek az üresség,
Nem tudsz rá, egy álom,
Nem lehet érte, kedves,
Jöttem egy pillanatra nekem?
Fogom megosztani veletek az üresség,
Te magad adta nekem,
Magát megparancsolta, hogy az egyik.
Akkor miért zavarja az alvást?
Fogom megosztani veletek az üresség,
Vedd el, hogy elvegye tőle,
Elengedni téged, te nem az enyém,
Most elismerik a void is.
Fogom megosztani veletek az üresség,
Élveztem teljesen,
Ön úgy fogja érezni a nap végzetes
Én megöli.
Tehát csak játszani az érzékek,
Egyszerűen unalom.
Tehát csak meggyötört lélek,
Csak a nyüzsgés.
Tehát csak behatolnak a fej,
Csak a csend.
Tehát csak időveszteség
Csak a ellenszenv.
És mit is olyan nehéz.
- A Void.
Távú profit az üresség,
A világon a kísértetek és illúziók,
Megmondom a sötét,
Anélkül, inspiráló utalások,
Megpróbálom leírni a színeket,
Az összes sötétséget a lélek és a mélybe a kétségbeesés,
Hogy segítsen megérteni,
Minden érték a hangos csendet.
Tehát vannak a fény és a sötétség, a jó és a rossz,
Minden igazság rég tőke,
Mindannyian egy ismerős arc,
Ami biztosan nem felejtettél,
Ez a dolog a reflexió a reggeli,
Utálod szeme csukva,
Be van írva a sorsa,
Mi történt veled, van és lesz.
De a rejtély rejtett mélyén,
Minden gondolatok, félelmek és satu,
Hogyan kéziratok nem égnek a tűzben,
Az élet kemény leckéket.
De a fekete láng a lélek,
Elégeti érzelmek és érzések,
Emlékek már nem,
De nem fáj, és negrustno.
Töltsük vákuum szépség
Pszichedelikus csere,
És ez a lényege a versem,
Alaposan átitatja a téma,
Sem filozófiai spekuláció,
És minden erőfeszítést, hogy megértsék,
Oldhatatlanságot, előre meghatározott arányokban,
És csak megkíséreljük leírni,
érzések összegyűjtjük, paletta,
Kétségbeesés, félelem átalakítja,
Felhívja a vegyes képet
Ahol mindenki, de saját jogán.
Félelem megtestesülése a sötétség és a fájdalom,
Ezzel küzd lelki fény,
Belül van, és a vad.
És ha nincs több erő a harcot?
Mi eloltani a fény kötelességtudóan önként!
Ez könnyebb, mint eloszlassuk a sötétséget körül!
És ha ennek az ellenkezője igaz, hűvös
Kiderült egy hatalmas végtelen kört!
Tehát ez az intervallum abszolútumok,
Úgy tűnik, hogy mi a szépség!
De sajnos, nem pletyka,
Ez a mese és semmis.
Az utolsó állomás legeltette üresség.
Fekete varjú félelem Skok Meryl életében. Vonzott,
ahol másnapos ellátás eltompítja szépség.
Házak kiáltotta valaki, így a hó a szájára.
Hideg fehér, hó fánk, igyon egy elfelejtett paradicsom.
Egy barátom elfelejtettem. Azt is irtóznak a fényt. És reggel
Holnap öltöztetős, kávét és enni borscs,
mosogatás, mosolyogva. Magányos kell egy pajzs.
Meg kell szürke kövek erős falat, hogy bezárja magát.
Ajtók zárva, ami nem teszi lehetővé számukra, hogy hagyja, hogy a memóriakártyát.
Autóbusz futott hó csipke.
Kedves barátom, és ha repülni, ahol a hazugság igaz?
Azt gurult a busz, és futott fürgén Burano világon.
Az utolsó megálló void ünnepli ünnepe.
A szó, ahogy alattomosan,
Ha az ötlet a Void
Te megtestesített Felirata
És a fiatal elmék kínos,
Ami arra utal, könnyedség EGYSZERŰSÉG
Ismerve magát és a világot!
Már köteleznék líra
Rhymes ügyesen érvényteleníti,
Megölni egy álom a szívemben,
A szárnyas gondolat - álmok
És kéri Void Poznan
Do Gyerünk, ne adja be,
Hálózatok körül, így teljes!
Ismerje meg, álom, törekszenek, próbálja meg.
Ismert az igazság hosszú ideig -
Elkapni a tudatlan a hálózathoz,
Siess őt énekelni
és namutit. Eltévedek,
A szárnyas gondolat-bye
És üregeket, eltemetve a köldök,
Kerestem alázatosan néma és ostoba.
Ó, orosz szó!
in You
A kulcsokat a rejtélyek és titkok a föld.
Nem csoda, hogy az emberek tartsák költők!
Csak a tiszta elme a zaj, a mozgás
Megérteni az alattomos trükk Void
Ami elhanyagolható csodálatos világot!
Ismeri az utat „tudás” a Void - veszélyes:
Ez eltávolítja a tudat szeretet,
Amely meghajtja a vér az ereiben,
Melyik az élet lényege.
És ha azt szeretnénk, hogy megértsék a saját -
Hallgassa meg a szíve, szerető
És a világ, és azok, akik zuhany helyett:
Az egyetlen szerelmi életünk erő.
Megtanulják szeretni
Légy olyan, mint a tavasz,
Amelyhez a fáradt utazó
kapzsi szájjal!
És a csoda abban a pillanatban jön át:
Tudni fogja a teltségérzet,
És rájött, az élet értelmét -
Magatokat a szeretetet tudni fogja.